Sziasztok! Meghoztam az első(!!) részt! Minden pénteken lesznek új részek. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Véleményt szívesen fogadok akár rossz, akár jó. Jó olvasást hozzá. Puszi: Sz.Vanessza.xxx
- Mikor indultok este? – kérdezte mama lihegve, mivel akkor
jött be a kertből. Mi már Bettyvel bent voltunk a konyhában.
- A 8 órás vonattal megyünk – válaszoltam izgatottan.
- Olyan későn? – döbbent le mama
- Miért? Szerinted, ha az ember fesztiválra megy, akkor reggel kell, hogy menjen koncertre? – válaszolta Betty flegmán miközben félig benne volt a hűtőben. – Mama! Mi a kaja? – kérdezte.
- Ott van a gáztűzhelyen. Terítsetek meg. Mindjárt jövök.
- De mama én haza akarok menni – mondtam.
Bettyéknél voltam 2 hétig. Mivel Ő az unoka tesóm az anyukája és apukája nekem a keresztszüleim. Minden nyáron ott vagyok náluk egy ideig, de alig várom, hogy haza jöjjek. Olyan paprikás hangulat van náluk mindig.
- Mire meg ebédelünk, jön Anita is – válaszolta kicsit mogorván.
Az Anita alatt anyukámat értette. Igen, a busz 11: 55-re ért be és most van 12: 05. Tudom. Olyan mintha nem szeretnék nála lenni, de inkább Ő hiszi azt, hogy nem szeretek nála. Mindegy, nagyon nem tudtam mást tenni. Leültem az asztalhoz. Paradicsomlevest főzött. Azt még szeretem, de a rántott karfiolt már nem. Olyan fura íze van. Közben pedig meg jött anya is. Mama csak arról mesélt, hogy mi volt, amíg mi nem voltunk itthon. Tulajdonképpen semmi, de mama szeret a semmiről is mesélni.
- Mikor jössz estére? – kérdeztem Bettytől fáradtan.
- Háát… - gondolkozott. – Legyen, mondjuk hat óra. Az neked jó? – kérdezte izgatottan.
- Persze – válaszoltam.
- A 8 órás vonattal megyünk – válaszoltam izgatottan.
- Olyan későn? – döbbent le mama
- Miért? Szerinted, ha az ember fesztiválra megy, akkor reggel kell, hogy menjen koncertre? – válaszolta Betty flegmán miközben félig benne volt a hűtőben. – Mama! Mi a kaja? – kérdezte.
- Ott van a gáztűzhelyen. Terítsetek meg. Mindjárt jövök.
- De mama én haza akarok menni – mondtam.
Bettyéknél voltam 2 hétig. Mivel Ő az unoka tesóm az anyukája és apukája nekem a keresztszüleim. Minden nyáron ott vagyok náluk egy ideig, de alig várom, hogy haza jöjjek. Olyan paprikás hangulat van náluk mindig.
- Mire meg ebédelünk, jön Anita is – válaszolta kicsit mogorván.
Az Anita alatt anyukámat értette. Igen, a busz 11: 55-re ért be és most van 12: 05. Tudom. Olyan mintha nem szeretnék nála lenni, de inkább Ő hiszi azt, hogy nem szeretek nála. Mindegy, nagyon nem tudtam mást tenni. Leültem az asztalhoz. Paradicsomlevest főzött. Azt még szeretem, de a rántott karfiolt már nem. Olyan fura íze van. Közben pedig meg jött anya is. Mama csak arról mesélt, hogy mi volt, amíg mi nem voltunk itthon. Tulajdonképpen semmi, de mama szeret a semmiről is mesélni.
- Mikor jössz estére? – kérdeztem Bettytől fáradtan.
- Háát… - gondolkozott. – Legyen, mondjuk hat óra. Az neked jó? – kérdezte izgatottan.
- Persze – válaszoltam.
Anya elment biciklivel én pedig a napszemüvegemet a szememre
téve elindultam haza a bőröndömmel. Az a rossz a faluban, hogy olyannal is
összefutsz, akire nem is vagy kíváncsi és mindenkinek köszöni, kell, mert
ismernek. Viszont azt szeretem benne, hogy tiszta a levegő, nincsenek autó
zajok és a madarakat is jobban hallani.
- Megjöttem! – kiáltottam izgatottan miközben beléptem az utcaajtókon.
Anyu és Apu is kint beszélgettek a pavilon alatt. Nagyjából elmondtam nekik, hogy milyen volt ez a két hét. Aputól kaptam két puszit, majd bementem a szobámba. Le volt húzva a redőny és az orromig sem láttam. Így mire elértem az ablakhoz átestem a székemen, beütöttem a kis lábujjam az ágy sarkába és valami hatalmas dolognak neki mentem. Pedig amikor elmentem tudtommal semmi nem volt azon a helyen. Mikor már láttam valamit megpillantottam egy nagy bőröndöt. Nagyobb, mint ami most van nekem.
- Anyu, nem akarok elköltözni – rohantam ki az ajtón felháborodva.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte le döbbenve.
- Mi az a tank a szobámba?
- Taaa - hh - nk! – jött ki apából a nevetés.
- Mamád vette neked, ha mész Barcelonába. – közölte velem anyu.
- Megmondtam, hogy nem kell rám költeni. Elég lett volna ez is, amit most hoztam haza.
- Meg látod, hogy úgy is fog kelleni – győzködött anyu.
Azzal ott hagytam őket és ki mentem a kutyámhoz. Ha más nem is de Ő borzasztóan hiányzott. Anyu és Apu nem engedi meg, hogy bent legyen a szobába, így muszáj a hátsó udvarban lennie. Leültem a zöld fűbe és hagytam, hogy az enyhe szél fújja a hajam. El is felejtettem Barcelonát. Még egy hónap van hátra. Cserediák program keretében megyek ki. Spanyol az első nyelvem és így küldenek. Abból az okból csak most megyek, mert a nyarat utazásokkal töltöttem. Románia, Balaton aztán vissza Románia, majd Berlin utána kereszték és most ebben a hónapban pedig itthon vagyok. Ezekben végig ott volt velem a legjobb barátom. A skótjuhász kutyám. Liza. Keresztékhez nem vihettem a panelba és most Barcába sem jöhet. Pedig ahogy a gondolkozásom közepette belefeküdt az ölembe és lassan elszundított nem is bírtam gondolni, hogy nem lesz velem. Ledőltem a zöld fűre és én is elszundítottam mellette. 6 óra volt, amikor Betty fel ébresztett.
- Olyan aranyosak voltatok – mondta álmodozva.
- Fogd be! – felültem és megsimogattam Liza hasát, aztán Betty felhúzott és mentünk készülődni.
Gyorsan letusoltam. Megmostam a hajam. Megszárítottam. Kivasaltam. Öltözés. Sminkelés. Bettyvel folyamatosan váltottuk egymást. Közben pedig más és más zenék szóltak a laptopomból.
- Dávidnak szólunk mielőtt el, megyünk - mondtam, miközben húztam egy csíkot a szememre szemceruzával.
- Rendben. Nem gondolod, hogy kicsit fura lesz? – kérdezte elmélkedve.
- De, – mondtam - annyi alapozó tényleg nem kéne az arcodra. Sötét lesz, nem lát senki.
- Jajj nem erre gondolok! – emelte fel az alapozót. – Hanem arra, hogy Dáviddal még nem voltatok együtt bulizni. Pedig mióta ismeritek már egymást. Nem gondolod, hogy majd rád hajt? – kérdezte elképedve.
- Nem – válaszoltam nyugodtan. – Dávid a legjobb barátom. Én pedig a legjobb barátnője vagyok. Ennyi! – zártam le.
- Ja persze – fintorgott. – Amúgy cuki a shortod.
- Köszi. De te mikor akarsz öltözni? – kérdeztem az órámra nézve.
- Még van idő. – mondta nyugodtan.
- 5 perc múlva fél nyolc, és muszáj akkor elindulni, hogy ki érjünk a vonat elé. Úgyhogy van időd – dobtam egy puszit neki és elindultam fogat mosni.
Betty gyorsan kész lett, így pont el tudtunk indulni fél nyolckor. Előtte még anya és apa kioktattak mindkettőnket, hogy nincsen alkohol, sem cigi. Senkitől nem fogadunk el semmit. Senkivel nem beszélünk, akit nem ismerünk, és mindig maradjunk együtt. Ez így ki mondva jó gondolat.
- Dávid! – kiabáltam be az ablakán.
- Muszáj így kiabálni? – jött egy álmos hang az ablak mögül. – Mindjárt megyek.
Nyílt az ajtó és kivonszolta magát az én legjobb barátom.
- Hogy nézel már ki? – röhögtem el magam.
- Mért? – döbbent le. – Tán nem vagyok szexi? – kérdezte egy olyan „na most válaszolj” arccal.
- Olyan vagy, mint egy másnapos – közöltem vele szárazon.
- Mert az is vagyok.
- Mit csináltál? – ijedt meg Betty.
- Ittam! – röhögött Dávid
- Mesélj! Mi volt, amiből ki maradtam – kérleltem.
Közben elindultunk. Kiderült, hogy szegénykém azért másnapos, mert tegnap volt a nővére szülinapja. Egy héttel ezelőtt pedig az Ő szülinapja, rá két napra a Nővére barátjának a szülinapja utána pedig a barátja apukájának a szülinapja.
- Szóval sok volt a szülinap és erre inni kellett. És tudjátok, hogy milyen a nővérem barátja. Viszont ha nem lett volna elég a sok születésnap még Nővéremet el is, jegyezte a barátja. Szal most már jegyesek. Arra is inni kellett. Voltunk vagy ötvenen és volt 5 fajta torta. Nagyon király volt az egész buli – mesélte nagy izgalommal.
- Biztos jó lehetett – szólalt meg Betty.
- Ahhoz képest, hogy 15 éves vagy nem nézel ki annak. Egy 18 simán lehetnél – mondtam.
- Most, ez hogy jön ide? – kérdezte elgondolkodva.
- Csak rád néztem és valahogy eszembe jutott.
De ez így igaz. Már most kezd borostásodni. Magas, mint az apukája és sokat gyúr, ami miatt izmos. Így indultunk el. Én a virágos shortomba, fehér pólómba (aminek mély dekoltázsa van) és a sarúmba. Egy kis virágmintás válltáskát akasztottam magamra, amiben bőven elfért a pénz, telefon, kulcs és a biztonság kedvéért egy üveg víz is. Betty kék ruhát vett fel a combja közepéig ér a szoknyája és a fekete szandálja. Dávid pedig szerintem, amit látott a szekrényében. Farmer, sportcipő, és egy feszülős póló. Közben ki értünk az állomásra. Csak egy vágány van és éppen álló várakozó, egy paddal. Még jegykiadás sincsen, majd fent kell megvenni. De legalább nem helyjegyesek ezek a vonatok. Megcsörrent a telefonom.
- Igen – szóltam bele, mert nem volt ismerős a számsor.
- Figyu, most indul a vonat tőlünk. Mingy ott vagyunk. Az utolsóba szálljatok – örvendezet Erzsi a vonal másik végén.
- Rendben várunk. – mondtam vissza.
”Vivient hívtad?” Hallottam a háttérzajt. „Mondd neki, hogy pusza. Ja és, hogy szeretlek. Mármint téged, Őt nem.”
- Józsi üzeni.., - kezdte volna.
- Hallottam. Haladjatok! - szóltam vissza és leraktam, majd leültem a padra Betty mellé. Dávid maradt állva a vágány mellett és bambult a távolba. 10 perc telhetett el, amikor Dávid megszólalt, hogy lát valamit de, nem tudja mi az.
- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.
Felszálltunk a vonatra. Betty elsőnek Ő húzta Dávidot én meg toltam hátulról, hogy valahogy fel tuszkoljuk. Adél, Emma, Erzsi és Józsi közép tájt ültek. Ahogy oda értünk Dávid számomra érthetetlen pózban végig terült az egyik páros ülésen. Adtam puszit a lányoknak és megöleltem őket. Hosszú volt azért a nyár és hiányoztak.
- Na csáó van csajszi – kezdte Józsi nyávogó hangon.
- Ezt ne – szóltam rá és őt is megöleltem. Szerencsére Erzsi tudja, hogy úgysem kezdenék ki vele ezért nem is haragudott.
- Ő itt Betty, az unoka tesóm – mutattam be. – Ők itt Adél, Emma, Erzsi és Józsi. – mentem gyorsan végig mindenkin.
- Sziasztok! – köszönt zavartan.
- A döglődő srác kicsoda? – nézett Józsi kicsit furcsán Dávidra.
- Ő Dávid. A legjobb barátom és szerintem elaludt – ezt onnan gondoltam, hogy horkolt.
- Mi baja? – nézett Adél kicsit furcsán.
- Másnapos – válaszoltuk egyszerre Bettyvel.
A többiek csak bólogattak. Szerintem nem akartak tudni inkább semmit. Aztán a következő megállóban felszálltak a fiúk.
- Na ki csinál a semmiből is bulit? – kiabálta el magát Csabi miközben berontott az ajtón egy borsodis üveggel a kezében.
- Hát mi apuskám – pattant fel Józsi is a helyéről. - Azt hol szerezted? – ámult el.
- Igyad! – adta a kezébe.
Természetesen gyorsan lehúzták ketten az üveg tartalmát aztán már ment a hangoskodás ezerrel. Csabi után egyébként még Alex és Dani is felszálltak. Alex adott Adélnak egy nagy puszit utána Danival mentek a két fiú után, akik már le akartak szállni. Pedig még volt két megálló. Mi Bettyvel átültünk a lányokhoz. Igaz kicsit szűkösen de elfértünk. Dávidot pedig ott hagytuk hadd, aludjon. Megállt a vonat így Dani és Alex leültek Dáviddal szembe Csabi és Józsi állva maradtak, mert szerintük elállva az utat mások előtt vicces. A következő megállóban viszont rengetegen szálltak fel és semmi üres hely nem maradt, hogy vissza tudjanak ülni. Így érkeztünk meg az Augustusfest-re.
- Megjöttem! – kiáltottam izgatottan miközben beléptem az utcaajtókon.
Anyu és Apu is kint beszélgettek a pavilon alatt. Nagyjából elmondtam nekik, hogy milyen volt ez a két hét. Aputól kaptam két puszit, majd bementem a szobámba. Le volt húzva a redőny és az orromig sem láttam. Így mire elértem az ablakhoz átestem a székemen, beütöttem a kis lábujjam az ágy sarkába és valami hatalmas dolognak neki mentem. Pedig amikor elmentem tudtommal semmi nem volt azon a helyen. Mikor már láttam valamit megpillantottam egy nagy bőröndöt. Nagyobb, mint ami most van nekem.
- Anyu, nem akarok elköltözni – rohantam ki az ajtón felháborodva.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte le döbbenve.
- Mi az a tank a szobámba?
- Taaa - hh - nk! – jött ki apából a nevetés.
- Mamád vette neked, ha mész Barcelonába. – közölte velem anyu.
- Megmondtam, hogy nem kell rám költeni. Elég lett volna ez is, amit most hoztam haza.
- Meg látod, hogy úgy is fog kelleni – győzködött anyu.
Azzal ott hagytam őket és ki mentem a kutyámhoz. Ha más nem is de Ő borzasztóan hiányzott. Anyu és Apu nem engedi meg, hogy bent legyen a szobába, így muszáj a hátsó udvarban lennie. Leültem a zöld fűbe és hagytam, hogy az enyhe szél fújja a hajam. El is felejtettem Barcelonát. Még egy hónap van hátra. Cserediák program keretében megyek ki. Spanyol az első nyelvem és így küldenek. Abból az okból csak most megyek, mert a nyarat utazásokkal töltöttem. Románia, Balaton aztán vissza Románia, majd Berlin utána kereszték és most ebben a hónapban pedig itthon vagyok. Ezekben végig ott volt velem a legjobb barátom. A skótjuhász kutyám. Liza. Keresztékhez nem vihettem a panelba és most Barcába sem jöhet. Pedig ahogy a gondolkozásom közepette belefeküdt az ölembe és lassan elszundított nem is bírtam gondolni, hogy nem lesz velem. Ledőltem a zöld fűre és én is elszundítottam mellette. 6 óra volt, amikor Betty fel ébresztett.
- Olyan aranyosak voltatok – mondta álmodozva.
- Fogd be! – felültem és megsimogattam Liza hasát, aztán Betty felhúzott és mentünk készülődni.
Gyorsan letusoltam. Megmostam a hajam. Megszárítottam. Kivasaltam. Öltözés. Sminkelés. Bettyvel folyamatosan váltottuk egymást. Közben pedig más és más zenék szóltak a laptopomból.
- Dávidnak szólunk mielőtt el, megyünk - mondtam, miközben húztam egy csíkot a szememre szemceruzával.
- Rendben. Nem gondolod, hogy kicsit fura lesz? – kérdezte elmélkedve.
- De, – mondtam - annyi alapozó tényleg nem kéne az arcodra. Sötét lesz, nem lát senki.
- Jajj nem erre gondolok! – emelte fel az alapozót. – Hanem arra, hogy Dáviddal még nem voltatok együtt bulizni. Pedig mióta ismeritek már egymást. Nem gondolod, hogy majd rád hajt? – kérdezte elképedve.
- Nem – válaszoltam nyugodtan. – Dávid a legjobb barátom. Én pedig a legjobb barátnője vagyok. Ennyi! – zártam le.
- Ja persze – fintorgott. – Amúgy cuki a shortod.
- Köszi. De te mikor akarsz öltözni? – kérdeztem az órámra nézve.
- Még van idő. – mondta nyugodtan.
- 5 perc múlva fél nyolc, és muszáj akkor elindulni, hogy ki érjünk a vonat elé. Úgyhogy van időd – dobtam egy puszit neki és elindultam fogat mosni.
Betty gyorsan kész lett, így pont el tudtunk indulni fél nyolckor. Előtte még anya és apa kioktattak mindkettőnket, hogy nincsen alkohol, sem cigi. Senkitől nem fogadunk el semmit. Senkivel nem beszélünk, akit nem ismerünk, és mindig maradjunk együtt. Ez így ki mondva jó gondolat.
- Dávid! – kiabáltam be az ablakán.
- Muszáj így kiabálni? – jött egy álmos hang az ablak mögül. – Mindjárt megyek.
Nyílt az ajtó és kivonszolta magát az én legjobb barátom.
- Hogy nézel már ki? – röhögtem el magam.
- Mért? – döbbent le. – Tán nem vagyok szexi? – kérdezte egy olyan „na most válaszolj” arccal.
- Olyan vagy, mint egy másnapos – közöltem vele szárazon.
- Mert az is vagyok.
- Mit csináltál? – ijedt meg Betty.
- Ittam! – röhögött Dávid
- Mesélj! Mi volt, amiből ki maradtam – kérleltem.
Közben elindultunk. Kiderült, hogy szegénykém azért másnapos, mert tegnap volt a nővére szülinapja. Egy héttel ezelőtt pedig az Ő szülinapja, rá két napra a Nővére barátjának a szülinapja utána pedig a barátja apukájának a szülinapja.
- Szóval sok volt a szülinap és erre inni kellett. És tudjátok, hogy milyen a nővérem barátja. Viszont ha nem lett volna elég a sok születésnap még Nővéremet el is, jegyezte a barátja. Szal most már jegyesek. Arra is inni kellett. Voltunk vagy ötvenen és volt 5 fajta torta. Nagyon király volt az egész buli – mesélte nagy izgalommal.
- Biztos jó lehetett – szólalt meg Betty.
- Ahhoz képest, hogy 15 éves vagy nem nézel ki annak. Egy 18 simán lehetnél – mondtam.
- Most, ez hogy jön ide? – kérdezte elgondolkodva.
- Csak rád néztem és valahogy eszembe jutott.
De ez így igaz. Már most kezd borostásodni. Magas, mint az apukája és sokat gyúr, ami miatt izmos. Így indultunk el. Én a virágos shortomba, fehér pólómba (aminek mély dekoltázsa van) és a sarúmba. Egy kis virágmintás válltáskát akasztottam magamra, amiben bőven elfért a pénz, telefon, kulcs és a biztonság kedvéért egy üveg víz is. Betty kék ruhát vett fel a combja közepéig ér a szoknyája és a fekete szandálja. Dávid pedig szerintem, amit látott a szekrényében. Farmer, sportcipő, és egy feszülős póló. Közben ki értünk az állomásra. Csak egy vágány van és éppen álló várakozó, egy paddal. Még jegykiadás sincsen, majd fent kell megvenni. De legalább nem helyjegyesek ezek a vonatok. Megcsörrent a telefonom.
- Igen – szóltam bele, mert nem volt ismerős a számsor.
- Figyu, most indul a vonat tőlünk. Mingy ott vagyunk. Az utolsóba szálljatok – örvendezet Erzsi a vonal másik végén.
- Rendben várunk. – mondtam vissza.
”Vivient hívtad?” Hallottam a háttérzajt. „Mondd neki, hogy pusza. Ja és, hogy szeretlek. Mármint téged, Őt nem.”
- Józsi üzeni.., - kezdte volna.
- Hallottam. Haladjatok! - szóltam vissza és leraktam, majd leültem a padra Betty mellé. Dávid maradt állva a vágány mellett és bambult a távolba. 10 perc telhetett el, amikor Dávid megszólalt, hogy lát valamit de, nem tudja mi az.
- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.
Felszálltunk a vonatra. Betty elsőnek Ő húzta Dávidot én meg toltam hátulról, hogy valahogy fel tuszkoljuk. Adél, Emma, Erzsi és Józsi közép tájt ültek. Ahogy oda értünk Dávid számomra érthetetlen pózban végig terült az egyik páros ülésen. Adtam puszit a lányoknak és megöleltem őket. Hosszú volt azért a nyár és hiányoztak.
- Na csáó van csajszi – kezdte Józsi nyávogó hangon.
- Ezt ne – szóltam rá és őt is megöleltem. Szerencsére Erzsi tudja, hogy úgysem kezdenék ki vele ezért nem is haragudott.
- Ő itt Betty, az unoka tesóm – mutattam be. – Ők itt Adél, Emma, Erzsi és Józsi. – mentem gyorsan végig mindenkin.
- Sziasztok! – köszönt zavartan.
- A döglődő srác kicsoda? – nézett Józsi kicsit furcsán Dávidra.
- Ő Dávid. A legjobb barátom és szerintem elaludt – ezt onnan gondoltam, hogy horkolt.
- Mi baja? – nézett Adél kicsit furcsán.
- Másnapos – válaszoltuk egyszerre Bettyvel.
A többiek csak bólogattak. Szerintem nem akartak tudni inkább semmit. Aztán a következő megállóban felszálltak a fiúk.
- Na ki csinál a semmiből is bulit? – kiabálta el magát Csabi miközben berontott az ajtón egy borsodis üveggel a kezében.
- Hát mi apuskám – pattant fel Józsi is a helyéről. - Azt hol szerezted? – ámult el.
- Igyad! – adta a kezébe.
Természetesen gyorsan lehúzták ketten az üveg tartalmát aztán már ment a hangoskodás ezerrel. Csabi után egyébként még Alex és Dani is felszálltak. Alex adott Adélnak egy nagy puszit utána Danival mentek a két fiú után, akik már le akartak szállni. Pedig még volt két megálló. Mi Bettyvel átültünk a lányokhoz. Igaz kicsit szűkösen de elfértünk. Dávidot pedig ott hagytuk hadd, aludjon. Megállt a vonat így Dani és Alex leültek Dáviddal szembe Csabi és Józsi állva maradtak, mert szerintük elállva az utat mások előtt vicces. A következő megállóban viszont rengetegen szálltak fel és semmi üres hely nem maradt, hogy vissza tudjanak ülni. Így érkeztünk meg az Augustusfest-re.
