Az előző rész tartalmából:
"Ahogy felálltam és hátra fordultam megláttam Danit. Abban a pillanatban, ahogy megpillantottam minden ütőerem meg ált. Egy lánnyal csókolózott.
- Na, visszajöttem – szólt Alex, de a hangja távolinak tűnt.
- Az ott ki? – mutattam Dani felé meg sem várva mit akart mondani.
- A volt barátnője – hallottam Alextől. Csalódottan.
Én is csalódott voltam. Nagyon."
Nem is gondoltam, hogy pont most
fogok pont vele találkozni. Nem tudom, hogy mi vezérelt, de megöleltem. Lassan
már 2 éve nem láttam.
- Hogy - hogy ezekkel a barom arcokkal jöttél? – kérdezte röhögve.
- Ne nevess. – bokszoltam bele a karjába – a barátaimmal jöttem.
- Ezek neked barátok? – mutatott megint Márkóék után és csak jobban elkezdett nevetni.
- Nem! Ott hagytam őket a kocsmában. El akartam érni az éjféli vonatot csak megállítottak. – kezdtem magyarázni azt kihagyva, hogy miért jöttem el a kocsmából.
- Értem. Minden rendben van? – vette komolyra a figurát.
- Persze – próbáltam szépíteni.
- Ugyan, már. Ki van sírva a szemed.
- Csak azt hittem végre találtam valakit, de megint pofára estem – néztem mélyen a szemébe célozva rá.
- Tudom! Már sokszor meg is bántam. Gyere, meghívlak valamire. – próbálta rá kulcsolni ujjait az enyémekre, de én inkább elhúztam a kezem.
- Én leülök a fiúkhoz.
Leültem Márk mellé és csak bambultam magam elé. Arra eszméltem fel, amikor Szabolcs leszédült a mellettünk lévő árokba összehúzta magát és hangosan elkezdett horkolni. Komolyan még a dübörgő zene mellett is lehetett hallani.
- Na cicuka mesélj nekem – könyökölt be elém Márk – Mi is volt ez az előbb Bencével?
- Mi régen jártunk. Kicsivel több, mint egy évig voltunk együtt.
- Igen ezt tudtam – bólogatott lelkesen.
- Aztán az egyik haverja 18 éves lett. Egy házibulit szerveztek neki – folytattam tovább.
- Húú arra emlékszem. Mi is ott voltunk Dáviddal. Nagyon kemény volt.
- Na, igen. Amíg mindenki ott volt én otthon feküdtem, mert el volt törve a térdem és nem bírtam rá állni.
- Igen tudom. Azon a nyáron volt meg a wifid mi meg tökfejékkel oda ültünk az ablakod alá.
- Igen és még kaját is adnom kellett ki az ablakon, mert Szabolcs éhes volt.
- Tényleg! – röhögte el magát. – Na de mi volt a bulin? Mert én csak arra emlékszem, hogy ott voltam.
- Nem tudtam aludni és így fent voltam éjjel. Aztán éjfél után nem sokkal kaptam egy videó üzenetet Messengeren. Annyit láttam csak, hogy Bence a volt barátnőjével hempereg egy ágyban. A csaj még kiabálta is, hogy gyorsabban csinálja.
- Te jó ég! – ült ki a döbbenet Márk arcára.
- Ahan – töröltem meg a szemem – Aznap este összeszedtem minden cuccát, ami nálam volt. Az összes fényképünket kettévágtam vagy elszakítottam. A buli után nem jött át. Neki másnap iskola nekem pedig végre levették a gipszet és járó gipszet kaptam. Elmentem hozzá. Levágtam elé a holmijait, majd megmutattam neki a videót. Nem is vártam meg mit reagál csak közöltem vele, hogy vége. Utána pedig minden kapcsolatot megszűntetem vele.
- Most meg itt van, és éppen erre jön. – szólt közbe Barni is, aki a mobilját bújta.
- Haver te végig hallgattad? Ez csak rám tartozik. – háborodott fel teljesen Márk.
Barni csak vállat vont Márk pedig lányos kézmozdulattal leintette. Bence letette elém a Hell energia italt. Legalább tudja, hogy még mindig ezt szeretem. Leült velem szembe és hallgattuk tovább Márk fecsegéseit. Mikor megittam az italom-észrevettem mennyire elkezdett korogni a hasam. Bence felállt, hogy elmenjen cigizni.
- Hé! – szóltam oda Barninak meg Márknak. – Nem vagytok éhesek?
- De jó hogy felhoztad! Már éhen halok. – kelt fel Szabolcs az árokból.
- Te mióta vagy fent? – nézett rá döbbenten Barnabás.
- Elég régóta! – rángatta a szemöldökét.
- Akkor lépjünk le Bence elől. – hozta fel Barni.
- Lábra bírsz állni? – kérdezte Márk Szabolcstól, de a fiú már régen el kezdett futni.
Mindhárman egymásra néztünk, majd teljes erőből utána iramodtunk. Nem is néztem hátra. Amikor már elég messze kerültünk a Lagúnától lassítottunk.
- Mi az Isten volt ez? – kiabáltam levegő után kapkodva Szabolcsnak.
- Azt mondtad lógjunk meg előle. Elkezdtem futni.
- De egészen a vasútállomásig? – nézett fel Márk, aki eddig le volt görnyedve.
- Ja. Hupsz! – röhögte el magát Szabolcs.
- Hé nem itt kajáltunk valahol tegnap? – eszmélt fel Barnabás.
- Ja de! Ott van az olcsó kis büfés kocsi. Olyan király burgert csinálnak, hogy olyat Amerikában nem tudnak. – hozta fel Szabolcs.
- Öcsém te nagyon ki józanodtál. – veregette vállba Márkó Szabolcsot.
Oda mentünk az ablakhoz és elolvastuk, hogy mi a kínálat. Én közepes burgert kértem ketchuppal, majonézzel és mustárral mellé pedig Coca-Colát. Na és akkor én még egyszerű voltam. A fiúk extra nagy burgert kértem ugyanúgy, mint én csak hagymát is szerettek volna bele. Aztán kitalálták, hogy ez nekik nem elég. Kértek még, Hot-dogot de Amerikait mert abban több a „cucc”. Nagy adag palacsintát és gofrit és ha már azt gondolták, hogy ez mind hizlal akkor diétás kólát kértek mellé. Szóval a nő, aki felvette a rendelést azt mondta, hogy ha akarjuk meg ehetjük a hátul felalított sörpadoknál. Így a fiúk kihasználva az alkalmat kértek még Somersbyt. Amikor meg kihozták nekünk az összes ételt majdnem kicsit volt az asztal. Ajándékba meg még kaptunk sült krumplit, mert hajnal 3-kor forgalmat csináltunk.
- Na, jó belém nem fér már az utolsó palacsinta. – szólalt meg Barnabás.
- Akkor add ide – nyúltam oda érte.
- Ne már még beléd fér – fintorodott el Márk.
- Nem adod ide a felét? – nézett rám Szabolcs műanyag villával a szájában.
- Nem! – kiabáltam le.
- Kéne inni valamit – hozta fel Barnabás majd felállt és el is ment az asztaltól. Nem sokkal utána egy tálcával jött vissza, amin négy tequila volt mellé só és citrom.
- Akkor háromra!
- Egy – kiszórtam egy kevés sót a kézfejemre – kettő – megnyaltam – három – és lehúztam a pici pohár tartalmát. Aztán gyorsan beleharaptam a citromba. Nem tudom, hogy ez mire jó de nagyon jól esett.
- Akkor most én fizetek! – ajánlottam fel. Oda sétáltam az ablakhoz, majd kértem egy szénsavmentes vizet, hogy legalább a poharakat mossuk ki és egy mézes kékáfonya fütyülőst. Kifizettem majd visszamentem a fiúkhoz.
- Ezt igyuk rám! – kiabálta Szabolcs. Lehúztam a pohár tartalmát majd lecsaptam az asztalra, ahogy a fiúk is. Aztán ez ment minden kör után.
- El kéne indulni – szólalt meg Barni. Szerintem még Ő volt a legjózanabb. Még a nénitől a fiúk kértek maguknak Borsodit én meg maradtam a Somersbynél.
- Csókolom! Ha holnap is éhesek vagyunk, jövünk vissza. – kiabált még vissza Márk.
- Szerintem most mindennek lehordott! Amúgy meg minek vetettek még magatoknak sört? Itt vagyunk, egy köpésre addig nem száradtok ki.
- Ezt te nem érted, de elmagyarázom neked Drágám! – ölelte át a vállamat Szabolcs. Megint nem volt önmagánál így inkább hagytam, hogy rám támaszkodjon – Ez nálunk egy rituálé.
- Rituálé? – néztem furán rá.
- Igen! – bólintott – Amíg elgyalogolunk, a vonat állomásra addig megisszuk. Hagyunk benne egy icike picike kortyot – mutatta nekem mennyi az az icike picike korty a hüvelyk és a mutatóujja behajlításával.
- Ha pedig kint vagyunk, gyorsan lehúzzuk, és a földhöz vágjuk, az üveget közben meg azt kiabáljuk, hogy HÁÁÁÁÁ. - szólt közbe Márk is.
- Érted? Ilyen egyszerű – szólalt meg Barni is.
- Nekem ezt csinálni kell? – kérdeztem komolyan.
- Hogy - hogy ezekkel a barom arcokkal jöttél? – kérdezte röhögve.
- Ne nevess. – bokszoltam bele a karjába – a barátaimmal jöttem.
- Ezek neked barátok? – mutatott megint Márkóék után és csak jobban elkezdett nevetni.
- Nem! Ott hagytam őket a kocsmában. El akartam érni az éjféli vonatot csak megállítottak. – kezdtem magyarázni azt kihagyva, hogy miért jöttem el a kocsmából.
- Értem. Minden rendben van? – vette komolyra a figurát.
- Persze – próbáltam szépíteni.
- Ugyan, már. Ki van sírva a szemed.
- Csak azt hittem végre találtam valakit, de megint pofára estem – néztem mélyen a szemébe célozva rá.
- Tudom! Már sokszor meg is bántam. Gyere, meghívlak valamire. – próbálta rá kulcsolni ujjait az enyémekre, de én inkább elhúztam a kezem.
- Én leülök a fiúkhoz.
Leültem Márk mellé és csak bambultam magam elé. Arra eszméltem fel, amikor Szabolcs leszédült a mellettünk lévő árokba összehúzta magát és hangosan elkezdett horkolni. Komolyan még a dübörgő zene mellett is lehetett hallani.
- Na cicuka mesélj nekem – könyökölt be elém Márk – Mi is volt ez az előbb Bencével?
- Mi régen jártunk. Kicsivel több, mint egy évig voltunk együtt.
- Igen ezt tudtam – bólogatott lelkesen.
- Aztán az egyik haverja 18 éves lett. Egy házibulit szerveztek neki – folytattam tovább.
- Húú arra emlékszem. Mi is ott voltunk Dáviddal. Nagyon kemény volt.
- Na, igen. Amíg mindenki ott volt én otthon feküdtem, mert el volt törve a térdem és nem bírtam rá állni.
- Igen tudom. Azon a nyáron volt meg a wifid mi meg tökfejékkel oda ültünk az ablakod alá.
- Igen és még kaját is adnom kellett ki az ablakon, mert Szabolcs éhes volt.
- Tényleg! – röhögte el magát. – Na de mi volt a bulin? Mert én csak arra emlékszem, hogy ott voltam.
- Nem tudtam aludni és így fent voltam éjjel. Aztán éjfél után nem sokkal kaptam egy videó üzenetet Messengeren. Annyit láttam csak, hogy Bence a volt barátnőjével hempereg egy ágyban. A csaj még kiabálta is, hogy gyorsabban csinálja.
- Te jó ég! – ült ki a döbbenet Márk arcára.
- Ahan – töröltem meg a szemem – Aznap este összeszedtem minden cuccát, ami nálam volt. Az összes fényképünket kettévágtam vagy elszakítottam. A buli után nem jött át. Neki másnap iskola nekem pedig végre levették a gipszet és járó gipszet kaptam. Elmentem hozzá. Levágtam elé a holmijait, majd megmutattam neki a videót. Nem is vártam meg mit reagál csak közöltem vele, hogy vége. Utána pedig minden kapcsolatot megszűntetem vele.
- Most meg itt van, és éppen erre jön. – szólt közbe Barni is, aki a mobilját bújta.
- Haver te végig hallgattad? Ez csak rám tartozik. – háborodott fel teljesen Márk.
Barni csak vállat vont Márk pedig lányos kézmozdulattal leintette. Bence letette elém a Hell energia italt. Legalább tudja, hogy még mindig ezt szeretem. Leült velem szembe és hallgattuk tovább Márk fecsegéseit. Mikor megittam az italom-észrevettem mennyire elkezdett korogni a hasam. Bence felállt, hogy elmenjen cigizni.
- Hé! – szóltam oda Barninak meg Márknak. – Nem vagytok éhesek?
- De jó hogy felhoztad! Már éhen halok. – kelt fel Szabolcs az árokból.
- Te mióta vagy fent? – nézett rá döbbenten Barnabás.
- Elég régóta! – rángatta a szemöldökét.
- Akkor lépjünk le Bence elől. – hozta fel Barni.
- Lábra bírsz állni? – kérdezte Márk Szabolcstól, de a fiú már régen el kezdett futni.
Mindhárman egymásra néztünk, majd teljes erőből utána iramodtunk. Nem is néztem hátra. Amikor már elég messze kerültünk a Lagúnától lassítottunk.
- Mi az Isten volt ez? – kiabáltam levegő után kapkodva Szabolcsnak.
- Azt mondtad lógjunk meg előle. Elkezdtem futni.
- De egészen a vasútállomásig? – nézett fel Márk, aki eddig le volt görnyedve.
- Ja. Hupsz! – röhögte el magát Szabolcs.
- Hé nem itt kajáltunk valahol tegnap? – eszmélt fel Barnabás.
- Ja de! Ott van az olcsó kis büfés kocsi. Olyan király burgert csinálnak, hogy olyat Amerikában nem tudnak. – hozta fel Szabolcs.
- Öcsém te nagyon ki józanodtál. – veregette vállba Márkó Szabolcsot.
Oda mentünk az ablakhoz és elolvastuk, hogy mi a kínálat. Én közepes burgert kértem ketchuppal, majonézzel és mustárral mellé pedig Coca-Colát. Na és akkor én még egyszerű voltam. A fiúk extra nagy burgert kértem ugyanúgy, mint én csak hagymát is szerettek volna bele. Aztán kitalálták, hogy ez nekik nem elég. Kértek még, Hot-dogot de Amerikait mert abban több a „cucc”. Nagy adag palacsintát és gofrit és ha már azt gondolták, hogy ez mind hizlal akkor diétás kólát kértek mellé. Szóval a nő, aki felvette a rendelést azt mondta, hogy ha akarjuk meg ehetjük a hátul felalított sörpadoknál. Így a fiúk kihasználva az alkalmat kértek még Somersbyt. Amikor meg kihozták nekünk az összes ételt majdnem kicsit volt az asztal. Ajándékba meg még kaptunk sült krumplit, mert hajnal 3-kor forgalmat csináltunk.
- Na, jó belém nem fér már az utolsó palacsinta. – szólalt meg Barnabás.
- Akkor add ide – nyúltam oda érte.
- Ne már még beléd fér – fintorodott el Márk.
- Nem adod ide a felét? – nézett rám Szabolcs műanyag villával a szájában.
- Nem! – kiabáltam le.
- Kéne inni valamit – hozta fel Barnabás majd felállt és el is ment az asztaltól. Nem sokkal utána egy tálcával jött vissza, amin négy tequila volt mellé só és citrom.
- Akkor háromra!
- Egy – kiszórtam egy kevés sót a kézfejemre – kettő – megnyaltam – három – és lehúztam a pici pohár tartalmát. Aztán gyorsan beleharaptam a citromba. Nem tudom, hogy ez mire jó de nagyon jól esett.
- Akkor most én fizetek! – ajánlottam fel. Oda sétáltam az ablakhoz, majd kértem egy szénsavmentes vizet, hogy legalább a poharakat mossuk ki és egy mézes kékáfonya fütyülőst. Kifizettem majd visszamentem a fiúkhoz.
- Ezt igyuk rám! – kiabálta Szabolcs. Lehúztam a pohár tartalmát majd lecsaptam az asztalra, ahogy a fiúk is. Aztán ez ment minden kör után.
- El kéne indulni – szólalt meg Barni. Szerintem még Ő volt a legjózanabb. Még a nénitől a fiúk kértek maguknak Borsodit én meg maradtam a Somersbynél.
- Csókolom! Ha holnap is éhesek vagyunk, jövünk vissza. – kiabált még vissza Márk.
- Szerintem most mindennek lehordott! Amúgy meg minek vetettek még magatoknak sört? Itt vagyunk, egy köpésre addig nem száradtok ki.
- Ezt te nem érted, de elmagyarázom neked Drágám! – ölelte át a vállamat Szabolcs. Megint nem volt önmagánál így inkább hagytam, hogy rám támaszkodjon – Ez nálunk egy rituálé.
- Rituálé? – néztem furán rá.
- Igen! – bólintott – Amíg elgyalogolunk, a vonat állomásra addig megisszuk. Hagyunk benne egy icike picike kortyot – mutatta nekem mennyi az az icike picike korty a hüvelyk és a mutatóujja behajlításával.
- Ha pedig kint vagyunk, gyorsan lehúzzuk, és a földhöz vágjuk, az üveget közben meg azt kiabáljuk, hogy HÁÁÁÁÁ. - szólt közbe Márk is.
- Érted? Ilyen egyszerű – szólalt meg Barni is.
- Nekem ezt csinálni kell? – kérdeztem komolyan.
- Természetesen! Te vagy most itt
Dávid helyett. Valakinek pótolni kell a hiányát. – bólogatott a másik két fiú
is Márk kijelentésére.
- Ha te mondod.
A séta nem volt hosszú. A vonat akkor gördült be.
- Még úgy is tolatni fog. Akkor kezdjük? – emeltem fel a bal szemöldököm.
- Egy – kiabálta Márkó.
A számhoz emeltem az üveget gyorsan lehúztam a tartalmát, majd Márk, Szabolcs és Barni példáját követve teljes erőből a földhöz vágtam és rá kiabáltam, hogy HÁÁÁÁÁ. Ezt követően Szabolcs összeesett.
- Hagyjad csak már megint ki ütötte magát – de Barni szavait alig hallottam, mert, ahogy felnéztem meg láttam Danit és azt a megvető pillantását, ahogy rám nézett. Oldra fordultam és ott állt Bence, aki nem akart hinni a szemének. Visszafordultam és Adél, Emma, Erzsi és amennyire ki tudtam venni a srácok pillantását, hogy soha nem láttak még ilyenek. Ekkor viszont elszorult a mellkason és egyel talán nem kaptam levegőt. Márkó vállára helyeztem a hozzá közelebb eső kezemet, a másikat pedig a mellkasomra. A következő pillanatban már én is a földön feküdtem. Dani arcát láttam magam előtt és csak annyit bírtam ki nyögni, hogy szeretlek majd minden elsötétült.
- Ha te mondod.
A séta nem volt hosszú. A vonat akkor gördült be.
- Még úgy is tolatni fog. Akkor kezdjük? – emeltem fel a bal szemöldököm.
- Egy – kiabálta Márkó.
A számhoz emeltem az üveget gyorsan lehúztam a tartalmát, majd Márk, Szabolcs és Barni példáját követve teljes erőből a földhöz vágtam és rá kiabáltam, hogy HÁÁÁÁÁ. Ezt követően Szabolcs összeesett.
- Hagyjad csak már megint ki ütötte magát – de Barni szavait alig hallottam, mert, ahogy felnéztem meg láttam Danit és azt a megvető pillantását, ahogy rám nézett. Oldra fordultam és ott állt Bence, aki nem akart hinni a szemének. Visszafordultam és Adél, Emma, Erzsi és amennyire ki tudtam venni a srácok pillantását, hogy soha nem láttak még ilyenek. Ekkor viszont elszorult a mellkason és egyel talán nem kaptam levegőt. Márkó vállára helyeztem a hozzá közelebb eső kezemet, a másikat pedig a mellkasomra. A következő pillanatban már én is a földön feküdtem. Dani arcát láttam magam előtt és csak annyit bírtam ki nyögni, hogy szeretlek majd minden elsötétült.
