Közlemény

Sziasztok! :)

Most volt EGY éve, hogy elkezdtem az egész történetet. Ennek örömére írtam egy három részes külön kiadást ami nem a blogon fog megfejelenni.

Eredetileg ERRE A BLOGRA szerettem volna írni egy novellát. Az alaptörténet meg volt, a helyszín az elképzelés minden stimmelt, de valahogy mégsem éreztem annak, hogy jó legyen. Aztán mosogatás közben eszembe jutott, hogy mi lenne ha az Augustusfestes szereplőket használnám fel. Ezzel pedig akkor az évfordulóra is előrukkoltam valamivel.

Azért nem az Augustusfest! blogra fogom ki tenni ezt a különkiadást, mert én tényleg "Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás" blogra szerettem volna megírni. Csak ez másképp alakult.

Szóval így HOLNAP (és előreláthatólag három hétig SZERDÁN) 3 részes különkiadás fog érkezni az Augustusfest!-es szereplőkkel. Remélem mindenkinek tetszeni fog :)

Ez a három rész Wattpadon is elérhető lesz :D

Puszi: Sz.Vanessza.xxx

ui.: Szombaton jön az új rész a Ritmusra Születtek blogba :) (IDE KATTINTVA MEGTALÁLOD!)

Köszönetnyilvánítás :)

2015. Augusztusában azon gondolkoztam mi lenne ha írnék egy fesztiválos sztorit. Tovább gondolkoztam rajta és ki alakult egy teljes történet szereplőkkel mindennel együtt. Aztán már csak le kellett írni. 3 hónap alatt megírtam minden részt már csak egy blog kellett hozzá, de nem éreztem azt, hogy ez a történet készen álna arra, hogy megmutassam mindenkinek. Még egyszer átolvastam, több helyen át írtam és végre kész volt.

Februárban a születésnapomkor tettem ki az első részt. Aztán folyamatosan jöttek az újabbak amik már régen készen voltak. Persze mindegyiket át olvastam előtte. Hozzájuk illő képeket kerestem. Beillesztettem melléjük. Most, hogy itt vagyok a végén nagyon furcsa ez nekem. Magára engedem, hogy járja a saját útját.

Nem szerettem volna érzelgős lenni de úgy gondoltam, hogy ezt a pár sort le kell, hogy írjam. Igazából kavarognak bennem az érzések, mert ez az első blogom amit befejeztem és igazából örülök neki de másik oldalról meg furcsa az egész.

Külön köszönet Erzsinek, Briginek és Gizinek, hogy az elsők között olvasták el és véleményt is mondtattok róla. Az Epilógust csak nektek tudom ajánlani. Imádlak titeket.

Köszönöm szépen mindazoknak akik eddig olvasták a blogomat és előre is köszönöm azoknak akik ezután fogják. Köszönöm azt a sok olvasót. Remélem ezzel a pár résszel legalább egy kis mosolyt csaltam az arcotokra.

Nem fogok el tünni. Hamarosan új bloggal jelentkezem :)

Puszilok mindenkit: Sz.Vanessza.xxx

Epilógus

Végre kezdett ki tavaszodni. Április közepe van. Még két hét és végre elballagunk. Úgy döntöttem, hogy ügyvéd akarok lenni. Rengeteget kell, hogy tanuljak és sok idő lesz, de szerintem meg fogja érni. A magyar teremben ültünk és vártuk a tanárt. A mai napon ez a második. Oda fordultunk Adéllal Emmához és Erzsihez, hogy beszélgessünk.

- Szerintetek milyen lesz majd az egyetem? – érdeklődött Adél.
- Nagyon nehéz – mondta Emma elgondolkodva.

- Nekem úgy fogtok hiányozni – szólalt meg Erzsi – Ti mind egy egyetemre mentek. Belőled ügyvéd lesz – nézett rám – belőled tanár – fordult Adélhoz – meg belőled is tanár – fordult Emmához.
- A főiskola sem annyira rossz. Turisztikai menedzser leszel. Tudod milyen jó fizetésed lesz! – ugratta Emma.

- Na igen majd én tartalak el titeket – húzta ki magát Erzsi.
- Minket? – döbbentem le.

- Igen! Ha utazni akartok velem akkor valakinek fizetni kell.

- Miért utaznánk veled? – kérdezte Adél értetlenül.
- Mert munkanélküliek lesztek. – nevette el magát.

- juj ez csúnya volt – ekkor lépett be a terembe Józsi. a nyomában Csabival, Danival és Alexel.

- Ti minek jöttetek? – kérdezet rá Adél érdeklődve.

- Itt van wifi – vágta rá Alex csípőből.

- Poén! – kiabálta el magát Józsi és mindenki, aki a teremben tartózkodott ránk figyelt. Alex és Dani a másik osztályba járnak. Nekik is ez az utolsó évük.

- Láttatok már az Augusztusfest oldalát? – kérdezte Csabi folyamatosan nyomkodva a telefonját.

- Nem, mert? – kérdeztem kíváncsian.

- Fent van a mostani program – válaszolta lazán.

- Lesz idén is? – visította Erzsi.

- Jó hogy – szólalt meg Dani.

- Megyünk! – vágta rá Józsi – és jön mindenki! – nézett körbe rajtunk fenyegetően.

- Hozzuk a kicsiket is? – érdeklődött Csabi.

- Majd, csak ha enni kell – röhögött Alex.

- Akkor ki vigyázz Vivire? – szólalt meg Emma.
- Mindenki! – kiáltottam el magam és hangos nevetésbe kezdtek.

A csengő megszólalt így Alex és Dani visszamentek a saját termükbe. Csabi és Józsi a mellettünk lévő padsorban foglaltak helyett és folytatták az anyahajó papírból való megépítését. A tanár ekkor belépett a terembe és folytattuk Ady Endre vers elemzéseit. Amúgy sem szoktam figyelni órán, de most teljesen máshol jártam. Már augusztus eleje volt a fejemben és azon gondolkoztam lehet utoljára lesz így együtt a társaságunk. Ez egy kicsit elszomorított, de erre nem is akartam gondolni. A gondolkozásból a magyar tanár hangja szakított ki, aki megkérdezte milyen szerkezetű a vers és egyből rá vágtam, hogy KERETES.

Na igen augusztusig még sok idő van. 

10. rész! – 2015.08.10 Hétfő 00:10

Az előző rész tartalmából: 
"- Öt! – oldalra néztem és láttam, ahogy Emma fel felé néz, Csabi pedig a nyakán becsukott szemmel lenéz.
- Négy! - mellettük Erzsi izgatottan várta, hogy kezdődjön.
- Három! – Adél és Alex csak bambultak az ég felé.
- Kettő! – ekkor valahol elől a tömegben meg láttam Bettyt aki Dávid nyakában ült.
- Egy! – Dani felé fordultam, és amikor már az első tűzijáték az égen volt megcsókoltuk egymást. Ezután a mellkasának döntöttem a fejem és a tűzijáték végéig ott pihentettem."

Másoknak a fesztivál végét jelentette a tűzijáték vége. Azoknak, akik még maradtak még csak most kezdődik az utolsó nap.
- Hova megyünk? – kérdeztem meg Danitól.
- Én sem tudom! – vonta meg a vállát – hé, srácok! Arról van fogalmatok, hogy hova akartok menni? – nézett rájuk egy amoly, na, ki vele nézéssel.
- Van valami Lagúna hely – kezdte Csabi.
- Csak nem tudjuk merre – folytatta Józsi.
- és azzal szemben egy elhagyatott hely, amibe ma discot szerveznek – zárta le Alex.
- Szóval akkor egy olyan helyre akartok menni, amiről azt sem tudjátok, hogy hol van? – nézett rájuk értelmesen Emma.
- Igen! – bólogattak mindhárman egyszerre.
- Pompás! – szólt oda Adél.
- Én tudom, merre van – hoztam fel.
- Tényleg? – szegeződött rám minden tekintett.
- Jah, ott voltam tegnap. Mármint a Lagúnába. De vele szemben van, amit ti mondotok.
- Zsír! Akkor Vivi megy elől. – jelentette ki Csabi és el is indultunk.
- Biztos jó ötlet ezeket bevinni egy régi helyre? – súgta oda nekem Emma.
- Nem tudom! De majd meglátjuk, mert ott van – mutattam az épületre, ami teljesen sötét volt.
- Ez meg mi a faszom? – döbbent le Józsi.
- Nem tudom! – át néztem a Lagúnához, majd megláttam Szabolcsot – Szabi! Hé Szabi! – kiabáltam és oda szaladtam hozzá.
- Szia Drágám! – borult rám teljes erőből
- Jajj ne már most – löktem le magamról és éppen meg tudta magát tartani. – Miért nincsen buli a másik oldalon.
- Nem tudom! Kérdezd meg Márkót. Bent van a Lagúnában. Hé, csajok! Cső Drágáim! – próbált rájuk is dőlni, de Csabi szépen mellel visszapattintotta így hátra esett és a földre zuhant.
- Ahj már megint! Kösz! – vetettem lesújtó pillantást Csabira ő pedig csak elröhögte magát. – Jól van nem lesz baja! Tegnap az árokban feküdt így.
- Az árokban? – kérdezte döbbenten Dani – Te ilyenekkel mászkáltál?
- Hé! Ez kialudta magát aztán meg segített elfutni Bence elől – mutattam a földön fekvő Szabira.
Oda értünk a Lagúna elé, ahol rengetegen voltak. A nagy tömegben megtaláltam Dávidot és Bettyt. Dávid az egyik sarokba mutatott, amikor megkérdeztem tőle, hogy hol van Márk. Hát igen, ott volt és egy fiúval csókolózott.
- Márk! – kiabáltam rá a zene miatt – Ez meg ki?
- Ő! Ő itt Marci. Marci ők itt Viviv, Dani, Emma, Adél, Erzsi, Csabi Alex és Józsi. – én integettem neki a többiek meg csak bambultak.
- Te meleg vagy? – kérdeztem ledöbbenve.
- Igen! – húzta ki magát – és Marci is. Szóval miért zavartál meg? – kérdezte felháborodva.
- Miért nincsen a Jokerban buli? – szegeztem neki a kérdést.
- Mert tűz volt bent és mielőtt mindent elkezdtek volna leégett. Még valami cicuka. – vonta fel a szemöldökét.
- Semmi más. Csá.
- Hellóka.
Ki mentünk a sörpadokhoz, ahol pont volt egy üres, úgyhogy gyorsan betámadtuk.
- Na ha már nincsen, buli hozzunk valami erőset – szólt oda Csabi és Danival együtt elmentek.
- Vivi! – rohant oda Barni – Hol van Szabolcs? – kérdezte dühösen.
- Ott! – mutattam abba az irányba ahol hagytuk.
- A kis köcsög! Nem ellopta a cigim.
- És te komolyan ezekkel voltál tegnap? – kérdezte még mindig ledöbbenve Emma.
- Nagyon normálisak. Csak ilyenkor már van bennük és elszáll velük a ló.
- Visszajöttünk – jelentette be Csabi. Dani leült mellém és átkarolta a derekam.
- Mit hoztattok? – kérdezte Józsi.
- Vodka narancsot.
Körbe ültük az asztalt és elkezdtünk beszélgetni. Felhoztuk az elmúlt három évet. Visszaemlékeztünk mindenre, ami velünk történt. Szeptemberben már végzősként lépünk be az iskolába és elkezdődik az utolsó évem. Azt még mindig nem tudtam eldönteni, hogy merre menjek tanulni. Én az érettségire akarok koncentrálni.
- Nagyon unatkozom! – szólalt meg Erzsi – és kajás is vagyok. Nem megyünk el valahova enni? – nézett ránk kerek szemekkel.
- A tegnapi helyre – hajolt oda Szabolcs.
- Te még az előbb ott feküdtél – nézett rá furán Alex.
- Igen és? – kérdezte tök természetesen.
- Tegnap is ez volt, hogy amikor a kaja szóba került abból – mutattam a helyre – az árokból ült fel.
- Barni elvette a cigimet – vette észre a tényt – hú, csak találjam meg.
- Ott jön! – szólt Józsi.
- Elmegyünk, valahova kajálni, jössz? – kérdezte Barni Szabitól.
- Jah, velük is azt beszéltük – mondta természetesen Szabolcs.
- Annyira nem beszéltük csak te mondtad, hogy menjünk – köpte be Csabi.
- De amúgy kire értetted a jönnek szót? – kérdeztem elgondolkodva.
- Hát Betty, Dávid meg Márkó. Csak összeszedik a cuccukat.
- A Marci gyerek? – kérdeztem furán.
- Már mással kavar.
Már indulni akartunk, hogy kint várjuk meg a többieket, amikor hallottam, hogy a nevemet kiabálja valaki.
- VIVIEN! – ekkor Bence rontott ki az ajtón teljesen ledermedve álltam és még az ütőerem is meg állt. Szerencsére sötétben voltunk és nem vett észre minket. Mindenkihez oda ment és körbe kérdezgette őket, hogy nem láttak-e engem. Dávidék a háta mögött surrantak ki így nem ismerte fel őket. Dani végig mellettem maradt és minden testrészével engem ölelt, hogy észre ne vegyen. Utolsó napra senki nem akart már balhézni. Így szépen elsurrantunk a Lagúnából és mentünk boldogítani a nénit.
Hát persze most már, hogy több fiú volt, így egy egész menekült áradatnak való ételt sikerült felhalmozniuk. A sátrakat kezdték lebontani. Kis traktorokkal járkáltak, hogy a szemetet el tudják szállítani. Mi csak továbbra is ettünk és jókat nevetgéltünk a büfés stand mellett.
- Vivi! – kiabált Márkó és a kezembe nyomot egy üveg TopJoyt
- Ez meg minek? – röhögtem el magam.
- A tegnapiból tanulva. Hogy is mondjam – itt szünetet tartott – most gyengébbet kapsz.
Hátrafordultam és láttam, hogy a lányoknak is ez van a kezükben. A fiúknak meg egy üveg Borsodi.
- De azt hittem haragszotok rám, amiért ezt megcsináltam!
- Ugyan már miért haragudnánk? Baromi jó móka! – röhögte el magát Alex.
Danira néztem, aki csak elmosolyogta magát aztán elém lépett és megcsókolt. El sem hittem. Az állomásra kiérve pont egy korty maradt mindenkinek az üvegében.
- Most kezd tolatni! – szólt ránk Barni.
- Egy – kiabáltam el magam
Megittam az egy kortyot, majd erősen kirántottam a számból és a földre zuhanva nagyot csattant. A többiekkel együtt pedig kiabáltam rá, hogy HÁÁÁÁ!
Hatalmas nagy röhögésbe kezdtünk és minden szem az állomáson ránk szegeződött. Hihetetlen élmény volt. A vonaton aztán Dani mellé ültem és rá hajtottam a fejem a vállára.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen barátnőm van. – szólalt meg.
- Milyen? – kérdeztem érdeklődve.
- Ilyen, mint te! Egyedi. – mondta nekem pedig itt volt végem. Imádtam ezt a fiút minden bájával együtt. Minden szavával. Minden megmozdulásával. Mindent, ami Ő volt.

9. rész! – 2015. 08.09. Vasárnap 18:00

Az előző rész tartalmából: 
"Dani lehajtotta a fejét és elmosolyodott.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Aztán meg elájultál.
Döbbentem hallgattam, amit mondott, majd én is elmosolyodtam. Dani megfogta az állam, majd felemelte közelebb húzott magához és megcsókolt. Megint megcsókolt.
- Én is szeretlek! – mondta egyenesen a szemembe.
Magamhoz öleltem és jó mélyen magamba szívtam az illatát. Neki ez nem volt elég, úgyhogy szépen ledöntött az ágyra. Rám feküdt és így csókolt."

Felszálltunk a vonatra. A lányok mindannyian ott voltak. Leültem Emma mellé. Betty és Dávid valahová előrébb foglaltak helyet.
- Nagyon megijedtem tegnap! Jól vagy már? – érdeklődött aggódva Erzsi.
- Persze csak kicsit sokat ittam meg ettem egyszerre. – nevettem el magam.
- Ne haragudj! – kezdte Adél - Utánad kellett volna, hogy menjek. Amikor Dani visszajött nagyon szégyelltem magam.
- Semmi baj Adél. – ekkor meg ált a vonat és mind a négy fiú felszállt. Dani oda jött hozzám és nagy puszival köszöntőt. Csabi végig terült rajtam és Emmán. Még az sem zavartatta, hogy jött a kaller jegyet ellenőrizni. Én csak felmutattam a bérletem. Az a jó ilyenkor, hogy általában mi az utolsóba szállunk, és nem tudd végig érni az összes kocsin, amíg oda nem érünk a fesztivál helyszínére. A vonat be gördült az állomásra mi pedig legnagyobb hangzavarok közepette leszálltunk. Bettyt és Dávidot próbáltam keresni a tömeg közt, amikor meghallottam Dávid hangját a hátam mögül.
- Vivi! – kiabálta Dávid – Mi elmegyünk a Lagúnába. – közölte.
- Rendben! Később találkozunk! Vigyázz Bettyre. – szóltam rá.
- Persze. – majd kacsintott egyet és el is tűntek.
- Mehetünk? – lépett mellém Dani közbe pedig az ujjait rá kulcsolta az enyémekre.
- Persze – oda hajoltam és adtam egy puszit a szájára.
- Ezt miért kaptam? – mosolyodott el.
- Csak úgy – kacsintott rá.

A nagy színpad felé vettük az irányt. A koncertig még sok idő volt, úgyhogy hogy eldöntöttük végre ki próbáljuk az étel sátort is. Hát hadd ne mondjam, hogy Csabi és Józsi ugyan azok voltak, mint tegnap Márkó, Szabolcs és Barnabás. Szerencsére nem voltak sokan így össze tudtunk tolni két sör asztalt. Én nem voltam éhes és Adél sem így Dani és Alex egy hatalmas nagy fagyi kehellyel jöttek vissza.
- Meg láttuk és arra gondoltunk nektek biztos jó lesz – mondta Alex és leült a barátnője mellé.
- Köszönöm – pusziltam meg Danit.
- Egy feltétellel adom oda – nézett rám kacéran. Imádom ezt az embert.
- Na, halljam.
- Adsz belőle nekem is.
- Nem! Ezt én kaptam én is eszem meg. És amúgy ha még magyarázol itt nekem, akkor el fog olvadni.
- chööö – ekkor egy jó mozdulattal átölelte a derekam nekem pedig pillangók repkedtek a hasamban. Imádom ezt az érzést. – Na, még most sem akarsz adni.
- Gonosz vagy! Hoztál magadnak kanalat?
- Naná! – és elővette a farmer zsebéből és ide adta az enyémet is. – De majd csak az extra nagy pizza után. Erre csak elnevettem magam.
A fagyi kelyhet látva Emmának és Erzsinek is kellett egy így ők elmentek. Mi meg ott maradtunk a zabagépekkel. Rengeteg kaját esznek, mégsem látszódik meg rajtuk semmit. Csabi a tizenötödik palacsinta után már nem bírta így mindannyian megittuk az üdítőnket és oda álltunk a színpad elé.
A mai utolsó fellépő a Halott Pénz volt. Egyszerűen imádtam őket. Alig vártam, hogy lássam őket élőben is. Ők zárták a fesztivált erre az évre. Már beálltunk a harmadik sorba, amikor végre fellépett a színpadra az este háziasszonya.
- Sziasztok! – kiabálta el magát, ami nagy sikítás követett – Remélem mindenki jól érezte magát ebben a három napban. Örömmel szeretném bejelenteni, hogy jövőre újra megrendezzük az Agusztusfest-et. – ennél a résznél már Csabi és Józsi is életre kaptak és egyből le is tudták, hogy jönnek – Most pedig az idei koncertek zárásaként fogadjátok nagy szeretettel a Halott Pénzt! – hadarta el gyorsan az utolsó két mondatot egy szuszra. A zenekar frontembere Marsalkó Dávid fellépet a színpadra és egy rövid köszöntés után bele kezdtek a „Valami van a levegőben” című szerzeményükbe” aztán az „Ugyanúgy hallasz” és a legtöbb ismert számukat is. Mindegyik számukat énekeltem úgy, mint Erzsi, Emma és Adél is. A fiúk nem mindig voltak velünk, mert időnként elmentek inni. Amikor el akartak menni még háromszor visszatapsolták őket. Én ennek csak örültem.
A koncert után kérték, hogy kicsit menjünk hátrébb, hogy elő tudjanak készülni a tűzijátékhoz. Csabi és Józsi előre utat törtek. Dani kezét próbáltam nem elengedni, de nagy volt a tömeg. Aztán pedig amikor már elég messze voltunk párokba rendeződtünk és úgy vártuk a visszaszámlálást. A kivetítőn megjelent a 10-es szám.
- Akkor kezdjünk el számolni! – kiabálta a mikrofonba az este háziasszonya.
- Kilenc!

- Nyolc! – éreztem, ahogy Dani átöleli a derekam és elől összekulcsolja ujjainkat.
- Hét! – néhány sorral előttünk el törtek egy üveg és hangosan kiabálták, hogy HÁÁÁ
- Hat! – hallottam a tömeg hangját.
- Öt! – oldalra néztem és láttam, ahogy Emma fel felé néz, Csabi pedig a nyakán becsukott szemmel felnéz.
- Négy! - mellettük Erzsi izgatottan várta, hogy kezdődjön.
- Három! – Adél és Alex csak bambultak az ég felé.
- Kettő! – ekkor valahol elől a tömegben meg láttam Bettyt aki Dávid nyakában ült.
- Egy! – Dani felé fordultam, és amikor már az első tűzijáték az égen volt megcsókoltuk egymást. Ezután a mellkasának döntöttem a fejem és a tűzijáték végéig ott pihentettem.

8. rész! – 2015.08.09. Vasárnap 11:00

Az előző rész tartalmából: 

"- Hagyjad csak már megint ki ütötte magát – de Barni szavait alig hallottam, mert, ahogy felnéztem meg láttam Danit és azt a megvető pillantását, ahogy rám nézett. Oldra fordultam és ott állt Bence, aki nem akart hinni a szemének. Visszafordultam és Adél, Emma, Erzsi és amennyire ki tudtam venni a srácok pillantását, hogy soha nem láttak még ilyenek. Ekkor viszont elszorult a mellkason és egyel talán nem kaptam levegőt. Márkó vállára helyeztem a hozzá közelebb eső kezemet, a másikat pedig a mellkasomra. A következő pillanatban már én is a földön feküdtem. Dani arcát láttam magam előtt és csak annyit bírtam ki nyögni, hogy szeretlek majd minden elsötétült."

Billentyűk pötyögését hallom. Az ablakomon keresztül napfény süt be az ablakon. Elsőnek az jut, eszembe hol vagyok. Aztán felismerem, hogy a saját szobámban. De. Van itt valaki. Oldalra fordítom a fejem és Dani ül a laptopom előtt. Felültem, hogy jobban lássam. Kicsit megszédültem a lendülettől.
- Jó reggelt! – köszönt boldogan.
- Jó reggelt! – túrtam bele a hajamba – Te hogy - hogy itt vagy?
- Hát, ha emlékszel rá akkor az este elfutottál, mert elvileg meg láttál az exemmel. – jött közelebb a gurulós székemmel az ágyhoz, hogy jobban bele tudjon nézni a szemembe.
- Igen, emlékszem. – néztem rá dühösen. - De te ezen miért nevetsz? -
- Mert nem én voltam!
- Mi? – döbbentem le teljesen.
- Alex is azt hitte, mert hátulról tényleg úgy nézett ki, mint én, csak aztán utánad nézett én meg kirohantam a fiú mosdóból. Akkor oda mutatott az exem felé és elmagyarázta, hogy te láttad.
- És ezt mért csak most mondod? – kiabáltam rá teljesen felháborodva.
- Mivel elrohantál. Telefonod az persze itthon van, hát mért is ne lenne nálad. Sehogy nem tudtalak elérni.
- Bocsánat. Csak annyira rosszul esett, hogy nem is tudom miért voltam ilyen.
- Semmi baj! A többire is emlékszel? – kulcsolta az ujjait az enyémekre miközben még mindig a széken ült.
- Valami rémlik. Ahogy ott hagytam a kocsmát el akartam érni az éjféli vonatot. Akkor találkoztam Márkóékkal. Aztán velük elmentem a Lagúnába. Ott meg ott volt Bence – sandítottam a szememmel, majd félve Danira néztem.
- Folytasd! – még mindig engem nézett azzal a halál nyugodt arccal. Ez már félelmetes volt.
- Aztán meg meglógtunk Bence elől Barni, Szabolcs meg Márkó meg én. Utána kajáltunk. De nagyon sokat. Aztán meg ittunk. Abból nem sokat, de ittunk. Utána ki mentünk az állomásra és valami rituálét mondogattak a fiúk. Talán azt még megcsináltam. A többire egyel talán nem emlékszem.
Dani lehajtotta a fejét és elmosolyodott.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Aztán meg elájultál.
Döbbentem hallgattam, amit mondott, majd én is elmosolyodtam. Dani megfogta az állam, majd felemelte közelebb húzott magához és megcsókolt. Megint megcsókolt.
- Én is szeretlek! – mondta egyenesen a szemembe.
Magamhoz öleltem és jó mélyen magamba szívtam az illatát. Neki ez nem volt elég, úgyhogy szépen ledöntött az ágyra. Rám feküdt és így csókolt. Hirtelen valami eszembe jutott, úgyhogy elhúzódtam tőle.
- Azt mondtad, hogy elájultam? – kérdeztem meglepődve.
- Aham. Elhiheted, hogy megijedtem! Gyorsan felkaptalak és elszaladtam veled a közeli mentő autóhoz. Mert amúgy az orvosi sátor mesze lett volna.
- Na, szép a mentő autó közelebb van és ne is futok tovább?
- Nehéz voltál – nevette el magát és ez után a kijelentés után bele puszilt a nyakamba, hogy csak viccnek szánta.
- Mit mondtak a mentőautóban? – hajtott tovább a kíváncsiság.
- Hogy először kajáltál és aztán ittál rá töményt. De amúgy ők sem értették, hogy ez miért volt. A lényeg annyi, hogy a hányás nem tudott fel jönni és szépen nem kaptál levegőt és ezért ájultál el.
- Hát ez undorító.
- Igen! Csabi meg Józsi azért drukkoltak, hogy végre nem csak ők ilyen puhányok.
- Aztán mi volt?

- Felkeltettek és kiokádtad magad. Aztán aludtál tovább és jöhetem haza veled, az 5-ös vonattal.
- Inkább meg sem kérdeztem volna. Anyukám tudja? – csuktam be a szeme.
- Nem tudja! – Dani kezére hajtottam a fejem és hozzá bújtam izmos mellkasához. Mielőtt még elaludtam volna még nyomot, egy puszit a homlokomra.
Délután körül járhatott, amikor arra keltem, hogy Betty és Dávid ordítva jönnek be a házba. Komolyan már a mind a ketten itthon érzik magukat.
- Halihó, Drágáim! Tán csak nem meg zavartam valamit? – játszotta meg Betty, hogy meglepődött.
- Ugyan már! – felültem az ágyamon és felálltam, hogy megöleljem Betty-t. – Később mindent elmesélsz. – súgtam a fülébe.
- De meg aztán még jobban anyukám – súgtam vissza fülébe.
- Még jó, hogy Márkónak megmondtam, hogy ha lát téged figyeljen rád. – szólt oda Dávid, majd a derekánál fogva megölelte Betty-t. Ekkor éreztem, hogy az én derekamra is rá fonódik egy kar. Dávid és Dani gyorsan lekezeltek, aztán amíg mi Bettyvel még csacsogtunk addig Dávid figyelmeztethette, hogy vigyázzon rám.
- Nekem mennem kell. Anyukádék mindjárt haza jönnek. Nem lenne jó, ha itt találnának.
- Hogy mész haza? – most vonatja nincsen nagyon.
- Alex mindjárt itt van. Jön haza Adéltól – adott egy nagy puszit a számra, majd felvette a Converse tornacipőjét és Dávid kíséretében el is mentek.
- Akkor te elmész letusolni. Én csinálok kaját. Te leszeded ezt a szörnyű képet az arcodról. Eszünk. Közben mesélsz. Aztán Indulássi van.
- Tán ma este te is jössz? – döbbentem el.
- Ki nem hagyom a tűzijátékot. Bolond vagy te?
Beléptem a fürdőszobába. A szennyes kosárba dobtam a holmijaimat. Megnyitottam a zuhany rózsát, hogy melegedjen a víz. Bele néztem a fürdőszobai tükörbe először meg láttam a boldog szemet, amit már régen láttam ebben a tükörben. Utána pedig észrevettem, hogy hatalmas fekete karikák vannak a szemem alatt, ami azt jelenti le folyt a sminkem. A hajamból ki ált egy kisebb gally. Szóval rosszabbul néztem ki, mint egy felmosó fa feje. Beléptem a rózsa alá és hagytam, hogy a meleg víz ellepjen. Jó sokáig állhattam alatta. Amikor pedig már ki jöttem nem csak boldog voltam most már magabiztosságot is láttam maga. Meg persze normális arcképemet. A szárítóról le szedtem egy bugyit, arra vettem egy rövid adidas shortot felülre pedig egy topot melltartó nélkül. Ez most nagyon kényelmes volt. Betty jó húslevest melegített. Ebben a melegben szörnyű volt, de most jól esett. Utána pedig rántott csirke mellett és tört krumplit hozott. Tudtam, hogy ezt mama csinálta. Közben mindent elmeséltem, ami tegnap történt velem. Még azt is hogy mennyire hiányzott. Azután pedig Ő mesélt. Igazából az én történetem izgalmasabb volt, mert amikor én ott hagytam őket még sétáltak a parkban. Utána haza jöttek Dávidhoz. Kajáltak, majd filmet néztek. Közben át beszéltek mindent a múltról kapcsolatban. Ahogy meg ebédeltünk újra elkezdtünk készülődni kis idő múlva pedig már Dávidék előtt vártuk, hogy ki jöjjön. Kézen fogva sétáltak ki az állomásra. Ezzel pedig elkezdődött az utolsó éjszakája a fesztiválnak.

 

7. rész! – 2015. 08. 09. Vasárnap 02:00

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ki maradt egy hét de bele estem valami valamibe. Igazából a doki sem tudta meg mondani, hogy mi ez szóval most hoztam.

Az előző rész tartalmából: 

"Ahogy felálltam és hátra fordultam megláttam Danit. Abban a pillanatban, ahogy megpillantottam minden ütőerem meg ált. Egy lánnyal csókolózott.
- Na, visszajöttem – szólt Alex, de a hangja távolinak tűnt.
- Az ott ki? – mutattam Dani felé meg sem várva mit akart mondani.
- A volt barátnője – hallottam Alextől. Csalódottan.
Én is csalódott voltam. Nagyon."

Nem is gondoltam, hogy pont most fogok pont vele találkozni. Nem tudom, hogy mi vezérelt, de megöleltem. Lassan már 2 éve nem láttam.
- Hogy - hogy ezekkel a barom arcokkal jöttél? – kérdezte röhögve.
- Ne nevess. – bokszoltam bele a karjába – a barátaimmal jöttem.
- Ezek neked barátok? – mutatott megint Márkóék után és csak jobban elkezdett nevetni.
- Nem! Ott hagytam őket a kocsmában. El akartam érni az éjféli vonatot csak megállítottak. – kezdtem magyarázni azt kihagyva, hogy miért jöttem el a kocsmából.
- Értem. Minden rendben van? – vette komolyra a figurát.
- Persze – próbáltam szépíteni.
- Ugyan, már. Ki van sírva a szemed.
- Csak azt hittem végre találtam valakit, de megint pofára estem – néztem mélyen a szemébe célozva rá.
- Tudom! Már sokszor meg is bántam. Gyere, meghívlak valamire. – próbálta rá kulcsolni ujjait az enyémekre, de én inkább elhúztam a kezem.
- Én leülök a fiúkhoz.
Leültem Márk mellé és csak bambultam magam elé. Arra eszméltem fel, amikor Szabolcs leszédült a mellettünk lévő árokba összehúzta magát és hangosan elkezdett horkolni. Komolyan még a dübörgő zene mellett is lehetett hallani.
- Na cicuka mesélj nekem – könyökölt be elém Márk – Mi is volt ez az előbb Bencével?
- Mi régen jártunk. Kicsivel több, mint egy évig voltunk együtt.
- Igen ezt tudtam – bólogatott lelkesen.
- Aztán az egyik haverja 18 éves lett. Egy házibulit szerveztek neki – folytattam tovább.
- Húú arra emlékszem. Mi is ott voltunk Dáviddal. Nagyon kemény volt.
- Na, igen. Amíg mindenki ott volt én otthon feküdtem, mert el volt törve a térdem és nem bírtam rá állni.
- Igen tudom. Azon a nyáron volt meg a wifid mi meg tökfejékkel oda ültünk az ablakod alá.
- Igen és még kaját is adnom kellett ki az ablakon, mert Szabolcs éhes volt.
- Tényleg! – röhögte el magát. – Na de mi volt a bulin? Mert én csak arra emlékszem, hogy ott voltam.
- Nem tudtam aludni és így fent voltam éjjel. Aztán éjfél után nem sokkal kaptam egy videó üzenetet Messengeren. Annyit láttam csak, hogy Bence a volt barátnőjével hempereg egy ágyban. A csaj még kiabálta is, hogy gyorsabban csinálja.
- Te jó ég! – ült ki a döbbenet Márk arcára.
- Ahan – töröltem meg a szemem – Aznap este összeszedtem minden cuccát, ami nálam volt. Az összes fényképünket kettévágtam vagy elszakítottam. A buli után nem jött át. Neki másnap iskola nekem pedig végre levették a gipszet és járó gipszet kaptam. Elmentem hozzá. Levágtam elé a holmijait, majd megmutattam neki a videót. Nem is vártam meg mit reagál csak közöltem vele, hogy vége. Utána pedig minden kapcsolatot megszűntetem vele.
- Most meg itt van, és éppen erre jön. – szólt közbe Barni is, aki a mobilját bújta.
- Haver te végig hallgattad? Ez csak rám tartozik. – háborodott fel teljesen Márk.
Barni csak vállat vont Márk pedig lányos kézmozdulattal leintette. Bence letette elém a Hell energia italt. Legalább tudja, hogy még mindig ezt szeretem. Leült velem szembe és hallgattuk tovább Márk fecsegéseit. Mikor megittam az italom-észrevettem mennyire elkezdett korogni a hasam. Bence felállt, hogy elmenjen cigizni.
- Hé! – szóltam oda Barninak meg Márknak. – Nem vagytok éhesek?
- De jó hogy felhoztad! Már éhen halok. – kelt fel Szabolcs az árokból.
- Te mióta vagy fent? – nézett rá döbbenten Barnabás.
- Elég régóta! – rángatta a szemöldökét.
- Akkor lépjünk le Bence elől. – hozta fel Barni.
- Lábra bírsz állni? – kérdezte Márk Szabolcstól, de a fiú már régen el kezdett futni.
Mindhárman egymásra néztünk, majd teljes erőből utána iramodtunk. Nem is néztem hátra. Amikor már elég messze kerültünk a Lagúnától lassítottunk.
- Mi az Isten volt ez? – kiabáltam levegő után kapkodva Szabolcsnak.
- Azt mondtad lógjunk meg előle. Elkezdtem futni.
- De egészen a vasútállomásig? – nézett fel Márk, aki eddig le volt görnyedve.
- Ja. Hupsz! – röhögte el magát Szabolcs. 
- Hé nem itt kajáltunk valahol tegnap? – eszmélt fel Barnabás.
- Ja de! Ott van az olcsó kis büfés kocsi. Olyan király burgert csinálnak, hogy olyat Amerikában nem tudnak. – hozta fel Szabolcs.
- Öcsém te nagyon ki józanodtál. – veregette vállba Márkó Szabolcsot.
Oda mentünk az ablakhoz és elolvastuk, hogy mi a kínálat. Én közepes burgert kértem ketchuppal, majonézzel és mustárral mellé pedig Coca-Colát. Na és akkor én még egyszerű voltam. A fiúk extra nagy burgert kértem ugyanúgy, mint én csak hagymát is szerettek volna bele. Aztán kitalálták, hogy ez nekik nem elég. Kértek még, Hot-dogot de Amerikait mert abban több a „cucc”. Nagy adag palacsintát és gofrit és ha már azt gondolták, hogy ez mind hizlal akkor diétás kólát kértek mellé. Szóval a nő, aki felvette a rendelést azt mondta, hogy ha akarjuk meg ehetjük a hátul felalított sörpadoknál. Így a fiúk kihasználva az alkalmat kértek még Somersbyt. Amikor meg kihozták nekünk az összes ételt majdnem kicsit volt az asztal. Ajándékba meg még kaptunk sült krumplit, mert hajnal 3-kor forgalmat csináltunk.
- Na, jó belém nem fér már az utolsó palacsinta. – szólalt meg Barnabás.
- Akkor add ide – nyúltam oda érte.
- Ne már még beléd fér – fintorodott el Márk.
- Nem adod ide a felét? – nézett rám Szabolcs műanyag villával a szájában.
- Nem! – kiabáltam le.
- Kéne inni valamit – hozta fel Barnabás majd felállt és el is ment az asztaltól. Nem sokkal utána egy tálcával jött vissza, amin négy tequila volt mellé só és citrom. 
- Akkor háromra!
- Egy – kiszórtam egy kevés sót a kézfejemre – kettő – megnyaltam – három – és lehúztam a pici pohár tartalmát. Aztán gyorsan beleharaptam a citromba. Nem tudom, hogy ez mire jó de nagyon jól esett.
- Akkor most én fizetek! – ajánlottam fel. Oda sétáltam az ablakhoz, majd kértem egy szénsavmentes vizet, hogy legalább a poharakat mossuk ki és egy mézes kékáfonya fütyülőst. Kifizettem majd visszamentem a fiúkhoz.
- Ezt igyuk rám! – kiabálta Szabolcs. Lehúztam a pohár tartalmát majd lecsaptam az asztalra, ahogy a fiúk is. Aztán ez ment minden kör után.
- El kéne indulni – szólalt meg Barni. Szerintem még Ő volt a legjózanabb. Még a nénitől a fiúk kértek maguknak Borsodit én meg maradtam a Somersbynél.
- Csókolom! Ha holnap is éhesek vagyunk, jövünk vissza. – kiabált még vissza Márk.
- Szerintem most mindennek lehordott! Amúgy meg minek vetettek még magatoknak sört? Itt vagyunk, egy köpésre addig nem száradtok ki.
- Ezt te nem érted, de elmagyarázom neked Drágám! – ölelte át a vállamat Szabolcs. Megint nem volt önmagánál így inkább hagytam, hogy rám támaszkodjon – Ez nálunk egy rituálé.
- Rituálé? – néztem furán rá.
- Igen! – bólintott – Amíg elgyalogolunk, a vonat állomásra addig megisszuk. Hagyunk benne egy icike picike kortyot – mutatta nekem mennyi az az icike picike korty a hüvelyk és a mutatóujja behajlításával.
- Ha pedig kint vagyunk, gyorsan lehúzzuk, és a földhöz vágjuk, az üveget közben meg azt kiabáljuk, hogy HÁÁÁÁÁ. - szólt közbe Márk is.
- Érted? Ilyen egyszerű – szólalt meg Barni is.
- Nekem ezt csinálni kell? – kérdeztem komolyan.

- Természetesen! Te vagy most itt Dávid helyett. Valakinek pótolni kell a hiányát. – bólogatott a másik két fiú is Márk kijelentésére.
- Ha te mondod.
A séta nem volt hosszú. A vonat akkor gördült be.
- Még úgy is tolatni fog. Akkor kezdjük? – emeltem fel a bal szemöldököm.
- Egy – kiabálta Márkó.
A számhoz emeltem az üveget gyorsan lehúztam a tartalmát, majd Márk, Szabolcs és Barni példáját követve teljes erőből a földhöz vágtam és rá kiabáltam, hogy HÁÁÁÁÁ. Ezt követően Szabolcs összeesett.
- Hagyjad csak már megint ki ütötte magát – de Barni szavait alig hallottam, mert, ahogy felnéztem meg láttam Danit és azt a megvető pillantását, ahogy rám nézett. Oldra fordultam és ott állt Bence, aki nem akart hinni a szemének. Visszafordultam és Adél, Emma, Erzsi és amennyire ki tudtam venni a srácok pillantását, hogy soha nem láttak még ilyenek. Ekkor viszont elszorult a mellkason és egyel talán nem kaptam levegőt. Márkó vállára helyeztem a hozzá közelebb eső kezemet, a másikat pedig a mellkasomra. A következő pillanatban már én is a földön feküdtem. Dani arcát láttam magam előtt és csak annyit bírtam ki nyögni, hogy szeretlek majd minden elsötétült.