"- Hagyjad csak már megint ki ütötte
magát – de Barni szavait alig hallottam, mert, ahogy felnéztem meg láttam Danit
és azt a megvető pillantását, ahogy rám nézett. Oldra fordultam és ott állt
Bence, aki nem akart hinni a szemének. Visszafordultam és Adél, Emma, Erzsi és
amennyire ki tudtam venni a srácok pillantását, hogy soha nem láttak még
ilyenek. Ekkor viszont elszorult a mellkason és egyel talán nem kaptam levegőt.
Márkó vállára helyeztem a hozzá közelebb eső kezemet, a másikat pedig a
mellkasomra. A következő pillanatban már én is a földön feküdtem. Dani arcát
láttam magam előtt és csak annyit bírtam ki nyögni, hogy szeretlek majd minden
elsötétült."
Billentyűk pötyögését hallom. Az
ablakomon keresztül napfény süt be az ablakon. Elsőnek az jut, eszembe hol
vagyok. Aztán felismerem, hogy a saját szobámban. De. Van itt valaki. Oldalra
fordítom a fejem és Dani ül a laptopom előtt. Felültem, hogy jobban lássam.
Kicsit megszédültem a lendülettől.
- Jó reggelt! – köszönt boldogan.
- Jó reggelt! – túrtam bele a hajamba – Te hogy - hogy itt vagy?
- Hát, ha emlékszel rá akkor az este elfutottál, mert elvileg meg láttál az exemmel. – jött közelebb a gurulós székemmel az ágyhoz, hogy jobban bele tudjon nézni a szemembe.
- Igen, emlékszem. – néztem rá dühösen. - De te ezen miért nevetsz? -
- Mert nem én voltam!
- Mi? – döbbentem le teljesen.
- Alex is azt hitte, mert hátulról tényleg úgy nézett ki, mint én, csak aztán utánad nézett én meg kirohantam a fiú mosdóból. Akkor oda mutatott az exem felé és elmagyarázta, hogy te láttad.
- És ezt mért csak most mondod? – kiabáltam rá teljesen felháborodva.
- Mivel elrohantál. Telefonod az persze itthon van, hát mért is ne lenne nálad. Sehogy nem tudtalak elérni.
- Bocsánat. Csak annyira rosszul esett, hogy nem is tudom miért voltam ilyen.
- Semmi baj! A többire is emlékszel? – kulcsolta az ujjait az enyémekre miközben még mindig a széken ült.
- Valami rémlik. Ahogy ott hagytam a kocsmát el akartam érni az éjféli vonatot. Akkor találkoztam Márkóékkal. Aztán velük elmentem a Lagúnába. Ott meg ott volt Bence – sandítottam a szememmel, majd félve Danira néztem.
- Folytasd! – még mindig engem nézett azzal a halál nyugodt arccal. Ez már félelmetes volt.
- Aztán meg meglógtunk Bence elől Barni, Szabolcs meg Márkó meg én. Utána kajáltunk. De nagyon sokat. Aztán meg ittunk. Abból nem sokat, de ittunk. Utána ki mentünk az állomásra és valami rituálét mondogattak a fiúk. Talán azt még megcsináltam. A többire egyel talán nem emlékszem.
Dani lehajtotta a fejét és elmosolyodott.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Aztán meg elájultál.
Döbbentem hallgattam, amit mondott, majd én is elmosolyodtam. Dani megfogta az állam, majd felemelte közelebb húzott magához és megcsókolt. Megint megcsókolt.
- Én is szeretlek! – mondta egyenesen a szemembe.
Magamhoz öleltem és jó mélyen magamba szívtam az illatát. Neki ez nem volt elég, úgyhogy szépen ledöntött az ágyra. Rám feküdt és így csókolt. Hirtelen valami eszembe jutott, úgyhogy elhúzódtam tőle.
- Azt mondtad, hogy elájultam? – kérdeztem meglepődve.
- Aham. Elhiheted, hogy megijedtem! Gyorsan felkaptalak és elszaladtam veled a közeli mentő autóhoz. Mert amúgy az orvosi sátor mesze lett volna.
- Na, szép a mentő autó közelebb van és ne is futok tovább?
- Nehéz voltál – nevette el magát és ez után a kijelentés után bele puszilt a nyakamba, hogy csak viccnek szánta.
- Mit mondtak a mentőautóban? – hajtott tovább a kíváncsiság.
- Hogy először kajáltál és aztán ittál rá töményt. De amúgy ők sem értették, hogy ez miért volt. A lényeg annyi, hogy a hányás nem tudott fel jönni és szépen nem kaptál levegőt és ezért ájultál el.
- Hát ez undorító.
- Igen! Csabi meg Józsi azért drukkoltak, hogy végre nem csak ők ilyen puhányok.
- Aztán mi volt?
- Jó reggelt! – köszönt boldogan.
- Jó reggelt! – túrtam bele a hajamba – Te hogy - hogy itt vagy?
- Hát, ha emlékszel rá akkor az este elfutottál, mert elvileg meg láttál az exemmel. – jött közelebb a gurulós székemmel az ágyhoz, hogy jobban bele tudjon nézni a szemembe.
- Igen, emlékszem. – néztem rá dühösen. - De te ezen miért nevetsz? -
- Mert nem én voltam!
- Mi? – döbbentem le teljesen.
- Alex is azt hitte, mert hátulról tényleg úgy nézett ki, mint én, csak aztán utánad nézett én meg kirohantam a fiú mosdóból. Akkor oda mutatott az exem felé és elmagyarázta, hogy te láttad.
- És ezt mért csak most mondod? – kiabáltam rá teljesen felháborodva.
- Mivel elrohantál. Telefonod az persze itthon van, hát mért is ne lenne nálad. Sehogy nem tudtalak elérni.
- Bocsánat. Csak annyira rosszul esett, hogy nem is tudom miért voltam ilyen.
- Semmi baj! A többire is emlékszel? – kulcsolta az ujjait az enyémekre miközben még mindig a széken ült.
- Valami rémlik. Ahogy ott hagytam a kocsmát el akartam érni az éjféli vonatot. Akkor találkoztam Márkóékkal. Aztán velük elmentem a Lagúnába. Ott meg ott volt Bence – sandítottam a szememmel, majd félve Danira néztem.
- Folytasd! – még mindig engem nézett azzal a halál nyugodt arccal. Ez már félelmetes volt.
- Aztán meg meglógtunk Bence elől Barni, Szabolcs meg Márkó meg én. Utána kajáltunk. De nagyon sokat. Aztán meg ittunk. Abból nem sokat, de ittunk. Utána ki mentünk az állomásra és valami rituálét mondogattak a fiúk. Talán azt még megcsináltam. A többire egyel talán nem emlékszem.
Dani lehajtotta a fejét és elmosolyodott.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Aztán meg elájultál.
Döbbentem hallgattam, amit mondott, majd én is elmosolyodtam. Dani megfogta az állam, majd felemelte közelebb húzott magához és megcsókolt. Megint megcsókolt.
- Én is szeretlek! – mondta egyenesen a szemembe.
Magamhoz öleltem és jó mélyen magamba szívtam az illatát. Neki ez nem volt elég, úgyhogy szépen ledöntött az ágyra. Rám feküdt és így csókolt. Hirtelen valami eszembe jutott, úgyhogy elhúzódtam tőle.
- Azt mondtad, hogy elájultam? – kérdeztem meglepődve.
- Aham. Elhiheted, hogy megijedtem! Gyorsan felkaptalak és elszaladtam veled a közeli mentő autóhoz. Mert amúgy az orvosi sátor mesze lett volna.
- Na, szép a mentő autó közelebb van és ne is futok tovább?
- Nehéz voltál – nevette el magát és ez után a kijelentés után bele puszilt a nyakamba, hogy csak viccnek szánta.
- Mit mondtak a mentőautóban? – hajtott tovább a kíváncsiság.
- Hogy először kajáltál és aztán ittál rá töményt. De amúgy ők sem értették, hogy ez miért volt. A lényeg annyi, hogy a hányás nem tudott fel jönni és szépen nem kaptál levegőt és ezért ájultál el.
- Hát ez undorító.
- Igen! Csabi meg Józsi azért drukkoltak, hogy végre nem csak ők ilyen puhányok.
- Aztán mi volt?
- Felkeltettek és kiokádtad magad.
Aztán aludtál tovább és jöhetem haza veled, az 5-ös vonattal.
- Inkább meg sem kérdeztem volna. Anyukám tudja? – csuktam be a szeme.
- Nem tudja! – Dani kezére hajtottam a fejem és hozzá bújtam izmos mellkasához. Mielőtt még elaludtam volna még nyomot, egy puszit a homlokomra.
Délután körül járhatott, amikor arra keltem, hogy Betty és Dávid ordítva jönnek be a házba. Komolyan már a mind a ketten itthon érzik magukat.
- Halihó, Drágáim! Tán csak nem meg zavartam valamit? – játszotta meg Betty, hogy meglepődött.
- Ugyan már! – felültem az ágyamon és felálltam, hogy megöleljem Betty-t. – Később mindent elmesélsz. – súgtam a fülébe.
- De meg aztán még jobban anyukám – súgtam vissza fülébe.
- Még jó, hogy Márkónak megmondtam, hogy ha lát téged figyeljen rád. – szólt oda Dávid, majd a derekánál fogva megölelte Betty-t. Ekkor éreztem, hogy az én derekamra is rá fonódik egy kar. Dávid és Dani gyorsan lekezeltek, aztán amíg mi Bettyvel még csacsogtunk addig Dávid figyelmeztethette, hogy vigyázzon rám.
- Nekem mennem kell. Anyukádék mindjárt haza jönnek. Nem lenne jó, ha itt találnának.
- Hogy mész haza? – most vonatja nincsen nagyon.
- Alex mindjárt itt van. Jön haza Adéltól – adott egy nagy puszit a számra, majd felvette a Converse tornacipőjét és Dávid kíséretében el is mentek.
- Akkor te elmész letusolni. Én csinálok kaját. Te leszeded ezt a szörnyű képet az arcodról. Eszünk. Közben mesélsz. Aztán Indulássi van.
- Tán ma este te is jössz? – döbbentem el.
- Ki nem hagyom a tűzijátékot. Bolond vagy te?
Beléptem a fürdőszobába. A szennyes kosárba dobtam a holmijaimat. Megnyitottam a zuhany rózsát, hogy melegedjen a víz. Bele néztem a fürdőszobai tükörbe először meg láttam a boldog szemet, amit már régen láttam ebben a tükörben. Utána pedig észrevettem, hogy hatalmas fekete karikák vannak a szemem alatt, ami azt jelenti le folyt a sminkem. A hajamból ki ált egy kisebb gally. Szóval rosszabbul néztem ki, mint egy felmosó fa feje. Beléptem a rózsa alá és hagytam, hogy a meleg víz ellepjen. Jó sokáig állhattam alatta. Amikor pedig már ki jöttem nem csak boldog voltam most már magabiztosságot is láttam maga. Meg persze normális arcképemet. A szárítóról le szedtem egy bugyit, arra vettem egy rövid adidas shortot felülre pedig egy topot melltartó nélkül. Ez most nagyon kényelmes volt. Betty jó húslevest melegített. Ebben a melegben szörnyű volt, de most jól esett. Utána pedig rántott csirke mellett és tört krumplit hozott. Tudtam, hogy ezt mama csinálta. Közben mindent elmeséltem, ami tegnap történt velem. Még azt is hogy mennyire hiányzott. Azután pedig Ő mesélt. Igazából az én történetem izgalmasabb volt, mert amikor én ott hagytam őket még sétáltak a parkban. Utána haza jöttek Dávidhoz. Kajáltak, majd filmet néztek. Közben át beszéltek mindent a múltról kapcsolatban. Ahogy meg ebédeltünk újra elkezdtünk készülődni kis idő múlva pedig már Dávidék előtt vártuk, hogy ki jöjjön. Kézen fogva sétáltak ki az állomásra. Ezzel pedig elkezdődött az utolsó éjszakája a fesztiválnak.
- Inkább meg sem kérdeztem volna. Anyukám tudja? – csuktam be a szeme.
- Nem tudja! – Dani kezére hajtottam a fejem és hozzá bújtam izmos mellkasához. Mielőtt még elaludtam volna még nyomot, egy puszit a homlokomra.
Délután körül járhatott, amikor arra keltem, hogy Betty és Dávid ordítva jönnek be a házba. Komolyan már a mind a ketten itthon érzik magukat.
- Halihó, Drágáim! Tán csak nem meg zavartam valamit? – játszotta meg Betty, hogy meglepődött.
- Ugyan már! – felültem az ágyamon és felálltam, hogy megöleljem Betty-t. – Később mindent elmesélsz. – súgtam a fülébe.
- De meg aztán még jobban anyukám – súgtam vissza fülébe.
- Még jó, hogy Márkónak megmondtam, hogy ha lát téged figyeljen rád. – szólt oda Dávid, majd a derekánál fogva megölelte Betty-t. Ekkor éreztem, hogy az én derekamra is rá fonódik egy kar. Dávid és Dani gyorsan lekezeltek, aztán amíg mi Bettyvel még csacsogtunk addig Dávid figyelmeztethette, hogy vigyázzon rám.
- Nekem mennem kell. Anyukádék mindjárt haza jönnek. Nem lenne jó, ha itt találnának.
- Hogy mész haza? – most vonatja nincsen nagyon.
- Alex mindjárt itt van. Jön haza Adéltól – adott egy nagy puszit a számra, majd felvette a Converse tornacipőjét és Dávid kíséretében el is mentek.
- Akkor te elmész letusolni. Én csinálok kaját. Te leszeded ezt a szörnyű képet az arcodról. Eszünk. Közben mesélsz. Aztán Indulássi van.
- Tán ma este te is jössz? – döbbentem el.
- Ki nem hagyom a tűzijátékot. Bolond vagy te?
Beléptem a fürdőszobába. A szennyes kosárba dobtam a holmijaimat. Megnyitottam a zuhany rózsát, hogy melegedjen a víz. Bele néztem a fürdőszobai tükörbe először meg láttam a boldog szemet, amit már régen láttam ebben a tükörben. Utána pedig észrevettem, hogy hatalmas fekete karikák vannak a szemem alatt, ami azt jelenti le folyt a sminkem. A hajamból ki ált egy kisebb gally. Szóval rosszabbul néztem ki, mint egy felmosó fa feje. Beléptem a rózsa alá és hagytam, hogy a meleg víz ellepjen. Jó sokáig állhattam alatta. Amikor pedig már ki jöttem nem csak boldog voltam most már magabiztosságot is láttam maga. Meg persze normális arcképemet. A szárítóról le szedtem egy bugyit, arra vettem egy rövid adidas shortot felülre pedig egy topot melltartó nélkül. Ez most nagyon kényelmes volt. Betty jó húslevest melegített. Ebben a melegben szörnyű volt, de most jól esett. Utána pedig rántott csirke mellett és tört krumplit hozott. Tudtam, hogy ezt mama csinálta. Közben mindent elmeséltem, ami tegnap történt velem. Még azt is hogy mennyire hiányzott. Azután pedig Ő mesélt. Igazából az én történetem izgalmasabb volt, mert amikor én ott hagytam őket még sétáltak a parkban. Utána haza jöttek Dávidhoz. Kajáltak, majd filmet néztek. Közben át beszéltek mindent a múltról kapcsolatban. Ahogy meg ebédeltünk újra elkezdtünk készülődni kis idő múlva pedig már Dávidék előtt vártuk, hogy ki jöjjön. Kézen fogva sétáltak ki az állomásra. Ezzel pedig elkezdődött az utolsó éjszakája a fesztiválnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése