"Dani lehajtotta a fejét és elmosolyodott.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Aztán meg elájultál.
Döbbentem hallgattam, amit mondott, majd én is elmosolyodtam. Dani megfogta az állam, majd felemelte közelebb húzott magához és megcsókolt. Megint megcsókolt.
- Én is szeretlek! – mondta egyenesen a szemembe.
Magamhoz öleltem és jó mélyen magamba szívtam az illatát. Neki ez nem volt elég, úgyhogy szépen ledöntött az ágyra. Rám feküdt és így csókolt."
Felszálltunk a vonatra. A lányok
mindannyian ott voltak. Leültem Emma mellé. Betty és Dávid valahová előrébb
foglaltak helyet.
- Nagyon megijedtem tegnap! Jól vagy már? – érdeklődött aggódva Erzsi.
- Persze csak kicsit sokat ittam meg ettem egyszerre. – nevettem el magam.
- Ne haragudj! – kezdte Adél - Utánad kellett volna, hogy menjek. Amikor Dani visszajött nagyon szégyelltem magam.
- Semmi baj Adél. – ekkor meg ált a vonat és mind a négy fiú felszállt. Dani oda jött hozzám és nagy puszival köszöntőt. Csabi végig terült rajtam és Emmán. Még az sem zavartatta, hogy jött a kaller jegyet ellenőrizni. Én csak felmutattam a bérletem. Az a jó ilyenkor, hogy általában mi az utolsóba szállunk, és nem tudd végig érni az összes kocsin, amíg oda nem érünk a fesztivál helyszínére. A vonat be gördült az állomásra mi pedig legnagyobb hangzavarok közepette leszálltunk. Bettyt és Dávidot próbáltam keresni a tömeg közt, amikor meghallottam Dávid hangját a hátam mögül.
- Vivi! – kiabálta Dávid – Mi elmegyünk a Lagúnába. – közölte.
- Rendben! Később találkozunk! Vigyázz Bettyre. – szóltam rá.
- Persze. – majd kacsintott egyet és el is tűntek.
- Mehetünk? – lépett mellém Dani közbe pedig az ujjait rá kulcsolta az enyémekre.
- Persze – oda hajoltam és adtam egy puszit a szájára.
- Ezt miért kaptam? – mosolyodott el.
- Csak úgy – kacsintott rá.
- Nagyon megijedtem tegnap! Jól vagy már? – érdeklődött aggódva Erzsi.
- Persze csak kicsit sokat ittam meg ettem egyszerre. – nevettem el magam.
- Ne haragudj! – kezdte Adél - Utánad kellett volna, hogy menjek. Amikor Dani visszajött nagyon szégyelltem magam.
- Semmi baj Adél. – ekkor meg ált a vonat és mind a négy fiú felszállt. Dani oda jött hozzám és nagy puszival köszöntőt. Csabi végig terült rajtam és Emmán. Még az sem zavartatta, hogy jött a kaller jegyet ellenőrizni. Én csak felmutattam a bérletem. Az a jó ilyenkor, hogy általában mi az utolsóba szállunk, és nem tudd végig érni az összes kocsin, amíg oda nem érünk a fesztivál helyszínére. A vonat be gördült az állomásra mi pedig legnagyobb hangzavarok közepette leszálltunk. Bettyt és Dávidot próbáltam keresni a tömeg közt, amikor meghallottam Dávid hangját a hátam mögül.
- Vivi! – kiabálta Dávid – Mi elmegyünk a Lagúnába. – közölte.
- Rendben! Később találkozunk! Vigyázz Bettyre. – szóltam rá.
- Persze. – majd kacsintott egyet és el is tűntek.
- Mehetünk? – lépett mellém Dani közbe pedig az ujjait rá kulcsolta az enyémekre.
- Persze – oda hajoltam és adtam egy puszit a szájára.
- Ezt miért kaptam? – mosolyodott el.
- Csak úgy – kacsintott rá.
A nagy színpad felé vettük az
irányt. A koncertig még sok idő volt, úgyhogy hogy eldöntöttük végre ki
próbáljuk az étel sátort is. Hát hadd ne mondjam, hogy Csabi és Józsi ugyan
azok voltak, mint tegnap Márkó, Szabolcs és Barnabás. Szerencsére nem voltak
sokan így össze tudtunk tolni két sör asztalt. Én nem voltam éhes és Adél sem
így Dani és Alex egy hatalmas nagy fagyi kehellyel jöttek vissza.
- Meg láttuk és arra gondoltunk nektek biztos jó lesz – mondta Alex és leült a barátnője mellé.
- Köszönöm – pusziltam meg Danit.
- Egy feltétellel adom oda – nézett rám kacéran. Imádom ezt az embert.
- Na, halljam.
- Adsz belőle nekem is.
- Nem! Ezt én kaptam én is eszem meg. És amúgy ha még magyarázol itt nekem, akkor el fog olvadni.
- chööö – ekkor egy jó mozdulattal átölelte a derekam nekem pedig pillangók repkedtek a hasamban. Imádom ezt az érzést. – Na, még most sem akarsz adni.
- Gonosz vagy! Hoztál magadnak kanalat?
- Naná! – és elővette a farmer zsebéből és ide adta az enyémet is. – De majd csak az extra nagy pizza után. Erre csak elnevettem magam.
A fagyi kelyhet látva Emmának és Erzsinek is kellett egy így ők elmentek. Mi meg ott maradtunk a zabagépekkel. Rengeteg kaját esznek, mégsem látszódik meg rajtuk semmit. Csabi a tizenötödik palacsinta után már nem bírta így mindannyian megittuk az üdítőnket és oda álltunk a színpad elé.
A mai utolsó fellépő a Halott Pénz volt. Egyszerűen imádtam őket. Alig vártam, hogy lássam őket élőben is. Ők zárták a fesztivált erre az évre. Már beálltunk a harmadik sorba, amikor végre fellépett a színpadra az este háziasszonya.
- Sziasztok! – kiabálta el magát, ami nagy sikítás követett – Remélem mindenki jól érezte magát ebben a három napban. Örömmel szeretném bejelenteni, hogy jövőre újra megrendezzük az Agusztusfest-et. – ennél a résznél már Csabi és Józsi is életre kaptak és egyből le is tudták, hogy jönnek – Most pedig az idei koncertek zárásaként fogadjátok nagy szeretettel a Halott Pénzt! – hadarta el gyorsan az utolsó két mondatot egy szuszra. A zenekar frontembere Marsalkó Dávid fellépet a színpadra és egy rövid köszöntés után bele kezdtek a „Valami van a levegőben” című szerzeményükbe” aztán az „Ugyanúgy hallasz” és a legtöbb ismert számukat is. Mindegyik számukat énekeltem úgy, mint Erzsi, Emma és Adél is. A fiúk nem mindig voltak velünk, mert időnként elmentek inni. Amikor el akartak menni még háromszor visszatapsolták őket. Én ennek csak örültem.
A koncert után kérték, hogy kicsit menjünk hátrébb, hogy elő tudjanak készülni a tűzijátékhoz. Csabi és Józsi előre utat törtek. Dani kezét próbáltam nem elengedni, de nagy volt a tömeg. Aztán pedig amikor már elég messze voltunk párokba rendeződtünk és úgy vártuk a visszaszámlálást. A kivetítőn megjelent a 10-es szám.
- Akkor kezdjünk el számolni! – kiabálta a mikrofonba az este háziasszonya.
- Kilenc!
- Nyolc! – éreztem, ahogy Dani átöleli a derekam és elől összekulcsolja
ujjainkat. - Meg láttuk és arra gondoltunk nektek biztos jó lesz – mondta Alex és leült a barátnője mellé.
- Köszönöm – pusziltam meg Danit.
- Egy feltétellel adom oda – nézett rám kacéran. Imádom ezt az embert.
- Na, halljam.
- Adsz belőle nekem is.
- Nem! Ezt én kaptam én is eszem meg. És amúgy ha még magyarázol itt nekem, akkor el fog olvadni.
- chööö – ekkor egy jó mozdulattal átölelte a derekam nekem pedig pillangók repkedtek a hasamban. Imádom ezt az érzést. – Na, még most sem akarsz adni.
- Gonosz vagy! Hoztál magadnak kanalat?
- Naná! – és elővette a farmer zsebéből és ide adta az enyémet is. – De majd csak az extra nagy pizza után. Erre csak elnevettem magam.
A fagyi kelyhet látva Emmának és Erzsinek is kellett egy így ők elmentek. Mi meg ott maradtunk a zabagépekkel. Rengeteg kaját esznek, mégsem látszódik meg rajtuk semmit. Csabi a tizenötödik palacsinta után már nem bírta így mindannyian megittuk az üdítőnket és oda álltunk a színpad elé.
A mai utolsó fellépő a Halott Pénz volt. Egyszerűen imádtam őket. Alig vártam, hogy lássam őket élőben is. Ők zárták a fesztivált erre az évre. Már beálltunk a harmadik sorba, amikor végre fellépett a színpadra az este háziasszonya.
- Sziasztok! – kiabálta el magát, ami nagy sikítás követett – Remélem mindenki jól érezte magát ebben a három napban. Örömmel szeretném bejelenteni, hogy jövőre újra megrendezzük az Agusztusfest-et. – ennél a résznél már Csabi és Józsi is életre kaptak és egyből le is tudták, hogy jönnek – Most pedig az idei koncertek zárásaként fogadjátok nagy szeretettel a Halott Pénzt! – hadarta el gyorsan az utolsó két mondatot egy szuszra. A zenekar frontembere Marsalkó Dávid fellépet a színpadra és egy rövid köszöntés után bele kezdtek a „Valami van a levegőben” című szerzeményükbe” aztán az „Ugyanúgy hallasz” és a legtöbb ismert számukat is. Mindegyik számukat énekeltem úgy, mint Erzsi, Emma és Adél is. A fiúk nem mindig voltak velünk, mert időnként elmentek inni. Amikor el akartak menni még háromszor visszatapsolták őket. Én ennek csak örültem.
A koncert után kérték, hogy kicsit menjünk hátrébb, hogy elő tudjanak készülni a tűzijátékhoz. Csabi és Józsi előre utat törtek. Dani kezét próbáltam nem elengedni, de nagy volt a tömeg. Aztán pedig amikor már elég messze voltunk párokba rendeződtünk és úgy vártuk a visszaszámlálást. A kivetítőn megjelent a 10-es szám.
- Akkor kezdjünk el számolni! – kiabálta a mikrofonba az este háziasszonya.
- Kilenc!
- Hét! – néhány sorral előttünk el törtek egy üveg és hangosan kiabálták, hogy HÁÁÁ
- Hat! – hallottam a tömeg hangját.
- Öt! – oldalra néztem és láttam, ahogy Emma fel felé néz, Csabi pedig a nyakán becsukott szemmel felnéz.
- Négy! - mellettük Erzsi izgatottan várta, hogy kezdődjön.
- Három! – Adél és Alex csak bambultak az ég felé.
- Kettő! – ekkor valahol elől a tömegben meg láttam Bettyt aki Dávid nyakában ült.
- Egy! – Dani felé fordultam, és amikor már az első tűzijáték az égen volt megcsókoltuk egymást. Ezután a mellkasának döntöttem a fejem és a tűzijáték végéig ott pihentettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése