"- Öt! – oldalra néztem és láttam, ahogy Emma fel felé néz, Csabi pedig a nyakán becsukott szemmel lenéz.
- Négy! - mellettük Erzsi izgatottan várta, hogy kezdődjön.
- Három! – Adél és Alex csak bambultak az ég felé.
- Kettő! – ekkor valahol elől a tömegben meg láttam Bettyt aki Dávid nyakában ült.
- Egy! – Dani felé fordultam, és amikor már az első tűzijáték az égen volt megcsókoltuk egymást. Ezután a mellkasának döntöttem a fejem és a tűzijáték végéig ott pihentettem."
- Hova megyünk? – kérdeztem meg Danitól.
- Én sem tudom! – vonta meg a vállát – hé, srácok! Arról van fogalmatok, hogy hova akartok menni? – nézett rájuk egy amoly, na, ki vele nézéssel.
- Van valami Lagúna hely – kezdte Csabi.
- Csak nem tudjuk merre – folytatta Józsi.
- és azzal szemben egy elhagyatott hely, amibe ma discot szerveznek – zárta le Alex.
- Szóval akkor egy olyan helyre akartok menni, amiről azt sem tudjátok, hogy hol van? – nézett rájuk értelmesen Emma.
- Igen! – bólogattak mindhárman egyszerre.
- Pompás! – szólt oda Adél.
- Én tudom, merre van – hoztam fel.
- Tényleg? – szegeződött rám minden tekintett.
- Jah, ott voltam tegnap. Mármint a Lagúnába. De vele szemben van, amit ti mondotok.
- Zsír! Akkor Vivi megy elől. – jelentette ki Csabi és el is indultunk.
- Biztos jó ötlet ezeket bevinni egy régi helyre? – súgta oda nekem Emma.
- Nem tudom! De majd meglátjuk, mert ott van – mutattam az épületre, ami teljesen sötét volt.
- Ez meg mi a faszom? – döbbent le Józsi.
- Nem tudom! – át néztem a Lagúnához, majd megláttam Szabolcsot – Szabi! Hé Szabi! – kiabáltam és oda szaladtam hozzá.
- Szia Drágám! – borult rám teljes erőből
- Jajj ne már most – löktem le magamról és éppen meg tudta magát tartani. – Miért nincsen buli a másik oldalon.
- Nem tudom! Kérdezd meg Márkót. Bent van a Lagúnában. Hé, csajok! Cső Drágáim! – próbált rájuk is dőlni, de Csabi szépen mellel visszapattintotta így hátra esett és a földre zuhant.
- Ahj már megint! Kösz! – vetettem lesújtó pillantást Csabira ő pedig csak elröhögte magát. – Jól van nem lesz baja! Tegnap az árokban feküdt így.
- Az árokban? – kérdezte döbbenten Dani – Te ilyenekkel mászkáltál?
- Hé! Ez kialudta magát aztán meg segített elfutni Bence elől – mutattam a földön fekvő Szabira.
Oda értünk a Lagúna elé, ahol rengetegen voltak. A nagy tömegben megtaláltam Dávidot és Bettyt. Dávid az egyik sarokba mutatott, amikor megkérdeztem tőle, hogy hol van Márk. Hát igen, ott volt és egy fiúval csókolózott.
- Márk! – kiabáltam rá a zene miatt – Ez meg ki?
- Ő! Ő itt Marci. Marci ők itt Viviv, Dani, Emma, Adél, Erzsi, Csabi Alex és Józsi. – én integettem neki a többiek meg csak bambultak.
- Te meleg vagy? – kérdeztem ledöbbenve.
- Igen! – húzta ki magát – és Marci is. Szóval miért zavartál meg? – kérdezte felháborodva.
- Miért nincsen a Jokerban buli? – szegeztem neki a kérdést.
- Mert tűz volt bent és mielőtt mindent elkezdtek volna leégett. Még valami cicuka. – vonta fel a szemöldökét.
- Semmi más. Csá.
- Hellóka.
Ki mentünk a sörpadokhoz, ahol pont volt egy üres, úgyhogy gyorsan betámadtuk.
- Na ha már nincsen, buli hozzunk valami erőset – szólt oda Csabi és Danival együtt elmentek.
- Vivi! – rohant oda Barni – Hol van Szabolcs? – kérdezte dühösen.
- Ott! – mutattam abba az irányba ahol hagytuk.
- A kis köcsög! Nem ellopta a cigim.
- És te komolyan ezekkel voltál tegnap? – kérdezte még mindig ledöbbenve Emma.
- Nagyon normálisak. Csak ilyenkor már van bennük és elszáll velük a ló.
- Visszajöttünk – jelentette be Csabi. Dani leült mellém és átkarolta a derekam.
- Mit hoztattok? – kérdezte Józsi.
- Vodka narancsot.
Körbe ültük az asztalt és elkezdtünk beszélgetni. Felhoztuk az elmúlt három évet. Visszaemlékeztünk mindenre, ami velünk történt. Szeptemberben már végzősként lépünk be az iskolába és elkezdődik az utolsó évem. Azt még mindig nem tudtam eldönteni, hogy merre menjek tanulni. Én az érettségire akarok koncentrálni.
- Nagyon unatkozom! – szólalt meg Erzsi – és kajás is vagyok. Nem megyünk el valahova enni? – nézett ránk kerek szemekkel.
- A tegnapi helyre – hajolt oda Szabolcs.
- Te még az előbb ott feküdtél – nézett rá furán Alex.
- Igen és? – kérdezte tök természetesen.
- Tegnap is ez volt, hogy amikor a kaja szóba került abból – mutattam a helyre – az árokból ült fel.
- Barni elvette a cigimet – vette észre a tényt – hú, csak találjam meg.
- Ott jön! – szólt Józsi.
- Elmegyünk, valahova kajálni, jössz? – kérdezte Barni Szabitól.
- Jah, velük is azt beszéltük – mondta természetesen Szabolcs.
- Annyira nem beszéltük csak te mondtad, hogy menjünk – köpte be Csabi.
- De amúgy kire értetted a jönnek szót? – kérdeztem elgondolkodva.
- Hát Betty, Dávid meg Márkó. Csak összeszedik a cuccukat.
- A Marci gyerek? – kérdeztem furán.
- Már mással kavar.
Már indulni akartunk, hogy kint várjuk meg a többieket, amikor hallottam, hogy a nevemet kiabálja valaki.
- VIVIEN! – ekkor Bence rontott ki az ajtón teljesen ledermedve álltam és még az ütőerem is meg állt. Szerencsére sötétben voltunk és nem vett észre minket. Mindenkihez oda ment és körbe kérdezgette őket, hogy nem láttak-e engem. Dávidék a háta mögött surrantak ki így nem ismerte fel őket. Dani végig mellettem maradt és minden testrészével engem ölelt, hogy észre ne vegyen. Utolsó napra senki nem akart már balhézni. Így szépen elsurrantunk a Lagúnából és mentünk boldogítani a nénit.
Hát persze most már, hogy több fiú volt, így egy egész menekült áradatnak való ételt sikerült felhalmozniuk. A sátrakat kezdték lebontani. Kis traktorokkal járkáltak, hogy a szemetet el tudják szállítani. Mi csak továbbra is ettünk és jókat nevetgéltünk a büfés stand mellett.
- Vivi! – kiabált Márkó és a kezembe nyomot egy üveg TopJoyt
- Ez meg minek? – röhögtem el magam.
- A tegnapiból tanulva. Hogy is mondjam – itt szünetet tartott – most gyengébbet kapsz.
Hátrafordultam és láttam, hogy a lányoknak is ez van a kezükben. A fiúknak meg egy üveg Borsodi.
- De azt hittem haragszotok rám, amiért ezt megcsináltam!
- Ugyan már miért haragudnánk? Baromi jó móka! – röhögte el magát Alex.
Danira néztem, aki csak elmosolyogta magát aztán elém lépett és megcsókolt. El sem hittem. Az állomásra kiérve pont egy korty maradt mindenkinek az üvegében.
- Most kezd tolatni! – szólt ránk Barni.
- Egy – kiabáltam el magam
Megittam az egy kortyot, majd erősen kirántottam a számból és a földre zuhanva nagyot csattant. A többiekkel együtt pedig kiabáltam rá, hogy HÁÁÁÁ!
Hatalmas nagy röhögésbe kezdtünk és minden szem az állomáson ránk szegeződött. Hihetetlen élmény volt. A vonaton aztán Dani mellé ültem és rá hajtottam a fejem a vállára.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen barátnőm van. – szólalt meg.
- Milyen? – kérdeztem érdeklődve.
- Ilyen, mint te! Egyedi. – mondta nekem pedig itt volt végem. Imádtam ezt a fiút minden bájával együtt. Minden szavával. Minden megmozdulásával. Mindent, ami Ő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése