4. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 15: 00

Az előző rész tartalmából:
"- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam."

 

Nem szoktam kávézni, de most ez a reggeli pontosabban délutáni kávé jól esik. Kb. délután 3 óra, lehet. Hamarabb fent voltam már de csak feküdtem az ágyban és próbáltam vissza emlékezni a tegnap estére. A konyhában ültem az étkezőben, és még mindig gondolkoztam, amikor anya bejött.
- Hánykor mentek ma este? – kérdezte érdeklődve.
- A nyolcas vonattal. – válaszoltam a szememet dörzsölve. Elfelejtettem leszedni a sminkem és most szépen szétdörzsöltem a kézfejem, pedig csupa fekete.
- Betty is megy? – kérdezett tovább.
- Még nem tudom. Mert? – lepődtem meg.
- Én sem tudom. – vont vállat – Csak ma van az apjának a foci meccse.
- Ja tényleg – kaptam a fejemhez – Mindjárt fel hívom.
- Ebédelj, meg aztán lassan készülhetsz is.
Ezután anya bement a szobába. Szerintem most alszik egy kicsit, mert aztán egész éjszaka nem fog tudni. Kortyoltam egy kicsit a kávémból. Ami egyébként inkább valami lötty volt a sok tej és tejszín miatt. Még most is ugranak be emlékképek. Ahogy Dani fogja a derekam, én pedig a nyaka köré fonom a karom. Elővettem a telefonomat és egyből tárcsáztam Betty-t. Kétszer kellett hívnom mire fel vette.
- Igen? – kérdezte álmos hanggal.
- Jaj ne haragudj! Fel ébresztettelek? – Én azt hittem már fent van. Nem szokott sokat aludni.
- Nem már fent voltam. De hallod mama mellett nem lehet aludni. Bejött reggel 9-kor, hogy meddig akarok még aludni. Épp hogy sikerült valamennyire elszenderegnem és benyitott, hogy miért nem segítek, én csak pihenni járok haza meg ilyenekkel. Nagyon fáradt vagyok. Szerintem én haza jövök a hamarabbival. Ma még a koncert sem lesz jó. – jött ki belőle minden egyszerre.
- Mi is csak a disco miatt megyünk. Viszont ha rossz lesz én is haza, jövök. – mondtam elgondolkodva.
- Akkor, nyolc előtt pár perccel indulunk? – kérdezte Betty.
- Igen. Eljössz előtte? – ajánlottam fel.
- Nem. A park előtt találkozunk. – közölte velem majd ki is nyomott.
A park a mi utcánk elejében van. Egyszerű füves, fás, kicsi sétány meg egy tavacska. Tárcsáztam egy másik számot is.
- Nyolcas vonattal jössz át te is? – kérdeztem komolyan.
- Viviii! – itt már gondoltam, hogy baj van. Csak akkor csinálja ezt, ha baj van.
- Mi van már megint? – kiabáltam le.
- Én nem megyek.
- Dávid, de miért? – döbbentem le.
- Hát végre Bettyvel úgy mond, együtt vagyunk. Kitaláltam, hogy ma este kiviszem a parkba. Elbeszélgettünk aztán meg le, jönnénk hozzám. Anyámék ma nincsenek itthon és…
- Állj már meg egy kicsit. – vágtam közbe – Minek akarod te ide elhozni? – az ide nekem a szomszéd ház. – Semmit nem akarsz, vele remélem tenni.
- Ugyan már első este nem lesz semmi komoly. Csak filmet nézzünk meg megbeszélünk egy régi ügyet. Vagy is inkább én akarom megbeszélni.
- Dávid azt ne bojgasd. Régen volt már. – kortyoltam bele a kávémba.
- Viszont én tisztázni akarom. Melyik a kedvenc kajája? – gyors témaváltás.
- Mit tudom én? – morogtam a telefonba. – talán a pizza.
- Zsír. Colát szeret hozzá inni? – hallottam milyen izgatott a hangja.
- Igen. Filmnézés közben pedig szeret gumicukrot enni és TopJoy-t inni. És az almás –dinnyés a kedvence.
- Az nem a te kedvenced? – kérdezte furán.
- De, nekem is. A strandon mindig együtt ittuk. – emlékeztem vissza.
- Na oké. Jó szórakozást estére. Danival együtt. – halottam azt a büszke hangot tőle.
- Hagyjál már ezzel. Mi nem leszünk egy pár. Neki más lány tetszik. Ez a tegnap esti nem tudom mi volt. – gondolkodtam el.
- Vagy még sem. – röhögött bele a telefonba, majd kinyomta.
- Neked is, szia. – vettem el a fülemtől majd lezártam.
Megint ittam a kávémból. Nem értem miért akarja mindenki, hogy Dani meg én együtt legyünk. Dani engem nem szeret. Az más kérdés, hogy én mit érzek iránta. A nyári táborban is mindennap mással volt. Még hegymászás közben is mindig ragadt valaki a közelébe. Nem tudom mi lesz ma este, de remélem, hogy semmi rossz. Jól akarom magam érezni. Megittam a maradék kávémat, így sikerült valamennyire felébrednem. Leültem kicsit a laptop elé. Zenét hallgattam, de az sem kapcsolt ki igazán. Épp ki akartam lépni, amikor üzenetet kaptam.
Dani üzenetet írt: Helloka. Sikerült észhez térni?
Vivien üzenete: Szia. Miért kérded?
Dani üzenete: Ismerlek már annyira, hogy tudjam, ha nem alszod ki magad, akkor nyűgős leszel. Így van?
Meglepődtem. Ezt kevesen tudják rólam. Szerintem a családon meg Dávidon kívül senki.
Vivien üzenete: Igen, így van. De te ezt honnan tudod?
Dani üzenete: Titok…. Később találkozunk.

Ezután Dani ki is jelentkezett. Csak ültem a laptop előtt és bambultam. Amikor az órára néztem fél hetet mutatott. Gyorsan elmentem tusolni, közben hajat mostam. Aztán megszárítottam, majd ki sminkeltem magam. Azt pedig még mindig nem tudtam, hogy mibe menjek. Egy ember jutott eszembe, akitől megkérdezzem. Szerencsére Adél második csörgésre fel vette. 
- Szia. Szerinted mibe menjek este? Nem tudom eldönteni. – szóltam bele.
- Melyik között vaccilálsz? – kérdezte Adél érdeklődve.
-Hát….. – gondolkoztam el – Valami ruhába gondolkodom. Tegnap voltam shortban meg topban.
- Vedd fel a fekete szoknyádat meg azt a fekete topot hozzá. Lehet, hogy kint lesz a hasad, de legalább jó az összhang. – válaszolta izgatottan Adél.
- Tényleg azt el is felejtettem. Köszönöm. Jössz most te is? – kérdeztem kicsit félve.
- Igen. Alex eljött ma hozzám és átbeszéltük. Nem tudom miért borultam annyira ki.
- Örülök, hogy minden rendben – mosolyodtam el.
- Én is. Szia. – tette le a telefont.
- Szia. – kapcsoltam ki én is.
Szóval most már van ruhám. A hajamat csak úgy megszárítva leengedtem és egy kis minimális tusvonal, szemspirál és szájfény.
- Már indulsz is? – kérdezte anya meglepetten.
- Igen.
- Betty?
- Azt mondta meg vár a parknál. – Nagyon nem szeretek anyának hazudni.
- Jól van. Figyelj rá. Ha haza is jössz, ne lepődj meg, mert nem leszünk itthon.
- Miért, hova mentek? – lepődtem meg. Anyáék nem szoktak sehová sem menni nélkülem.
- Miklósék haza költöznek. Kérték, hogy menjünk és segítsünk. Úgyhogy holnap reggel 4-kor indulunk, hogy segítsünk a kisebb cuccokat a kocsiba rakni aztán meg berendezkedni.
- Jól van értem. Puszilom őket.
- Átadom. Van elég pénzed? – kérdezte komolyan.
- Még a tegnapit sem költöttem el.
- Jól van vigyázz magadra. – adott két puszit aztán mosogatott tovább.
Ki léptem az ajtón Dávid pedig már ott várt.
- Én nagyon izgulok – közölte velem.
- De nem kell. Biztos minden jól fog alakulni – nyugtattam le.
- Te tudsz valamit? – nézett rám gyanúsítva.
- Le álnál? – kiabáltam rá – Semmit nem tudok. Nem is szóltam neki. De ha tovább kiabálok, akkor Ő is meghallja. – Betty ott állt a park be járata előtt, pont, úgy ahogy megbeszéltük.
- Betty beszélhetnénk? – kérdezte tőle Dávid remegő hangon.
- Persze – lepődött meg. Én csak kacsintottam neki, majd el is mentem, hogy időben ki érjek a vonathoz. A vonat időben itt volt így gyorsan fel is szálltam rá.
- Sziasztok! – köszöntem és leültem Erzsi mellé.
- Viv, ha jön Józsi, akkor át engeded a helyed neki? – kérdezte félve Erzsi.
- Hogyne. Majd át ülök oda a fiúkhoz. – mondtam jó indulatból.
A vonatút alatt Adél végig azt mesélte, hogy Alex mennyire aranyos volt, amikor felhívta és elmagyarázott neki mindent.
- Ne haragudj rám léci – nézett Erzsire lelkiismeret furdalva.
- Semmi baj – nevette el magát a lány.
- öhh.. lányok – szólalt meg Emma – Itt kellett volna fel szállni a fiúknak.
- Mi? – néztük ki mind az ablakon.
- Szólt nekik valaki, hogy ezzel megyünk? – kérdeztem elgondolkodva.
- Én nem – mondta Emma.
- Én sem – szólalt meg Erzsi is.
- Alex annyit mondott majd találkozzunk – gondolt vissza Adél a délutánra.
- Nekem is ezt írta Dani – Erre a ki jelentésre három meredten figyelő szempárt kaptam. – Ne hogy valami többre gondoljatok. Csak kérdezte, hogy ki pihentem magam és….
- Nem kell nekünk magyarázkodni. – szólt közbe Emma. Jobb is volt.
- Te jó ég! – nézett a telefonjára Erzsi. – Tizenhatszor hívott Józsi.
- Engem is hívott Csabi. Meg Dani is. – nyomkodta a telefonját Emma.
- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.

-Vivi téged nem kerestek? – nézett rám Emma.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonom.

3. rész – 2015. 08. 07. Péntek 22: 00

Az előző rész tartalmából:

- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is. 

 

Engem annyira nem érdekelt, hogy Alex és Erzsi anyukájáék együtt dolgoznak és mondták, hogy figyeljenek egymásra. Ez majdnem ugyan az, hogy anya azt mondja, figyeljek Bettyre. Amúgy Bettyt nem is tudom, merre van. Majd meg keresem. Adél lehordta mindennek Alexet, majd utat tört magának a tömegen keresztül és elment. Alex próbált utána menni de nem találta.
Ahogy bemondták, hogy kezdődik a koncert Erzsi fel pattant és olyan volt, mint akinek semmi baja nem lett volna. A koncert egyébként nagyon jó volt. Nem sok számot ismertem tőlük, de amit tudtam azt énekeltem, amit meg nem azt meg megpróbáltam énekelni. Ugráltunk, énekeltünk, kiabáltunk. Aztán pedig amikor a Kicsi gesztenye daluk volt be álltunk egy nagy körbe és úgy táncoltunk. Ezután egyre többen csatlakoztak hozzánk. Dani és Emma között táncoltam. A végén meg Danitól kaptam egy puszit az arcomra. A pia teszi csóró gyereknél. A szám végén még elő adtak két másik számot, majd elköszöntek és lementek. Persze a tömeg vissza akarta őket hívni de nem jöttek. Józsi és Alex próbáltak utat törni nekünk. Emma és Dani húzták maguk után Csabit, aki már most nagyon elázott. Erzsinek szerintem meg már semmi baja nem volt de próbáltam mellette maradni. Az volt a jó, hogy mi a kajás sátrak fel indultunk onnan pedig már ott van az állomás. Leültünk az állomás előtti padokra.
- Nah akkor most mi legyen? – kérdeztem ki fulladva. Attól függetlenül, hogy este van nagyon melegem volt. 
- Mennyi az idő? – kérdezte fáradtan Alex.
- Fél 12. – nézett az órájára Emma.
- A 11-es vonat már elment. – mondtam.
- Jó nem is akartunk még haza menni. – hozta fel Józsi, aki folyamatosan a fejét fogta.
- Meg kéne keresni Adélt. – állt fel Alex.
- Bettyt is jó lenne tudni, merre van. – hoztam fel elgondolkodva.
- Ott jön. – mutatott Dani a hátam mögé.
Hátra fordultam és Betty a pláza cica barátnőivel jött szembe velünk.
- Ő ide jöhet, de a kirakati babák nem. – szögezte le Józsi sörös üveggel a kezében.
- Azt honnan szerezted? – kérdeztem tőle fintorogva.
- Itt volt mellettem. Kérsz? – kérdezte felém nyújtva az üveget.
- Kösz inkább ki hagyom. – fintorodtam még jobban el.
Visszafordultam Bettyék felé, majd elindultam. Láttam a barátnőin, hogy nem tetszik nekik. Gondolom meg látták Danit meg Alex-et akik körül nincsen ott a barátnőjük mint Csabi és Józsi mellett Erzsi meg Emma. Úgy elkezdtek támadni, mint a sólymok a véres húsra. Taknyos 13 évesek.
- Sziasztok. – köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia Vivi. Nah milyen volt a koncert? – kérdezte sokat sejtően Betty. Nem tudom mire akart ki lyukadni. A barátnőitől valami szenvedő fóka hangot hallottam csak.
- Jó volt. Sokat táncoltunk meg énekeltünk. Nem láttad valamerre Adélt? – kérdeztem kicsit aggódva.
- Jah tényleg. – csapott a homlokára Betty. – Kérte, hogy szóljak, hogy haza ment a 11-es vonattal.
- Értem. Te most mész valamerre? – kérdeztem, mert látszott rajta, hogy nagyon nem akar velük lenni.
- A lányok lassan mennek haza, úgyhogy én egyedül maradok. Szóval, ha már így összetalálkoztunk, akkor veled maradok.

- Rendben.

- Nem akarsz be mutatni a barátaidnak Betty? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Fanni. Asszem ez a neve. Igazából tök egyforma mindegyik. 
Ahogy ki mondta abban a pillanatban Csabi elhányta magát. Minden ki jött belőle.
- Jújj apám ott van a délutáni tokány. – röhögte el magát Józsi.
- Fúúúúúj! – visították el magukat Betty barátnői majd el is mentek.
- Nem is lehetett volna jobb az időzítés. – mondtam Csabinak aki csak fel, mutatta a hüvelykujját és még egyszer ki jött belőle minden.
Csabi végre jól érezte magát, és miután bele erőltettünk egy hamburgert semmi baja nem volt már.
- Akkor most keressük meg Adélt. – lelkesedett Alex.
- Haza ment a 11-es vonattal. – szólt közbe Betty.

- Tényleg? – szomorodott el. – Akkor menjünk bulizni.
Erre a mondatra Csabi felpattant és szabályosan elkezdett futni.
- Hova rohansz öcsém? – kiabálta utána Józsi.
- Hagyjad, már érzi a pia szagát. – lökte meg hátulról Dani Józsit.
Ezután mind felálltunk és indultunk Csabi után. Éjfél körül lehet most. Kicsit gyalogoltunk és oda értünk valami kocsmához. Szerencsére Dávidot is megtaláltuk már valamennyire ki józanodva.
- Vivien! – borult a nyakamba közben pedig éreztem, hogy a bal kezemen folyik valami.
- Dávid! – kiabáltam rá. – Ez mi? – fogtam meg a nedves kezem.
- Jajj bocsi kiborult a söröm.
Dani adott zsepit azzal letöröltem a kezem. Aztán Bettyt berángattam magammal a wc-re és normálisan lemostam a folyadékot magamról.
- Nézd, itt van Dávid. – néztem komolyan szemébe.
- Tudom. – válaszolta félve.
- Ne hogy elszúrd. – kacsintottam rá. Betty pedig szélesen elvigyorodott.
- Fel kéne, hogy szedd Danit. – lépett ki az ajtón majd sietve el is ment.
Megkerestem a többieket. Kint ültek a sörpadoknál. Beültem a fal mellé.
- Alex és Dani hol vannak? – kérdeztem meglepődve.
- Mindjárt jönnek. – vigyorgott Erzsi.

Hát úgy is volt, mert amikor oda értek egy tálcán volt hét darab feles pohár. Dani és Alex oda ültek mellém.
- Kérek mindenkit, hogy álljon fel. – vette komolyra Józsi. – Nos ha már ilyen szép számban itt vagyunk, Adél Drága ki vételével. Akkor szeretném el mondani, hogy mennyire örülök, hogy végre együtt tudunk bulizni. Itt van mellettem a legszebb barátnő. – nézett maga mellé Erzsire. – A legjobb haverom. – nézett a másik oldalára Csabira. – és Ti. – Emma, én, Dani és Alex. – Imádlak titeket. Egészségetekre. – Majd le is húzta a pohár tartalmát. – áhhh! Fhúú de jól esett!
Közösen koccintottunk, majd én is lehúztam a pohár tartalmát.
- Fhúú ez mi volt? – kérdezte Emma.
- Fütyülős. Miért? Nem jó? – érdeklődött Alex.
- De, csak nekem erős.
Nekem is egy kicsit erős volt de szerintem nem lesz semmi bajom.
- Menjünk táncolni. – rángatta maga után Erzsi Józsit. – Ti nem jöttök? – nézett vissza ránk.
Emma vigyázott a még mindig piás Csabira. Alexnek nem volt kivel. Nekem meg nem is volt kedvem.
- Mi megyünk. – rángatott fel a székről Dani.
- Mi? Nem csináld már! – tiltakoztam.
- De jössz. – rángatott tovább.
- Oké! Várj már egy kicsit. – oda fordultam Emmához. – Bele tehetem a táskám a tiedbe. – Engem tánc közbe idegesítene, hogy mindig arra kell, hogy figyeljek neki meg jó nagy táskája, van és rá mertem bízni.
- Persze. – oda adtam neki aztán mentem is Dani után.
Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és egyenesen a táncolok közé vitt. Folyamatosan egymáshoz dörgölőztünk. Bele karoltam a nyakába Ő pedig a derekamat fogta. A nyakamat csókolgatta. Majd egyszer csak egymás szemébe néztünk. A halvány fényben láttam, hogy nyitja a száját. Aztán az enyémekre tapad. Igen, csókolóztunk. Nagyon sokáig így voltunk, mert csak faltuk egymást. Aztán szétváltunk és tovább táncoltunk. Pont átöleltem, amikor oldalra néztem és megláttam Bettyt. Ugyan abban a helyzetben voltak Dáviddal, mint én Danival. Betty csak kacsintott egyet és ebből tudtam, hogy nagyon tetszik neki, amit lát.
- Három óra. –kiabálta a fülembe a nagy zaj miatt Dani.
- El kéne indulni? – kérdeztem szomorúan.
- Igen. Jó lenne. – puszilta meg még egyszer a nyakam.
- Szólók Bettyéknek. – kiabáltam vissza fülébe.
Dani visszakulcsolta az ujjait az én ujjaimra, majd elindult Bettyék felé.
- Betty egy óra múlva indul a vonat. Érj ki addig jó. – kiabáltam rá szegénykémre.
- Jó. Hallod Dávid. Majd lassan megyünk. – kiabálta rá Dávidra. Dávid fel nézett és megijedt tőlem, hogy ott állok előtte. Danival elindultunk a kijárat fele. Oda mentünk a többiekhez. Mindenki kint volt.
- Szerintem lassan induljunk el. – nézett az órájára Alex. – Mindenki kibulizta magát meg minden haladjunk.
- Miért akartok ilyen korán lelépni? – jött Betty hangja a hátunk mögül.
- Mert ha itt mindenki elindul a vonathoz nagy fejetlenség lesz és lehet még le is késük. – részletezte Alex.
- Meg mire ki érünk Csabival és Józsival, lehet csak a következő vonattal, megyünk. – nézett a fiúkra Dani.
Nah jah ez volt a baj, hogy a két fiú teljesen elázott. Legalább mindkettőjükért ki jönnek az állomásra a szülők.
Lassan elindultunk. Csabit vitte, vagyis inkább vonszolta maga után Alex és Dani. Józsit pedig Dávid valahogy. Mi lányok végül is végig néztük az egészet, mert egyiket sem bírtuk volna el.
- Na jó. Ez már durván nehéz. Segítsél már Vivi. – Szenvedett Dávid aztán megvárta, amíg oda érek.
- Úgy tegyem fel, mint amikor Dávid kettőt vittük haza falunapkor.
- Igen.
Dávid leguggolt addig én megpróbáltam megfogni Józsit álló helyzetben. Utána Dávid hátára borítottam. Aztán az állomásig a hátán cipelte.
- Nem is olyan nehéz. – szólalt meg Dávid, amikor lerakták őket a fűbe aludni. Ő pedig leült melléjük. Dani oda jött hozzám és hátulról átkarolta a derekam. A két lány azt nézte mikor ébrednek fel a fiúk. Alex pedig próbálta hívni Adélt.
- Ki az a Dávid kettő? – kérdezte Betty
- Az engem is érdekelne. – szólalt meg Dani.
- Unokatesóm. – fintorodott el a legjobb barátom  – És az is Dávid.
- És hogy lett Dávid kettő a neve? – érdeklődött tovább Betty.
- Mert egyik nyáron átmentem hozzájuk. Anya küldött nekik süteményt. Tudod milyen jóban, vannak. – próbáltam szépíteni a dolgot Dani miatt. - Elkezdtem kiabálni, hogy Dávid, mert rossz volt a csengőjük. Erre ki jött Dávid kettő. Erre megszólalt, hogy „Csá én is Dávid vok” utána elmondta, hogy ki Ő meg minek van itt meg ilyenek és megmondtam, hogy jó akkor a neved Dávid Kettő lesz.
- És az óta így szólítja. – fejezte be Dávid a mondatot.
- Ja így már értem. – éretett egyet Betty.
- Héé itt a vonat. – kiabálta el magát Erzsi.
Rá néztem Dani órájára és 03 : 50 volt. Eltelt rajtunk az idő. Hamarabb jött, mint kéne.
- Nem jött kicsit hamarabb? – néztem Danira.
- Nem. Tolatni fog, majd, mert az egyik fele megy tovább de, a másik meg megy vissza.
- Jahhh. – valami baja volt Daninak. – Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
- Persze, csak fáradt vagyok. – mosolyodott el.
- Mindjárt otthon vagyunk. – mosolyodtam el, majd kaptam egy puszit a számra. Aztán megfordultam és a fejemet rá döntöttem a mellkasára. Nem sokáig álltunk, így mert szóltak, hogy fel lehet ülni a vonatra. Úgy hogy megfogtuk a két fiút és valahogy fel tuszkoltuk őket a vonatra. Szerencsére még volt ülőhely. Én beleültem Dani ölébe mellettünk, pedig Alex ült. Szembe Dávid befeküdt Betty pedig éppen befért mellé. Mellettünk lévő üléseken feküdt a két fiú. Emma és Erzsi pedig a lábukon ültek. Az első és második megállónál egyikünk se szállt le. A következőnél pedig már a fiúk. Dani adott egy nagy csókot aztán elsőnek ment le, hogy Csabi le tudjon jönni utána, pedig még Alex le tudja adni Józsit. Csabi apukája persze kint volt előttük. Nem mennek haza, hanem ott alszanak Csabinál. Hát szerintem Dani is meg Alex is keveset fog aludni. Ezután elköszöntünk Emmától és Erzsitől majd mi is leszálltunk. Hárman sétáltunk haza, amikor már világosodni is kezdett.
- Mama azt mondta, ki jön. Na mindegy majd haza sétálok. – hozta fel Betty.
- Nem kell úgy kézen fogva járkálni, hogy én ne lássam. – magam elé nézve mondtam nekik. – Betty ott jön mama. – viszont ekkor már szétrobbantak. Jobb, hogy mama ki jött, mert akkor nem nekem kell haza kísérnem. A sarkon elválltunk.
- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam.

2. rész – 2015. 08. 07 Péntek 21: 00

Az előző rész tartalmából:

- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.

A vonat beért az állomásra. Mindenki egyszerre akart elindulni lefelé, így mi a helyünkön maradtunk és vártunk. Persze Csabi és Józsi mindenkit fellökve próbáltak letódulni a vonatról.
- Ha már most ilyenek mi lesz velük később? – kérdezte körbefordulva Adél.
- Akkor kettővel több gyerekre kell vigyázni – szólalt meg Dani, aki húzta maga után Dávidot.
- Ő mindjárt fel ébred – mondtam, majd elő vettem egy vizes palackot a táskámból és a tartalmát rá borítottam Dávid fejére.
- Húúú – rázta meg a vizes haját. – Már itt vagyunk?! – döbbent le. – Akkor nyomás inni! – rohant le a vonatról.
Mire leértünk addigra Józsinak és Csabinak már a cigi égett a szájában. Dávid pont akkor akart rá gyújtani.
- Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Dávidtól.
- Amíg anyuék nem tudnak róla addig nincsen semmi – mondta komolyan. – Kérsz? – kérdezte.
- Nem! Inkább ki hagyom – válaszoltam.

Szerencsére senki nem hallotta mit beszéltünk, úgyhogy elindultunk a többiek után.
- Mindenkinek meg van a másik száma? – állt meg Dani az egyik padnál.
Bólogattunk.   Ha a mi csapatunk bulizni megy akkor Daninak mindig ez az első kérdése, mielőtt szétszakadunk.
- Van pénz a kártyátokon? – kérdezte a másik fontosat.
Megint csak bólogattunk.
- Rendben! Akkor mindenki figyelni fog Vivienre. – közölte a jelen lévőkkel. 
- Mi? Miért? - ijedtem meg.
- Mert ha Betty-vel vagy Dáviddal történik valami, akkor te kapsz értük. – mondta magabiztosan.
Ó de cuki, hogy gondol erre. Csak nem most kéne.
- Dávid ma nem lesz velünk. Itt vannak a rokonai, és találkozni akar velük. Csak akkor jön utánunk, ha elmentek.
- Akkor Ő letudva. Betty? – kérdezte Dani.
- Megkeressük, hogy honnan indul a kettes busz. Mire megtaláljuk addigra ide érnek a barátnői. Csak reggel jön majd vissza, mire megy a vonat. – vázoltam fel neki.
- Rendben! – bólintott.
Szerintem is. Ne akarjon ennyire gondoskodni rólam. De jóba lettünk hirtelen. Az egészet pedig úgy beszéltük meg, hogy Betty és Dávid is ott állt mellettünk. Szerintem Betty furán érezhette magát. Dávid meg örül, ha tud állni.
- Állj! – szólt közbe Adél. – Minek keresitek meg a kettes buszt, ha reggel jöttök haza a vonattal? – kérdezte kicsit furán nézve. – Ezt most nem értem.
- Igazából én sem – válaszoltam elgondolkodva. – Anyu kérte, hogy nézzük meg, hogy megy-e ha nem éreznénk jól magunkat, akkor haza tudjunk menni, és ne maradjunk itt olyan sokáig.
- Ja, így már értem – válaszolta.
- Na oké. Ki merre akar menni? – kérdezte várakozva Csabi.
Mindenki más irányba. Én és Betty indultunk volna keresni a buszt. Adél, Emma és Erzsi szét szerettek volna nézni a bazár soron. Csabi és Józsi valami kocsmába akartak menni. Dani meg Alex pedig a TNT koncertre, amin amúgy az egész csapat is ott akart lenni. Dávid közben meg el is tűnt.
- Szerintem, menjen mindenki, amerre akar, aztán találkozunk a színpad előtt. – javasolta Emma.
- Ha oda érünk, akkor hogy találjuk meg egymást? – kérdeztem.
- Nekem a kezembe lesz a telefonom. Hívjatok, és majd irányítok. – ajánlotta fel Dani.
Ebben mindannyian egyet értettünk, úgyhogy mindenki ment a saját dolgára. Mi Bettyvel elindultunk a nagyszínpad felé. Ott általában ki van írva a ki vetítőre, hogy indul-e busz.
- Mikor kezdődik a TNT koncert? – kérdezte izgatottan Betty.
- Tízkor – feleltem fáradtan.
Lehet, hogy délután aludtam a fűben de nagyon fáradt voltam.
- Most mennyi az idő?
- Negyed kilenc. Mert?
- Mert a lányok azt mondták, hogy fél 10 fele ér be a vonat. Addigra nekem vissza kell érnem – mondta kicsit szomorúan.
- Rendben van. Visszakísérjelek? – kérdeztem tőle.
- Nem kell. Szerintem nem fognak el rabolni – nevetett fel.
- Minden okés? – kérdeztem komoly hangon.
- Persze. Csak… - és itt megállt.
- Na mondjad. Nekem elmondhatod bármi is, van – néztem a szemébe.
- Nekem tetszik Dávid! – közölte velem.
Na BUMM. Az unoka tesómnak tetszik a legjobb barátom. Erre most mit kéne, hogy mondjak.
- És? – kérdeztem vigyorogva.
- Mi? Nem haragszol? – döbbent le.
- Miért kéne haragudnom? – lepődtem meg.
- Hát, mert ti olyan jóba vagytok. Mint két testvér. Nem akarok közétek állni. Pedig tudom, hogy Dávidnak nem volt barátnője, aki pedig tetszett neki arról gyökeresen ki kérte a véleményedet.
- Igen ez tényleg így van. De én is ki kérem az Ő véleményét bármiről és ezt te jól tudod. Viszont nem izgat, hogy neked tetszik. Sőt szerintem még illenél is hozzá. Csak józanodjon ki egy kicsit, mert nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked.
- Szerinted, lehetne valami ma este? – döbbent le.
- Nem tudom. – nevettem el magam. – Pedig amikor készültünk akkor még mennyire mondtad, hogy „Nehogy rád hajtson” meg ilyen „Először mentek bulizni együtt”- mutattam idéző jeleket a kezemmel.
- Jó, bocs nem gondoltam komolyan. Csak ugrattalak. – nevetett fel Ő is.
- Tudom – mondtam higgadtan. – Anyuéknak meg el ne mondd, hogy nem együtt voltunk ma este. Engem kereszt is meg anyu is szétszed, ha megtudják, hogy elengedtelek másokkal.
- Nyugi! – nyugtatott meg. – Apu tudja.
Hát ez igazán kellett. Ezzel most tényleg megnyugodtam. Nem akadtam ki érte. Legalább ha lebukunk valaki, tudja a családból és meg véd minket. A nagy színpadon az volt ki írva, hogy az óvoda elől indulnak a buszok. Az meg nincsen messze.
- 5 perc múlva be ér a vonat. – mondtam Bettynek miközben rá, néztem az órámra.
- Jól van akkor én vissza, sétálok. Olyan jó, hogy nincsen mesze. – válaszolta Betty.
Egyébként ez a jó az Augustusfest-ben. Minden szinte egy köpésre van egymástól. Ha meg nézzük, akkor nagy területen fekszik. Viszont minden be van zsúfolva mindenhova és így kisebb az egész. Elindultam a nagy színpad felé. A színpad előtt nagyon nagy volt a tömeg. Elő vettem a telefonom és fel hívtam Danit. Mondta, hogy úgy is a kezében lesz szóval gondoltam egy próbát meg ér. Első csörgésre fel vette.
- Szia! Merre vagytok? – szóltam a készülékbe.
- Itt vagyunk a színpad bal oldalán, egy lépcső tetején. Látsz minket? Integettek. – Felelte nagy izgalommal.
- Most nagyon messze vagyok a színpadtól de, kb., látom, merre kell menni. – mondtam a tömegre nézve.

- Oké majd figyellek. – válaszolta Dani majd lerakta.

Nagyon sokan voltak előttem, úgyhogy megkerültem az egészet. Elmentem egy kínai üzlet, egy kocsma, a sör padok és kajálda sátor mellett. Mire oda értem a többiekhez már lejártam a lábam. Megláttam a lépcsőt. Dani pedig meg látott engem.
- Pont időben jöttél. – mosolyodott el.
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem meglepődve, mert csak Ő volt ott.
- Itt van már mindenki. Betty merre van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- A barátnőivel. – válaszoltam semmit tevően.
- Jahh értem. Akkor gyere, oda megyünk. – mutatott be a tömeg közepébe.
- Oda? – néztem a hatalmas ember tömeg közepébe.
- Nem látod Erzsit? – kérdezte vigyorogva.
Abba az irányba néztem, amit Dani mondott és akkor láttam meg emó-barátnőmet, ahogy Józsi nyakában ül és kiabál valamit.
- Te jó ég! – temettem a tenyerembe az arcomat.
- Aha! Na gyere. – Dani elkapta kezemet majd elindult. Nem láttam semmi mást csak a hátát. Hirtelen pedig melegem lett. Biztos a tömeg miatt van.
- Végre már apuskám! – borult Csabi, Dani mellkasára. – Hol maradtattok ennyi ideig? Tán nélkülem ittatok?
- Nélküled inni sem lehet, mert megérzed a pia szagát öcsém. – szólt bele Józsi is.
- Azért nem olyan durván, na. – szállt le Daniról, majd átvándorolt Emmához, akit egyből meg is csókolt. Ekkor vettem észre, hogy Adél engem nézz. Vigyorogva elkezdte rángatni a szemöldökét, majd a szemével a kezemre mutatott. Rájöttem, hogy még mindig Dani kezét fogom. Basszus. Észre sem vettem. Ráadásul összekulcsolva, mint valami szerelmes pár.
”Hamarosan kezdődik a TNT koncert. Most már ne menjenek sehová.” – szólalt meg a rendezvény háziasszonya. „Amíg a háttérben szerelnek, és a hangtechnikát beállítják, addig ismertetném a holnapi programokat”

- Akkor, amíg itt magyarázz ez a liba addig el, megyünk sörért. – hozta fel lelkesedve Alex. – Dani ugye jössz? – nézett szúrósan Danira. Gondolom ez is olyan, mint nekem meg Adélnak az összenézésünk. Ők ketten elmentek. Kis idő elteltével szólalt meg Erzsi.
- Józsi! Szédülök. – jött a hang fentről. Csak most vettük észre, hogy Ő még mindig fent van. Emma és én gyorsan oda ugrottunk Józsi pedig lassan levette a nyakából. Erzsi leguggolt és a feje le fele nézett.
- Jól vagy? – kérdezte Adél aggódva.
- Megjöttünk! – kiabált vidáman Alex. – Mi történt? – képedt el.
- Szédül. – mondta aggódva Emma.
- Hééé ne csináld már kislány. – guggolt le mellé Alex. – Nem fogok azért haza menni, mert nem vagy jól. Igyál kólát. Dani add oda a kóláját.
Dani ki bontotta, majd Alex megitatta Erzsit. Közben mi is megkaptuk a saját kólánkat.
- Miért Heinekent hoztattok? – Csabi és Józsi egyszerre fordultak oda a két fiúhoz egy „ezt most komolyan gondoltad” arccal.
- Kussolj már. Ilyen van és kész. – szólt rájuk dühösen Alex. Közben folyamatosan Erzsi hátát simogatva.
- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is.
Ez annyira nem volt meglepő. Inkább Adél reakciója.
”Hölgyeim és uraim. A színpadon a TNT zenekar.” – kiabálta nő, majd körülöttünk mindenki sikítozni kezdett.