2. rész – 2015. 08. 07 Péntek 21: 00

Az előző rész tartalmából:

- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.

A vonat beért az állomásra. Mindenki egyszerre akart elindulni lefelé, így mi a helyünkön maradtunk és vártunk. Persze Csabi és Józsi mindenkit fellökve próbáltak letódulni a vonatról.
- Ha már most ilyenek mi lesz velük később? – kérdezte körbefordulva Adél.
- Akkor kettővel több gyerekre kell vigyázni – szólalt meg Dani, aki húzta maga után Dávidot.
- Ő mindjárt fel ébred – mondtam, majd elő vettem egy vizes palackot a táskámból és a tartalmát rá borítottam Dávid fejére.
- Húúú – rázta meg a vizes haját. – Már itt vagyunk?! – döbbent le. – Akkor nyomás inni! – rohant le a vonatról.
Mire leértünk addigra Józsinak és Csabinak már a cigi égett a szájában. Dávid pont akkor akart rá gyújtani.
- Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Dávidtól.
- Amíg anyuék nem tudnak róla addig nincsen semmi – mondta komolyan. – Kérsz? – kérdezte.
- Nem! Inkább ki hagyom – válaszoltam.

Szerencsére senki nem hallotta mit beszéltünk, úgyhogy elindultunk a többiek után.
- Mindenkinek meg van a másik száma? – állt meg Dani az egyik padnál.
Bólogattunk.   Ha a mi csapatunk bulizni megy akkor Daninak mindig ez az első kérdése, mielőtt szétszakadunk.
- Van pénz a kártyátokon? – kérdezte a másik fontosat.
Megint csak bólogattunk.
- Rendben! Akkor mindenki figyelni fog Vivienre. – közölte a jelen lévőkkel. 
- Mi? Miért? - ijedtem meg.
- Mert ha Betty-vel vagy Dáviddal történik valami, akkor te kapsz értük. – mondta magabiztosan.
Ó de cuki, hogy gondol erre. Csak nem most kéne.
- Dávid ma nem lesz velünk. Itt vannak a rokonai, és találkozni akar velük. Csak akkor jön utánunk, ha elmentek.
- Akkor Ő letudva. Betty? – kérdezte Dani.
- Megkeressük, hogy honnan indul a kettes busz. Mire megtaláljuk addigra ide érnek a barátnői. Csak reggel jön majd vissza, mire megy a vonat. – vázoltam fel neki.
- Rendben! – bólintott.
Szerintem is. Ne akarjon ennyire gondoskodni rólam. De jóba lettünk hirtelen. Az egészet pedig úgy beszéltük meg, hogy Betty és Dávid is ott állt mellettünk. Szerintem Betty furán érezhette magát. Dávid meg örül, ha tud állni.
- Állj! – szólt közbe Adél. – Minek keresitek meg a kettes buszt, ha reggel jöttök haza a vonattal? – kérdezte kicsit furán nézve. – Ezt most nem értem.
- Igazából én sem – válaszoltam elgondolkodva. – Anyu kérte, hogy nézzük meg, hogy megy-e ha nem éreznénk jól magunkat, akkor haza tudjunk menni, és ne maradjunk itt olyan sokáig.
- Ja, így már értem – válaszolta.
- Na oké. Ki merre akar menni? – kérdezte várakozva Csabi.
Mindenki más irányba. Én és Betty indultunk volna keresni a buszt. Adél, Emma és Erzsi szét szerettek volna nézni a bazár soron. Csabi és Józsi valami kocsmába akartak menni. Dani meg Alex pedig a TNT koncertre, amin amúgy az egész csapat is ott akart lenni. Dávid közben meg el is tűnt.
- Szerintem, menjen mindenki, amerre akar, aztán találkozunk a színpad előtt. – javasolta Emma.
- Ha oda érünk, akkor hogy találjuk meg egymást? – kérdeztem.
- Nekem a kezembe lesz a telefonom. Hívjatok, és majd irányítok. – ajánlotta fel Dani.
Ebben mindannyian egyet értettünk, úgyhogy mindenki ment a saját dolgára. Mi Bettyvel elindultunk a nagyszínpad felé. Ott általában ki van írva a ki vetítőre, hogy indul-e busz.
- Mikor kezdődik a TNT koncert? – kérdezte izgatottan Betty.
- Tízkor – feleltem fáradtan.
Lehet, hogy délután aludtam a fűben de nagyon fáradt voltam.
- Most mennyi az idő?
- Negyed kilenc. Mert?
- Mert a lányok azt mondták, hogy fél 10 fele ér be a vonat. Addigra nekem vissza kell érnem – mondta kicsit szomorúan.
- Rendben van. Visszakísérjelek? – kérdeztem tőle.
- Nem kell. Szerintem nem fognak el rabolni – nevetett fel.
- Minden okés? – kérdeztem komoly hangon.
- Persze. Csak… - és itt megállt.
- Na mondjad. Nekem elmondhatod bármi is, van – néztem a szemébe.
- Nekem tetszik Dávid! – közölte velem.
Na BUMM. Az unoka tesómnak tetszik a legjobb barátom. Erre most mit kéne, hogy mondjak.
- És? – kérdeztem vigyorogva.
- Mi? Nem haragszol? – döbbent le.
- Miért kéne haragudnom? – lepődtem meg.
- Hát, mert ti olyan jóba vagytok. Mint két testvér. Nem akarok közétek állni. Pedig tudom, hogy Dávidnak nem volt barátnője, aki pedig tetszett neki arról gyökeresen ki kérte a véleményedet.
- Igen ez tényleg így van. De én is ki kérem az Ő véleményét bármiről és ezt te jól tudod. Viszont nem izgat, hogy neked tetszik. Sőt szerintem még illenél is hozzá. Csak józanodjon ki egy kicsit, mert nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked.
- Szerinted, lehetne valami ma este? – döbbent le.
- Nem tudom. – nevettem el magam. – Pedig amikor készültünk akkor még mennyire mondtad, hogy „Nehogy rád hajtson” meg ilyen „Először mentek bulizni együtt”- mutattam idéző jeleket a kezemmel.
- Jó, bocs nem gondoltam komolyan. Csak ugrattalak. – nevetett fel Ő is.
- Tudom – mondtam higgadtan. – Anyuéknak meg el ne mondd, hogy nem együtt voltunk ma este. Engem kereszt is meg anyu is szétszed, ha megtudják, hogy elengedtelek másokkal.
- Nyugi! – nyugtatott meg. – Apu tudja.
Hát ez igazán kellett. Ezzel most tényleg megnyugodtam. Nem akadtam ki érte. Legalább ha lebukunk valaki, tudja a családból és meg véd minket. A nagy színpadon az volt ki írva, hogy az óvoda elől indulnak a buszok. Az meg nincsen messze.
- 5 perc múlva be ér a vonat. – mondtam Bettynek miközben rá, néztem az órámra.
- Jól van akkor én vissza, sétálok. Olyan jó, hogy nincsen mesze. – válaszolta Betty.
Egyébként ez a jó az Augustusfest-ben. Minden szinte egy köpésre van egymástól. Ha meg nézzük, akkor nagy területen fekszik. Viszont minden be van zsúfolva mindenhova és így kisebb az egész. Elindultam a nagy színpad felé. A színpad előtt nagyon nagy volt a tömeg. Elő vettem a telefonom és fel hívtam Danit. Mondta, hogy úgy is a kezében lesz szóval gondoltam egy próbát meg ér. Első csörgésre fel vette.
- Szia! Merre vagytok? – szóltam a készülékbe.
- Itt vagyunk a színpad bal oldalán, egy lépcső tetején. Látsz minket? Integettek. – Felelte nagy izgalommal.
- Most nagyon messze vagyok a színpadtól de, kb., látom, merre kell menni. – mondtam a tömegre nézve.

- Oké majd figyellek. – válaszolta Dani majd lerakta.

Nagyon sokan voltak előttem, úgyhogy megkerültem az egészet. Elmentem egy kínai üzlet, egy kocsma, a sör padok és kajálda sátor mellett. Mire oda értem a többiekhez már lejártam a lábam. Megláttam a lépcsőt. Dani pedig meg látott engem.
- Pont időben jöttél. – mosolyodott el.
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem meglepődve, mert csak Ő volt ott.
- Itt van már mindenki. Betty merre van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- A barátnőivel. – válaszoltam semmit tevően.
- Jahh értem. Akkor gyere, oda megyünk. – mutatott be a tömeg közepébe.
- Oda? – néztem a hatalmas ember tömeg közepébe.
- Nem látod Erzsit? – kérdezte vigyorogva.
Abba az irányba néztem, amit Dani mondott és akkor láttam meg emó-barátnőmet, ahogy Józsi nyakában ül és kiabál valamit.
- Te jó ég! – temettem a tenyerembe az arcomat.
- Aha! Na gyere. – Dani elkapta kezemet majd elindult. Nem láttam semmi mást csak a hátát. Hirtelen pedig melegem lett. Biztos a tömeg miatt van.
- Végre már apuskám! – borult Csabi, Dani mellkasára. – Hol maradtattok ennyi ideig? Tán nélkülem ittatok?
- Nélküled inni sem lehet, mert megérzed a pia szagát öcsém. – szólt bele Józsi is.
- Azért nem olyan durván, na. – szállt le Daniról, majd átvándorolt Emmához, akit egyből meg is csókolt. Ekkor vettem észre, hogy Adél engem nézz. Vigyorogva elkezdte rángatni a szemöldökét, majd a szemével a kezemre mutatott. Rájöttem, hogy még mindig Dani kezét fogom. Basszus. Észre sem vettem. Ráadásul összekulcsolva, mint valami szerelmes pár.
”Hamarosan kezdődik a TNT koncert. Most már ne menjenek sehová.” – szólalt meg a rendezvény háziasszonya. „Amíg a háttérben szerelnek, és a hangtechnikát beállítják, addig ismertetném a holnapi programokat”

- Akkor, amíg itt magyarázz ez a liba addig el, megyünk sörért. – hozta fel lelkesedve Alex. – Dani ugye jössz? – nézett szúrósan Danira. Gondolom ez is olyan, mint nekem meg Adélnak az összenézésünk. Ők ketten elmentek. Kis idő elteltével szólalt meg Erzsi.
- Józsi! Szédülök. – jött a hang fentről. Csak most vettük észre, hogy Ő még mindig fent van. Emma és én gyorsan oda ugrottunk Józsi pedig lassan levette a nyakából. Erzsi leguggolt és a feje le fele nézett.
- Jól vagy? – kérdezte Adél aggódva.
- Megjöttünk! – kiabált vidáman Alex. – Mi történt? – képedt el.
- Szédül. – mondta aggódva Emma.
- Hééé ne csináld már kislány. – guggolt le mellé Alex. – Nem fogok azért haza menni, mert nem vagy jól. Igyál kólát. Dani add oda a kóláját.
Dani ki bontotta, majd Alex megitatta Erzsit. Közben mi is megkaptuk a saját kólánkat.
- Miért Heinekent hoztattok? – Csabi és Józsi egyszerre fordultak oda a két fiúhoz egy „ezt most komolyan gondoltad” arccal.
- Kussolj már. Ilyen van és kész. – szólt rájuk dühösen Alex. Közben folyamatosan Erzsi hátát simogatva.
- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is.
Ez annyira nem volt meglepő. Inkább Adél reakciója.
”Hölgyeim és uraim. A színpadon a TNT zenekar.” – kiabálta nő, majd körülöttünk mindenki sikítozni kezdett.