"- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam."
Nem szoktam kávézni, de most ez a
reggeli pontosabban délutáni kávé jól esik. Kb. délután 3 óra, lehet. Hamarabb
fent voltam már de csak feküdtem az ágyban és próbáltam vissza emlékezni a
tegnap estére. A konyhában ültem az étkezőben, és még mindig gondolkoztam,
amikor anya bejött.
- Hánykor mentek ma este? – kérdezte érdeklődve.
- A nyolcas vonattal. – válaszoltam a szememet dörzsölve. Elfelejtettem leszedni a sminkem és most szépen szétdörzsöltem a kézfejem, pedig csupa fekete.
- Betty is megy? – kérdezett tovább.
- Még nem tudom. Mert? – lepődtem meg.
- Én sem tudom. – vont vállat – Csak ma van az apjának a foci meccse.
- Ja tényleg – kaptam a fejemhez – Mindjárt fel hívom.
- Ebédelj, meg aztán lassan készülhetsz is.
Ezután anya bement a szobába. Szerintem most alszik egy kicsit, mert aztán egész éjszaka nem fog tudni. Kortyoltam egy kicsit a kávémból. Ami egyébként inkább valami lötty volt a sok tej és tejszín miatt. Még most is ugranak be emlékképek. Ahogy Dani fogja a derekam, én pedig a nyaka köré fonom a karom. Elővettem a telefonomat és egyből tárcsáztam Betty-t. Kétszer kellett hívnom mire fel vette.
- Igen? – kérdezte álmos hanggal.
- Jaj ne haragudj! Fel ébresztettelek? – Én azt hittem már fent van. Nem szokott sokat aludni.
- Nem már fent voltam. De hallod mama mellett nem lehet aludni. Bejött reggel 9-kor, hogy meddig akarok még aludni. Épp hogy sikerült valamennyire elszenderegnem és benyitott, hogy miért nem segítek, én csak pihenni járok haza meg ilyenekkel. Nagyon fáradt vagyok. Szerintem én haza jövök a hamarabbival. Ma még a koncert sem lesz jó. – jött ki belőle minden egyszerre.
- Mi is csak a disco miatt megyünk. Viszont ha rossz lesz én is haza, jövök. – mondtam elgondolkodva.
- Akkor, nyolc előtt pár perccel indulunk? – kérdezte Betty.
- Igen. Eljössz előtte? – ajánlottam fel.
- Nem. A park előtt találkozunk. – közölte velem majd ki is nyomott.
A park a mi utcánk elejében van. Egyszerű füves, fás, kicsi sétány meg egy tavacska. Tárcsáztam egy másik számot is.
- Nyolcas vonattal jössz át te is? – kérdeztem komolyan.
- Viviii! – itt már gondoltam, hogy baj van. Csak akkor csinálja ezt, ha baj van.
- Mi van már megint? – kiabáltam le.
- Én nem megyek.
- Dávid, de miért? – döbbentem le.
- Hát végre Bettyvel úgy mond, együtt vagyunk. Kitaláltam, hogy ma este kiviszem a parkba. Elbeszélgettünk aztán meg le, jönnénk hozzám. Anyámék ma nincsenek itthon és…
- Állj már meg egy kicsit. – vágtam közbe – Minek akarod te ide elhozni? – az ide nekem a szomszéd ház. – Semmit nem akarsz, vele remélem tenni.
- Ugyan már első este nem lesz semmi komoly. Csak filmet nézzünk meg megbeszélünk egy régi ügyet. Vagy is inkább én akarom megbeszélni.
- Dávid azt ne bojgasd. Régen volt már. – kortyoltam bele a kávémba.
- Viszont én tisztázni akarom. Melyik a kedvenc kajája? – gyors témaváltás.
- Mit tudom én? – morogtam a telefonba. – talán a pizza.
- Zsír. Colát szeret hozzá inni? – hallottam milyen izgatott a hangja.
- Igen. Filmnézés közben pedig szeret gumicukrot enni és TopJoy-t inni. És az almás –dinnyés a kedvence.
- Az nem a te kedvenced? – kérdezte furán.
- De, nekem is. A strandon mindig együtt ittuk. – emlékeztem vissza.
- Na oké. Jó szórakozást estére. Danival együtt. – halottam azt a büszke hangot tőle.
- Hagyjál már ezzel. Mi nem leszünk egy pár. Neki más lány tetszik. Ez a tegnap esti nem tudom mi volt. – gondolkodtam el.
- Vagy még sem. – röhögött bele a telefonba, majd kinyomta.
- Neked is, szia. – vettem el a fülemtől majd lezártam.
Megint ittam a kávémból. Nem értem miért akarja mindenki, hogy Dani meg én együtt legyünk. Dani engem nem szeret. Az más kérdés, hogy én mit érzek iránta. A nyári táborban is mindennap mással volt. Még hegymászás közben is mindig ragadt valaki a közelébe. Nem tudom mi lesz ma este, de remélem, hogy semmi rossz. Jól akarom magam érezni. Megittam a maradék kávémat, így sikerült valamennyire felébrednem. Leültem kicsit a laptop elé. Zenét hallgattam, de az sem kapcsolt ki igazán. Épp ki akartam lépni, amikor üzenetet kaptam.
Dani üzenetet írt: Helloka. Sikerült észhez térni?
Vivien üzenete: Szia. Miért kérded?
Dani üzenete: Ismerlek már annyira, hogy tudjam, ha nem alszod ki magad, akkor nyűgős leszel. Így van?
Meglepődtem. Ezt kevesen tudják rólam. Szerintem a családon meg Dávidon kívül senki.
Vivien üzenete: Igen, így van. De te ezt honnan tudod?
Dani üzenete: Titok…. Később találkozunk.
- Hánykor mentek ma este? – kérdezte érdeklődve.
- A nyolcas vonattal. – válaszoltam a szememet dörzsölve. Elfelejtettem leszedni a sminkem és most szépen szétdörzsöltem a kézfejem, pedig csupa fekete.
- Betty is megy? – kérdezett tovább.
- Még nem tudom. Mert? – lepődtem meg.
- Én sem tudom. – vont vállat – Csak ma van az apjának a foci meccse.
- Ja tényleg – kaptam a fejemhez – Mindjárt fel hívom.
- Ebédelj, meg aztán lassan készülhetsz is.
Ezután anya bement a szobába. Szerintem most alszik egy kicsit, mert aztán egész éjszaka nem fog tudni. Kortyoltam egy kicsit a kávémból. Ami egyébként inkább valami lötty volt a sok tej és tejszín miatt. Még most is ugranak be emlékképek. Ahogy Dani fogja a derekam, én pedig a nyaka köré fonom a karom. Elővettem a telefonomat és egyből tárcsáztam Betty-t. Kétszer kellett hívnom mire fel vette.
- Igen? – kérdezte álmos hanggal.
- Jaj ne haragudj! Fel ébresztettelek? – Én azt hittem már fent van. Nem szokott sokat aludni.
- Nem már fent voltam. De hallod mama mellett nem lehet aludni. Bejött reggel 9-kor, hogy meddig akarok még aludni. Épp hogy sikerült valamennyire elszenderegnem és benyitott, hogy miért nem segítek, én csak pihenni járok haza meg ilyenekkel. Nagyon fáradt vagyok. Szerintem én haza jövök a hamarabbival. Ma még a koncert sem lesz jó. – jött ki belőle minden egyszerre.
- Mi is csak a disco miatt megyünk. Viszont ha rossz lesz én is haza, jövök. – mondtam elgondolkodva.
- Akkor, nyolc előtt pár perccel indulunk? – kérdezte Betty.
- Igen. Eljössz előtte? – ajánlottam fel.
- Nem. A park előtt találkozunk. – közölte velem majd ki is nyomott.
A park a mi utcánk elejében van. Egyszerű füves, fás, kicsi sétány meg egy tavacska. Tárcsáztam egy másik számot is.
- Nyolcas vonattal jössz át te is? – kérdeztem komolyan.
- Viviii! – itt már gondoltam, hogy baj van. Csak akkor csinálja ezt, ha baj van.
- Mi van már megint? – kiabáltam le.
- Én nem megyek.
- Dávid, de miért? – döbbentem le.
- Hát végre Bettyvel úgy mond, együtt vagyunk. Kitaláltam, hogy ma este kiviszem a parkba. Elbeszélgettünk aztán meg le, jönnénk hozzám. Anyámék ma nincsenek itthon és…
- Állj már meg egy kicsit. – vágtam közbe – Minek akarod te ide elhozni? – az ide nekem a szomszéd ház. – Semmit nem akarsz, vele remélem tenni.
- Ugyan már első este nem lesz semmi komoly. Csak filmet nézzünk meg megbeszélünk egy régi ügyet. Vagy is inkább én akarom megbeszélni.
- Dávid azt ne bojgasd. Régen volt már. – kortyoltam bele a kávémba.
- Viszont én tisztázni akarom. Melyik a kedvenc kajája? – gyors témaváltás.
- Mit tudom én? – morogtam a telefonba. – talán a pizza.
- Zsír. Colát szeret hozzá inni? – hallottam milyen izgatott a hangja.
- Igen. Filmnézés közben pedig szeret gumicukrot enni és TopJoy-t inni. És az almás –dinnyés a kedvence.
- Az nem a te kedvenced? – kérdezte furán.
- De, nekem is. A strandon mindig együtt ittuk. – emlékeztem vissza.
- Na oké. Jó szórakozást estére. Danival együtt. – halottam azt a büszke hangot tőle.
- Hagyjál már ezzel. Mi nem leszünk egy pár. Neki más lány tetszik. Ez a tegnap esti nem tudom mi volt. – gondolkodtam el.
- Vagy még sem. – röhögött bele a telefonba, majd kinyomta.
- Neked is, szia. – vettem el a fülemtől majd lezártam.
Megint ittam a kávémból. Nem értem miért akarja mindenki, hogy Dani meg én együtt legyünk. Dani engem nem szeret. Az más kérdés, hogy én mit érzek iránta. A nyári táborban is mindennap mással volt. Még hegymászás közben is mindig ragadt valaki a közelébe. Nem tudom mi lesz ma este, de remélem, hogy semmi rossz. Jól akarom magam érezni. Megittam a maradék kávémat, így sikerült valamennyire felébrednem. Leültem kicsit a laptop elé. Zenét hallgattam, de az sem kapcsolt ki igazán. Épp ki akartam lépni, amikor üzenetet kaptam.
Dani üzenetet írt: Helloka. Sikerült észhez térni?
Vivien üzenete: Szia. Miért kérded?
Dani üzenete: Ismerlek már annyira, hogy tudjam, ha nem alszod ki magad, akkor nyűgős leszel. Így van?
Meglepődtem. Ezt kevesen tudják rólam. Szerintem a családon meg Dávidon kívül senki.
Vivien üzenete: Igen, így van. De te ezt honnan tudod?
Dani üzenete: Titok…. Később találkozunk.
Ezután Dani ki is jelentkezett.
Csak ültem a laptop előtt és bambultam. Amikor az órára néztem fél hetet
mutatott. Gyorsan elmentem tusolni, közben hajat mostam. Aztán megszárítottam,
majd ki sminkeltem magam. Azt pedig még mindig nem tudtam, hogy mibe menjek.
Egy ember jutott eszembe, akitől megkérdezzem. Szerencsére Adél második
csörgésre fel vette.
- Szia. Szerinted mibe menjek este? Nem tudom eldönteni. – szóltam bele.
- Melyik között vaccilálsz? – kérdezte Adél érdeklődve.
-Hát….. – gondolkoztam el – Valami ruhába gondolkodom. Tegnap voltam shortban meg topban.
- Vedd fel a fekete szoknyádat meg azt a fekete topot hozzá. Lehet, hogy kint lesz a hasad, de legalább jó az összhang. – válaszolta izgatottan Adél.
- Tényleg azt el is felejtettem. Köszönöm. Jössz most te is? – kérdeztem kicsit félve.
- Igen. Alex eljött ma hozzám és átbeszéltük. Nem tudom miért borultam annyira ki.
- Örülök, hogy minden rendben – mosolyodtam el.
- Én is. Szia. – tette le a telefont.
- Szia. – kapcsoltam ki én is.
Szóval most már van ruhám. A hajamat csak úgy megszárítva leengedtem és egy kis minimális tusvonal, szemspirál és szájfény.
- Már indulsz is? – kérdezte anya meglepetten.
- Igen.
- Betty?
- Azt mondta meg vár a parknál. – Nagyon nem szeretek anyának hazudni.
- Jól van. Figyelj rá. Ha haza is jössz, ne lepődj meg, mert nem leszünk itthon.
- Miért, hova mentek? – lepődtem meg. Anyáék nem szoktak sehová sem menni nélkülem.
- Miklósék haza költöznek. Kérték, hogy menjünk és segítsünk. Úgyhogy holnap reggel 4-kor indulunk, hogy segítsünk a kisebb cuccokat a kocsiba rakni aztán meg berendezkedni.
- Jól van értem. Puszilom őket.
- Átadom. Van elég pénzed? – kérdezte komolyan.
- Még a tegnapit sem költöttem el.
- Jól van vigyázz magadra. – adott két puszit aztán mosogatott tovább.
Ki léptem az ajtón Dávid pedig már ott várt.
- Én nagyon izgulok – közölte velem.
- De nem kell. Biztos minden jól fog alakulni – nyugtattam le.
- Te tudsz valamit? – nézett rám gyanúsítva.
- Le álnál? – kiabáltam rá – Semmit nem tudok. Nem is szóltam neki. De ha tovább kiabálok, akkor Ő is meghallja. – Betty ott állt a park be járata előtt, pont, úgy ahogy megbeszéltük.
- Betty beszélhetnénk? – kérdezte tőle Dávid remegő hangon.
- Persze – lepődött meg. Én csak kacsintottam neki, majd el is mentem, hogy időben ki érjek a vonathoz. A vonat időben itt volt így gyorsan fel is szálltam rá.
- Sziasztok! – köszöntem és leültem Erzsi mellé.
- Viv, ha jön Józsi, akkor át engeded a helyed neki? – kérdezte félve Erzsi.
- Hogyne. Majd át ülök oda a fiúkhoz. – mondtam jó indulatból.
A vonatút alatt Adél végig azt mesélte, hogy Alex mennyire aranyos volt, amikor felhívta és elmagyarázott neki mindent.
- Ne haragudj rám léci – nézett Erzsire lelkiismeret furdalva.
- Semmi baj – nevette el magát a lány.
- öhh.. lányok – szólalt meg Emma – Itt kellett volna fel szállni a fiúknak.
- Mi? – néztük ki mind az ablakon.
- Szólt nekik valaki, hogy ezzel megyünk? – kérdeztem elgondolkodva.
- Én nem – mondta Emma.
- Én sem – szólalt meg Erzsi is.
- Alex annyit mondott majd találkozzunk – gondolt vissza Adél a délutánra.
- Nekem is ezt írta Dani – Erre a ki jelentésre három meredten figyelő szempárt kaptam. – Ne hogy valami többre gondoljatok. Csak kérdezte, hogy ki pihentem magam és….
- Nem kell nekünk magyarázkodni. – szólt közbe Emma. Jobb is volt.
- Te jó ég! – nézett a telefonjára Erzsi. – Tizenhatszor hívott Józsi.
- Engem is hívott Csabi. Meg Dani is. – nyomkodta a telefonját Emma.
- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.
- Szia. Szerinted mibe menjek este? Nem tudom eldönteni. – szóltam bele.
- Melyik között vaccilálsz? – kérdezte Adél érdeklődve.
-Hát….. – gondolkoztam el – Valami ruhába gondolkodom. Tegnap voltam shortban meg topban.
- Vedd fel a fekete szoknyádat meg azt a fekete topot hozzá. Lehet, hogy kint lesz a hasad, de legalább jó az összhang. – válaszolta izgatottan Adél.
- Tényleg azt el is felejtettem. Köszönöm. Jössz most te is? – kérdeztem kicsit félve.
- Igen. Alex eljött ma hozzám és átbeszéltük. Nem tudom miért borultam annyira ki.
- Örülök, hogy minden rendben – mosolyodtam el.
- Én is. Szia. – tette le a telefont.
- Szia. – kapcsoltam ki én is.
Szóval most már van ruhám. A hajamat csak úgy megszárítva leengedtem és egy kis minimális tusvonal, szemspirál és szájfény.
- Már indulsz is? – kérdezte anya meglepetten.
- Igen.
- Betty?
- Azt mondta meg vár a parknál. – Nagyon nem szeretek anyának hazudni.
- Jól van. Figyelj rá. Ha haza is jössz, ne lepődj meg, mert nem leszünk itthon.
- Miért, hova mentek? – lepődtem meg. Anyáék nem szoktak sehová sem menni nélkülem.
- Miklósék haza költöznek. Kérték, hogy menjünk és segítsünk. Úgyhogy holnap reggel 4-kor indulunk, hogy segítsünk a kisebb cuccokat a kocsiba rakni aztán meg berendezkedni.
- Jól van értem. Puszilom őket.
- Átadom. Van elég pénzed? – kérdezte komolyan.
- Még a tegnapit sem költöttem el.
- Jól van vigyázz magadra. – adott két puszit aztán mosogatott tovább.
Ki léptem az ajtón Dávid pedig már ott várt.
- Én nagyon izgulok – közölte velem.
- De nem kell. Biztos minden jól fog alakulni – nyugtattam le.
- Te tudsz valamit? – nézett rám gyanúsítva.
- Le álnál? – kiabáltam rá – Semmit nem tudok. Nem is szóltam neki. De ha tovább kiabálok, akkor Ő is meghallja. – Betty ott állt a park be járata előtt, pont, úgy ahogy megbeszéltük.
- Betty beszélhetnénk? – kérdezte tőle Dávid remegő hangon.
- Persze – lepődött meg. Én csak kacsintottam neki, majd el is mentem, hogy időben ki érjek a vonathoz. A vonat időben itt volt így gyorsan fel is szálltam rá.
- Sziasztok! – köszöntem és leültem Erzsi mellé.
- Viv, ha jön Józsi, akkor át engeded a helyed neki? – kérdezte félve Erzsi.
- Hogyne. Majd át ülök oda a fiúkhoz. – mondtam jó indulatból.
A vonatút alatt Adél végig azt mesélte, hogy Alex mennyire aranyos volt, amikor felhívta és elmagyarázott neki mindent.
- Ne haragudj rám léci – nézett Erzsire lelkiismeret furdalva.
- Semmi baj – nevette el magát a lány.
- öhh.. lányok – szólalt meg Emma – Itt kellett volna fel szállni a fiúknak.
- Mi? – néztük ki mind az ablakon.
- Szólt nekik valaki, hogy ezzel megyünk? – kérdeztem elgondolkodva.
- Én nem – mondta Emma.
- Én sem – szólalt meg Erzsi is.
- Alex annyit mondott majd találkozzunk – gondolt vissza Adél a délutánra.
- Nekem is ezt írta Dani – Erre a ki jelentésre három meredten figyelő szempárt kaptam. – Ne hogy valami többre gondoljatok. Csak kérdezte, hogy ki pihentem magam és….
- Nem kell nekünk magyarázkodni. – szólt közbe Emma. Jobb is volt.
- Te jó ég! – nézett a telefonjára Erzsi. – Tizenhatszor hívott Józsi.
- Engem is hívott Csabi. Meg Dani is. – nyomkodta a telefonját Emma.
- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.
-Vivi téged nem kerestek? – nézett
rám Emma.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonom.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése