5. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 21: 30

Az előző rész tartalmából:
"- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.

-Vivi téged nem kerestek? – nézett rám Emma.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonomat."

A vonat gyorsan begurult az állomásra. Mindenki meg rohamozta az ajtókat, hogy minél hamarabb sikerüljön le érnie.

- Merre vagytok? – szállt le Emma a vonatról közben pedig próbált Danival beszélni. – Jó oké de siessetek.

- Na? – kérdezte Erzsi érdeklődve.

- Elmentek valami laguna kocsmába – pötyögött közben a telefonján – Azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek – közben a telefonja megszólalt – Igen, anya, szia….. – vonult el beszélni.

- A laguna az messze van innen – gondolkodott el Erzsi.

- Akkor üljünk le. Ott van egy pad asztallal – javasoltam.

Emma közben visszajött. Mindhárman a mobiljukat bújták. Gondolom facebbook, instagram, snapchat meg ehhez hasonlóak. Én inkább bámultam magam elé vagy nézelődtem, hogy kik járkálnak meletünk. Nagyon ideges voltam. A tegnapi után ma találkozok Danival megint.

Aztán észrevettem, hogy valaki a sötétből figyel minket. Azok, akikkel volt ugyanilyen padnál ültek mint mi csak körülöttük tele volt sörös és egyéb italos üvegekkel. Biztos ők fogyasztották el, mert nem csak hallatszódott, de látszódott is rajuk. A többi srác annyira nem ijesztő mert együtt nem néznek ki 20 évesnek sem. Elindult felénk. Gyors krákogtam a lányoknak és a fejemmel jeleztem a közeledő alak felé. Mire a lányok kapcsoltak már ott is termett az asztal mellett. Én és Erzsi voltunk neki a legközelebb.

- Sziasztok, lányok! – köszönt folyamatosan köpködve. – Olyan szépek vagytok. – próbált bókolni. Adél nyitotta volna a száját de élesen rá néztem így inkább csenden maradt.

- Most mért nem szóltok hozzám? – kérdezte egyre ingerültebben.

- Bocs, de hány éves vagy? – szólt hozzá lekezelően Emma.

- Harminckettő – jelentette ki.

- Akkor miért lógsz 15-16 évesekkel? – nézett komolyan Emma az illetőre.

- Az egyik a fiam – hátra fordult és rá mutatott az egyikre amelyik az asztalon feküdt.

- Gratulálok! Ilyenre tanítod a fiad?

- A másik még józan – megint hátra fordult és rá mutatott a földön fekvő gyerekre.

- Az hány éves? – kérdeztem ledöbbentem.

- Hat. Lehet kicsi még ide, de Ő akart jönni.

- Undorító – morgott magába Erzsi.

- Mit mondtál? – csapott mindkét kezével az asztalra – Jól figyelj rám – hajolt közel és a mutató ujjával Erzsire mutogatott. – Te semmit nem mondhatsz az én fiamra. Nézz már magadra. Hogy nézel már ki? Senkinek nem kellesz.

- Nekem igen! – hallottuk meg Józsi hangját és abban a pillanatban Csaba és Alex megfogták mindkét vállát és hátra rántották. Így is illuminált állapotban volt és ez hozzá segítette ahhoz, hogy hátra essen.

- Ki vagy te? – nézett fel Józsira.

- A barátja. Aki szereti és nem hagyja, hogy ilyen rohadék állat bántsa – szállt vitába Józsi.

Az ember fel állt de így is billegett egy kicsit.

- Na húzz szépen vissza a kölykökhöz – szólt rá élesen Dani.

- Ezt még megbánjátok! – utána hátat fordított és elment.

A fiúk elkezdtek hangosan röhögni majd pacsizni.

- Nem meg mondtam, hogy leteperem – röhögött Csabi

- Én meg megmondtam, hogy megint lekiabálom – folytatta Józsi.

- Mi az hogy megint? – szállt be Emma.

- Ismerjük a srácot. Egy nagy barom – hozta fel Alex.

- Veletek minden rendben? – kérdezte Dani.

- Igen. Kicsit megijedtem. De nem foglalkozom vele. Nekem itt van Józsi – ugrott visítozva a fiú nyakába Erzsi.

- Nem megyünk valamerre? – szólalt meg Adél.

- Na az a helyzet van, hogy a narancsba még senki nincsen. Tombol, a zene meg minden csak éppen kong az ürességtől. Laguna viszont dugig volt, mert most valami akció van. A tegnapi helyre még nem mentünk le.

- Menjünk oda ahol tegnap voltunk – hoztam fel.

- Betty merre van? Meg az a Dávid gyerek? – vette észre Csabi, hogy most nincsen velem senki.

- Otthon vannak, vagy most mennek Dávidhoz.

- uhh kettecskén – viccelte el Alex. – na indulunk már – kezdet el nyavalyogni.

- Megyünk. De! Vivienre mindenki figyel. A lány otthon hagyta a telefonját. – fenyegettet mindenkit meg Emma.

- Akkor Dani mellett marad. Ő mindig elérhető – zárta le Józsi és Erzsi nyakát karolva elindult. A többiek is lassan szállinóztak utánuk.

- Szóval rám vagy bízva? – viccelődött Dani.

- Nem fogok eltévedni, ne hogy azt, hidd – nevettem el magam.

- Áhh tudom én azt.

Ekkor megfogta a hozzá közeli csuklómat majd maga felé fordított és átkarolta a derekam.

- Valamit elfelejtettünk – mondta aztán az ajkai az enyémeken voltak. Megcsókolt!

Hallottam, hogy az előttünk lévők elkezdenek sikítozni és fütyülni. Muszáj volt el nevetnem magam ettől és szerencsére Daninak is sikerült, így nem lett kínos a szitu. Ezután a mellkasába fúrtam a fejem ő pedig még akkor is adott egy puszit a homlokomra.

- Galambocskáim! – hallottam Alex hangját. – Én nagyon örülök nektek meg minden, de mi bulizni akarunk. 

Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és így indultunk el.