Epilógus

Végre kezdett ki tavaszodni. Április közepe van. Még két hét és végre elballagunk. Úgy döntöttem, hogy ügyvéd akarok lenni. Rengeteget kell, hogy tanuljak és sok idő lesz, de szerintem meg fogja érni. A magyar teremben ültünk és vártuk a tanárt. A mai napon ez a második. Oda fordultunk Adéllal Emmához és Erzsihez, hogy beszélgessünk.

- Szerintetek milyen lesz majd az egyetem? – érdeklődött Adél.
- Nagyon nehéz – mondta Emma elgondolkodva.

- Nekem úgy fogtok hiányozni – szólalt meg Erzsi – Ti mind egy egyetemre mentek. Belőled ügyvéd lesz – nézett rám – belőled tanár – fordult Adélhoz – meg belőled is tanár – fordult Emmához.
- A főiskola sem annyira rossz. Turisztikai menedzser leszel. Tudod milyen jó fizetésed lesz! – ugratta Emma.

- Na igen majd én tartalak el titeket – húzta ki magát Erzsi.
- Minket? – döbbentem le.

- Igen! Ha utazni akartok velem akkor valakinek fizetni kell.

- Miért utaznánk veled? – kérdezte Adél értetlenül.
- Mert munkanélküliek lesztek. – nevette el magát.

- juj ez csúnya volt – ekkor lépett be a terembe Józsi. a nyomában Csabival, Danival és Alexel.

- Ti minek jöttetek? – kérdezet rá Adél érdeklődve.

- Itt van wifi – vágta rá Alex csípőből.

- Poén! – kiabálta el magát Józsi és mindenki, aki a teremben tartózkodott ránk figyelt. Alex és Dani a másik osztályba járnak. Nekik is ez az utolsó évük.

- Láttatok már az Augusztusfest oldalát? – kérdezte Csabi folyamatosan nyomkodva a telefonját.

- Nem, mert? – kérdeztem kíváncsian.

- Fent van a mostani program – válaszolta lazán.

- Lesz idén is? – visította Erzsi.

- Jó hogy – szólalt meg Dani.

- Megyünk! – vágta rá Józsi – és jön mindenki! – nézett körbe rajtunk fenyegetően.

- Hozzuk a kicsiket is? – érdeklődött Csabi.

- Majd, csak ha enni kell – röhögött Alex.

- Akkor ki vigyázz Vivire? – szólalt meg Emma.
- Mindenki! – kiáltottam el magam és hangos nevetésbe kezdtek.

A csengő megszólalt így Alex és Dani visszamentek a saját termükbe. Csabi és Józsi a mellettünk lévő padsorban foglaltak helyett és folytatták az anyahajó papírból való megépítését. A tanár ekkor belépett a terembe és folytattuk Ady Endre vers elemzéseit. Amúgy sem szoktam figyelni órán, de most teljesen máshol jártam. Már augusztus eleje volt a fejemben és azon gondolkoztam lehet utoljára lesz így együtt a társaságunk. Ez egy kicsit elszomorított, de erre nem is akartam gondolni. A gondolkozásból a magyar tanár hangja szakított ki, aki megkérdezte milyen szerkezetű a vers és egyből rá vágtam, hogy KERETES.

Na igen augusztusig még sok idő van.