Díj!

Sziasztok! Megkptam életem első blog díját az egyik legjobb barátnőmtől. És nagyon szépen köszönöm neki <3

Feladataid amiket meg kell csinálnod:
1,írj magadról 15 dolgot
2,válaszolj 15 kérdésre
3,tegyél fel egy másik blogosnak 15 kérdést
4,írd le a 15 kedvenc történetedet vagy könyvedet
5.küld el 15 embernek.



1: írj magadról 15 dolgot
1- Félek az egerektől.

2- Szeretem az állatokat
3- Általában vidám lány vagyok
4- Régen hosszú barna hajam volt.
5- Most göndör mellíros és fél hosszú
6- Kevés embert utálok
7- Szerelmes vagyok.
8- Szeretek olvasni
9- Szeptemberre meg lesz a jogsim autóra
10- El kéne dönteni merre megyek továbbtanulni
11- Nem akarok felnőni
12- De lehet már az vagyok csak nem vettem észre
13- Nincsennek előre eltervezett céljaim és álmaim, majd az élet hozza őket.
14- Egyszer egy farmon szeretnék élni az öccsémmel
15- Van egy skótjuhász kutyám és imádoom <3 

2: Válaszolj 15 kérdésre (Köszi Brigi :) <3)

1- Érezted már úgy, hogy abba kell hagynod a blogolást?
Egyszer de aztán folytattam és itt van most ez a blogom. 

2- Ha igen, miért?
Egy kemény kritika miatt. 

3- Ha nem, miért nem? :D

4- Hány blogod van éppen?
Három db. Ez az Augustusfest. A másikra csak akkor írok ha valami eszembe jut és egy másik amelyik inaktív. 
http://tortenetekegyreszben.blogspot.hu/
http://valoravaltalombeast.blogspot.hu/


5- Hányat hagytál abba?
Már négyet. 

6- Van kedvenc könyved?
Még szép. 

7- Mi a címe?
Cora Carmack: Szakítópróba

8- Olvasod az én blogomat?
Ki nem hagyom az új részeket. 

9- Mi a véleményed róla?
Imádoom

10- Mi a véleményed a sablonosan megírt történetekről? És amik direkt ilyenek?
Az olyanokat el sem olvasom. 

11- Olvastál már Harry herceges blogot?
Még nem. 


12- Voltál már külföldön nyaralni?
Voltam kétszer Romániában és egyszer Németországban. 

13- Ki a kedvenc íród? Énekesed? Színészed?
Annyira nincsennek kedvenceim. Sok mindenkit szeretek. De akire nagyon kíváncsi vagyok..
Író: Cora Carmack
Énekes: Martina Stoessel
Színész: Tyler Hoechlin

14- Mi leszel ha nagy leszel?
Felnőtt vagy újra gyerek. 

15- Van valamilyen álmod? 
Hát ha ezt álomnak lehet nevezni akkor szeretnék egyszer egy farmon élni az öccsémmel. 

3: Tegyél fel egy másik blogosnak 15 kérdést

1- Szeretsz olvasni? 
2- Van kedvenc írod?
3- Melyik a kedvenc könyved?

4- Milyen blogot írsz?
5- Mióta blogolsz?
6- Félsz valamitől? 
7- Melyik a kedvenc filmed?
8- Melyik a kedvenc sorozatod?
9- Mit tanulsz most?
10- Van kutyád?
11- Van macskád?
12- Tavasz vagy nyár? 13- Voltál már fesztiválon?
14- Vissza szeretnél menni?
15- Olvasod az én blogomat?

4: Írd le a 15 kedvenc történetedet és könyvedet

1- Cora Carmack - Szakítópróba
2- Cora Carmack - Színjáték
3- Cora Carmack - Összpróba
4- Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér
5- Leiner Laura - Szent Johanna Gimi 5 
6- Leiner Laura - Bábel
7- Veronica Roth - Beavatott
8- Veronica Roth - Lázadó
9- Veronica Roth - Hűséges
10- Jhon Green - Csillagainkban a hiba
11- E.L. James - Szürke ötven árnyalata
12- E.L. James - Sötét ötven árnyalata
13- E.L James - Szabadság ötven árnyalata
14- Marni Bates - Segítség youtube sztár lettem
15- Egy ropi naplója 1 

5: Küld el 15 embernek.
Én nem szeretnék senkit sem megjelölni. Ha valaki véletlen ide téved és szeretné megcsinálni akkor nyugodtan csinálja de írja le légyszíves a megjegyzésekben, hogy én is meg tudjam nézni. :)

Köszönöm ha végig olvastad :)

Nézz be ide is:
The Real - Az igazi ~ Bri blogja
The Godess of Love kalandjai ~ Erzsi blogja

6. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 22:00

Az előző rész tartalmából: 

"- Megyünk. De! Vivienre mindenki figyel. A lány otthon hagyta a telefonját. – fenyegettet mindenkit meg Emma.
- Akkor Dani mellett marad. Ő mindig elérhető – zárta le Józsi és Erzsi nyakát karolva elindult. A többiek is lassan szállinóztak utánuk.
- Szóval rám vagy bízva? – viccelődött Dani.
- Nem fogok eltévedni, ne hogy azt, hidd – nevettem el magam.
- Áhh tudom én azt.
Ekkor megfogta a hozzá közeli csuklómat majd maga felé fordított és átkarolta a derekam.
- Valamit elfelejtettünk – mondta aztán az ajkai az enyémeken voltak. Megcsókolt!
Hallottam, hogy az előttünk lévők elkezdenek sikítozni és fütyülni. Muszáj volt el nevetnem magam ettől és szerencsére Daninak is sikerült, így nem lett kínos a szitu. Ezután a mellkasába fúrtam a fejem ő pedig még akkor is adott egy puszit a homlokomra.
- Galambocskáim! – hallottam Alex hangját. – Én nagyon örülök nektek meg minden, de mi bulizni akarunk.
Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és így indultunk el."

Elindultunk a szerencselóhere kiskocsmába. Mint már meg tudtam ez a tegnapi hely neve. Most is sokan voltak. A mai programok amúgy sem nekünk való. Szerintem senki nem kíváncsi a mulatós zenére. A zene hangosan üvöltött már a hangfalakból. A levegő meleg volt. Találtunk egy sarkot, ami üres volt, úgyhogy Csabi és Erzsi gyorsan lerohanták. Mire mi nagy nehezen átfurakodtunk mindenkin addigra ők már kényelmesen elhelyezkedtek. Csabi szó szerint felfeküdt az asztalra.
- Hozunk piát! – kiabálta át a zajt Alex.
Adélnak a derekát fogva vezette maga előtt, hogy beálljanak a bár pulthoz. A lányokkal elmentünk táncolni. Ez egy másik helyiségben van így kicsit széjjelszakadtunk.
- Helló lányok! – kiabált ránk Heni. Megpuszilt minket és már akkor éreztem rajta az alkohol szagot. Heni tavaly érettségizett a sulinkból innen is ismerjük. Próbáltunk vele beszélgetni, de a zene miatt nem nagyon értettük mit mond. Aztán pedig már el is tűnt az ember tömegben.
- Hé látod? – mutatott végig Erzsi mindenki kezére. Neonos karkötő volt a legtöbbjükön. Akkor láttam, hogy a DJ melletti asztalnál osztogatják.
- Szia! – léptem oda a srác mellé – Kérhetünk mi is ilyet? – kiabáltam a fülébe.
- Melyik kezedre szeretnéd? – vett fel egy sárgát. Oda nyújtottam neki a jobb kezem Ő pedig rá csatolta.
- Köszi – kiabáltam megint rá.
- Ezt holnap be tudjátok majd váltani, ha jöttök – mondta mindhármunkban miközben Emma kezére is feltette.
- Mire lehet beváltani? – szólt oda Erzsi.
- Egy üveg Bomba pezsgőre.
Ezután visszamentünk táncolni utána pedig egymást váltogattuk. Amikor Emma visszajött ott hagytam Erzsivel és próbáltam el jutni az asztalunkhoz, hogy igyak végre valamit. Csabi ült csak az asztalunknál.
- A többiek merre vannak? – végre nem kellett kiabálnom. Itt a zene kicsit halkabb.
- Ki mentek az udvarra – ahogy ezt kimondta egyből rá dőlt az asztalra. Még jó, hogy a lányok visszajöttek pihenni.
Nagy nehezen ki jutottam az udvarra. Sokan voltak, de ezt az ordító hangot bárhol felismerem.
- Józsi állj már le! – fogta le Alex a barátját.
- Attól nem lesz jobb, ha neki mész. Mit akarsz kezdeni mi? Megtéped a hajánál fogva? – hallottam Adél hangját.
- Minden oké? – értem oda én is. Józsi ebben a pillanatban megszédülhetett, mert előre hajolt és a térdére támasztotta kezeit. Abban a pillanatban pedig minden ki jött belőle. Már kezdem megszokni, hogy tegnap óta csak okádni látom.
- Nem tudnátok itt maradni mellette? Hozok vizet bentről – kérte Alex.
- Persze. Menj csak – Adél meg én oda vezettük az egyik sör padhoz – Mi volt ez az előbb? – kérdeztem rá gyorsan.
- Semmisem.
- Hol van Erzsi? – halottam meg Józsi gyenge hangját.
- Bent. Ki hívjam neked? – kérdeztem furán. Olyan mintha most akarna elpatkolni.
- Lécci.
Ahogy felálltam és hátra fordultam megláttam Danit. Abban a pillanatban, ahogy megpillantottam minden ütőerem meg ált. Egy lánnyal csókolózott.
- Na, visszajöttem – szólt Alex, de a hangja távolinak tűnt.
- Az ott ki? – mutattam Dani felé meg sem várva mit akart mondani.
- A volt barátnője – hallottam Alextől. Csalódottan.
Én is csalódott voltam. Nagyon.
- Várj, Vivi ez nem az, amire gondolsz – kiabált utánam Adél.
Visszamentem a többiekhez felvettem a cuccom és elviharoztam a kocsmából.
Nagyon dühös voltam. Mi volt akkor a tegnapi nap? A csókunk. Miért féltett engem a pasitól, aki full részeg volt? Mi volt ez az egész akkor? És leesett. A volt barátnőjét akarta visszaszerezni. Nem velem akart lenni. A mellettem elhaladók eldobtak egy üveget és pont a lábam mellett tört el. Csak most vettem észre, hogy egy helyben álltam. Elkezdtem futni, hogy elérjem az éjféli vonatot. Már majdnem kiértem, amikor összetalálkoztam Dávid barátaival.
- Hello drágám! – borult a nyakamba Szabolcs. Közben éreztem rajta azt a szörnyű alkohol szagot. Márk és Barnabás gyorsan leszedték rólam.
- Hát te mit csinálsz erre egyedül? – kérdezte Márk.
- Nem is tudom. Csak el akartam jönni a kocsmából.
- A Szerencselóheréből? – döbbent le Barni
Bólogattam és majdnem elsírtam magam, amikor újra eszembe jutott minden.
- Merre mész? – faggatott tovább Márk.
- El akartam érni a vonatot, de már szerintem elment.
- Hát az el. – szólt közbe Barni.
- Gyere velünk a Lagúnába. Itt van a közelbe. – ajánlotta fel Márk.
- Minek mennék? – töröltem meg a szemem – Nem is ismertek.
- De hogy is nem Drágám! – borult megint rám Szabolcs.
Lelöktem magamról és pont Barnabás kezébe esett.
- Dávid legjobb barátnője vagy és vélhetőleg most már rokonok is lesztek.
- Te tudsz róla? – lepődtem meg.
- Miért azt hitted, hogy csak neked mondja el. Évek óta szerelmes Bettybe. Csak neked nem merte el mondani.
- Ez nagyon jó – töröltem meg megint a kézfejemmel a szememet – Jól van, elmegyek veletek. Úgyis csak egyedül lennék.
Most valahogy hihetetlenül egyedül éreztem magam. Annyira jó lett volna, hogyha velem van Dávid vagy Betty. Vagy éppen mind a ketten.
A Lagúnában nem sok mindenki volt. A vele szembe lévő disco pedig tele volt. Ha valaki ki jött onnan akkor át jött ide.
- Hello Srácok! – a fiúk lekezeltek a már ott ülő többiekkel.
- Hát te? – lépett oda elém egy ismerős alak.
- De régen láttalak már – öleltem át, amikor végre normálisan felismertem a fények miatt.
- Igen, régen volt már – súgta Ő is a fülembe.

5. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 21: 30

Az előző rész tartalmából:
"- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.

-Vivi téged nem kerestek? – nézett rám Emma.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonomat."

A vonat gyorsan begurult az állomásra. Mindenki meg rohamozta az ajtókat, hogy minél hamarabb sikerüljön le érnie.

- Merre vagytok? – szállt le Emma a vonatról közben pedig próbált Danival beszélni. – Jó oké de siessetek.

- Na? – kérdezte Erzsi érdeklődve.

- Elmentek valami laguna kocsmába – pötyögött közben a telefonján – Azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek – közben a telefonja megszólalt – Igen, anya, szia….. – vonult el beszélni.

- A laguna az messze van innen – gondolkodott el Erzsi.

- Akkor üljünk le. Ott van egy pad asztallal – javasoltam.

Emma közben visszajött. Mindhárman a mobiljukat bújták. Gondolom facebbook, instagram, snapchat meg ehhez hasonlóak. Én inkább bámultam magam elé vagy nézelődtem, hogy kik járkálnak meletünk. Nagyon ideges voltam. A tegnapi után ma találkozok Danival megint.

Aztán észrevettem, hogy valaki a sötétből figyel minket. Azok, akikkel volt ugyanilyen padnál ültek mint mi csak körülöttük tele volt sörös és egyéb italos üvegekkel. Biztos ők fogyasztották el, mert nem csak hallatszódott, de látszódott is rajuk. A többi srác annyira nem ijesztő mert együtt nem néznek ki 20 évesnek sem. Elindult felénk. Gyors krákogtam a lányoknak és a fejemmel jeleztem a közeledő alak felé. Mire a lányok kapcsoltak már ott is termett az asztal mellett. Én és Erzsi voltunk neki a legközelebb.

- Sziasztok, lányok! – köszönt folyamatosan köpködve. – Olyan szépek vagytok. – próbált bókolni. Adél nyitotta volna a száját de élesen rá néztem így inkább csenden maradt.

- Most mért nem szóltok hozzám? – kérdezte egyre ingerültebben.

- Bocs, de hány éves vagy? – szólt hozzá lekezelően Emma.

- Harminckettő – jelentette ki.

- Akkor miért lógsz 15-16 évesekkel? – nézett komolyan Emma az illetőre.

- Az egyik a fiam – hátra fordult és rá mutatott az egyikre amelyik az asztalon feküdt.

- Gratulálok! Ilyenre tanítod a fiad?

- A másik még józan – megint hátra fordult és rá mutatott a földön fekvő gyerekre.

- Az hány éves? – kérdeztem ledöbbentem.

- Hat. Lehet kicsi még ide, de Ő akart jönni.

- Undorító – morgott magába Erzsi.

- Mit mondtál? – csapott mindkét kezével az asztalra – Jól figyelj rám – hajolt közel és a mutató ujjával Erzsire mutogatott. – Te semmit nem mondhatsz az én fiamra. Nézz már magadra. Hogy nézel már ki? Senkinek nem kellesz.

- Nekem igen! – hallottuk meg Józsi hangját és abban a pillanatban Csaba és Alex megfogták mindkét vállát és hátra rántották. Így is illuminált állapotban volt és ez hozzá segítette ahhoz, hogy hátra essen.

- Ki vagy te? – nézett fel Józsira.

- A barátja. Aki szereti és nem hagyja, hogy ilyen rohadék állat bántsa – szállt vitába Józsi.

Az ember fel állt de így is billegett egy kicsit.

- Na húzz szépen vissza a kölykökhöz – szólt rá élesen Dani.

- Ezt még megbánjátok! – utána hátat fordított és elment.

A fiúk elkezdtek hangosan röhögni majd pacsizni.

- Nem meg mondtam, hogy leteperem – röhögött Csabi

- Én meg megmondtam, hogy megint lekiabálom – folytatta Józsi.

- Mi az hogy megint? – szállt be Emma.

- Ismerjük a srácot. Egy nagy barom – hozta fel Alex.

- Veletek minden rendben? – kérdezte Dani.

- Igen. Kicsit megijedtem. De nem foglalkozom vele. Nekem itt van Józsi – ugrott visítozva a fiú nyakába Erzsi.

- Nem megyünk valamerre? – szólalt meg Adél.

- Na az a helyzet van, hogy a narancsba még senki nincsen. Tombol, a zene meg minden csak éppen kong az ürességtől. Laguna viszont dugig volt, mert most valami akció van. A tegnapi helyre még nem mentünk le.

- Menjünk oda ahol tegnap voltunk – hoztam fel.

- Betty merre van? Meg az a Dávid gyerek? – vette észre Csabi, hogy most nincsen velem senki.

- Otthon vannak, vagy most mennek Dávidhoz.

- uhh kettecskén – viccelte el Alex. – na indulunk már – kezdet el nyavalyogni.

- Megyünk. De! Vivienre mindenki figyel. A lány otthon hagyta a telefonját. – fenyegettet mindenkit meg Emma.

- Akkor Dani mellett marad. Ő mindig elérhető – zárta le Józsi és Erzsi nyakát karolva elindult. A többiek is lassan szállinóztak utánuk.

- Szóval rám vagy bízva? – viccelődött Dani.

- Nem fogok eltévedni, ne hogy azt, hidd – nevettem el magam.

- Áhh tudom én azt.

Ekkor megfogta a hozzá közeli csuklómat majd maga felé fordított és átkarolta a derekam.

- Valamit elfelejtettünk – mondta aztán az ajkai az enyémeken voltak. Megcsókolt!

Hallottam, hogy az előttünk lévők elkezdenek sikítozni és fütyülni. Muszáj volt el nevetnem magam ettől és szerencsére Daninak is sikerült, így nem lett kínos a szitu. Ezután a mellkasába fúrtam a fejem ő pedig még akkor is adott egy puszit a homlokomra.

- Galambocskáim! – hallottam Alex hangját. – Én nagyon örülök nektek meg minden, de mi bulizni akarunk. 

Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és így indultunk el. 

4. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 15: 00

Az előző rész tartalmából:
"- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam."

 

Nem szoktam kávézni, de most ez a reggeli pontosabban délutáni kávé jól esik. Kb. délután 3 óra, lehet. Hamarabb fent voltam már de csak feküdtem az ágyban és próbáltam vissza emlékezni a tegnap estére. A konyhában ültem az étkezőben, és még mindig gondolkoztam, amikor anya bejött.
- Hánykor mentek ma este? – kérdezte érdeklődve.
- A nyolcas vonattal. – válaszoltam a szememet dörzsölve. Elfelejtettem leszedni a sminkem és most szépen szétdörzsöltem a kézfejem, pedig csupa fekete.
- Betty is megy? – kérdezett tovább.
- Még nem tudom. Mert? – lepődtem meg.
- Én sem tudom. – vont vállat – Csak ma van az apjának a foci meccse.
- Ja tényleg – kaptam a fejemhez – Mindjárt fel hívom.
- Ebédelj, meg aztán lassan készülhetsz is.
Ezután anya bement a szobába. Szerintem most alszik egy kicsit, mert aztán egész éjszaka nem fog tudni. Kortyoltam egy kicsit a kávémból. Ami egyébként inkább valami lötty volt a sok tej és tejszín miatt. Még most is ugranak be emlékképek. Ahogy Dani fogja a derekam, én pedig a nyaka köré fonom a karom. Elővettem a telefonomat és egyből tárcsáztam Betty-t. Kétszer kellett hívnom mire fel vette.
- Igen? – kérdezte álmos hanggal.
- Jaj ne haragudj! Fel ébresztettelek? – Én azt hittem már fent van. Nem szokott sokat aludni.
- Nem már fent voltam. De hallod mama mellett nem lehet aludni. Bejött reggel 9-kor, hogy meddig akarok még aludni. Épp hogy sikerült valamennyire elszenderegnem és benyitott, hogy miért nem segítek, én csak pihenni járok haza meg ilyenekkel. Nagyon fáradt vagyok. Szerintem én haza jövök a hamarabbival. Ma még a koncert sem lesz jó. – jött ki belőle minden egyszerre.
- Mi is csak a disco miatt megyünk. Viszont ha rossz lesz én is haza, jövök. – mondtam elgondolkodva.
- Akkor, nyolc előtt pár perccel indulunk? – kérdezte Betty.
- Igen. Eljössz előtte? – ajánlottam fel.
- Nem. A park előtt találkozunk. – közölte velem majd ki is nyomott.
A park a mi utcánk elejében van. Egyszerű füves, fás, kicsi sétány meg egy tavacska. Tárcsáztam egy másik számot is.
- Nyolcas vonattal jössz át te is? – kérdeztem komolyan.
- Viviii! – itt már gondoltam, hogy baj van. Csak akkor csinálja ezt, ha baj van.
- Mi van már megint? – kiabáltam le.
- Én nem megyek.
- Dávid, de miért? – döbbentem le.
- Hát végre Bettyvel úgy mond, együtt vagyunk. Kitaláltam, hogy ma este kiviszem a parkba. Elbeszélgettünk aztán meg le, jönnénk hozzám. Anyámék ma nincsenek itthon és…
- Állj már meg egy kicsit. – vágtam közbe – Minek akarod te ide elhozni? – az ide nekem a szomszéd ház. – Semmit nem akarsz, vele remélem tenni.
- Ugyan már első este nem lesz semmi komoly. Csak filmet nézzünk meg megbeszélünk egy régi ügyet. Vagy is inkább én akarom megbeszélni.
- Dávid azt ne bojgasd. Régen volt már. – kortyoltam bele a kávémba.
- Viszont én tisztázni akarom. Melyik a kedvenc kajája? – gyors témaváltás.
- Mit tudom én? – morogtam a telefonba. – talán a pizza.
- Zsír. Colát szeret hozzá inni? – hallottam milyen izgatott a hangja.
- Igen. Filmnézés közben pedig szeret gumicukrot enni és TopJoy-t inni. És az almás –dinnyés a kedvence.
- Az nem a te kedvenced? – kérdezte furán.
- De, nekem is. A strandon mindig együtt ittuk. – emlékeztem vissza.
- Na oké. Jó szórakozást estére. Danival együtt. – halottam azt a büszke hangot tőle.
- Hagyjál már ezzel. Mi nem leszünk egy pár. Neki más lány tetszik. Ez a tegnap esti nem tudom mi volt. – gondolkodtam el.
- Vagy még sem. – röhögött bele a telefonba, majd kinyomta.
- Neked is, szia. – vettem el a fülemtől majd lezártam.
Megint ittam a kávémból. Nem értem miért akarja mindenki, hogy Dani meg én együtt legyünk. Dani engem nem szeret. Az más kérdés, hogy én mit érzek iránta. A nyári táborban is mindennap mással volt. Még hegymászás közben is mindig ragadt valaki a közelébe. Nem tudom mi lesz ma este, de remélem, hogy semmi rossz. Jól akarom magam érezni. Megittam a maradék kávémat, így sikerült valamennyire felébrednem. Leültem kicsit a laptop elé. Zenét hallgattam, de az sem kapcsolt ki igazán. Épp ki akartam lépni, amikor üzenetet kaptam.
Dani üzenetet írt: Helloka. Sikerült észhez térni?
Vivien üzenete: Szia. Miért kérded?
Dani üzenete: Ismerlek már annyira, hogy tudjam, ha nem alszod ki magad, akkor nyűgős leszel. Így van?
Meglepődtem. Ezt kevesen tudják rólam. Szerintem a családon meg Dávidon kívül senki.
Vivien üzenete: Igen, így van. De te ezt honnan tudod?
Dani üzenete: Titok…. Később találkozunk.

Ezután Dani ki is jelentkezett. Csak ültem a laptop előtt és bambultam. Amikor az órára néztem fél hetet mutatott. Gyorsan elmentem tusolni, közben hajat mostam. Aztán megszárítottam, majd ki sminkeltem magam. Azt pedig még mindig nem tudtam, hogy mibe menjek. Egy ember jutott eszembe, akitől megkérdezzem. Szerencsére Adél második csörgésre fel vette. 
- Szia. Szerinted mibe menjek este? Nem tudom eldönteni. – szóltam bele.
- Melyik között vaccilálsz? – kérdezte Adél érdeklődve.
-Hát….. – gondolkoztam el – Valami ruhába gondolkodom. Tegnap voltam shortban meg topban.
- Vedd fel a fekete szoknyádat meg azt a fekete topot hozzá. Lehet, hogy kint lesz a hasad, de legalább jó az összhang. – válaszolta izgatottan Adél.
- Tényleg azt el is felejtettem. Köszönöm. Jössz most te is? – kérdeztem kicsit félve.
- Igen. Alex eljött ma hozzám és átbeszéltük. Nem tudom miért borultam annyira ki.
- Örülök, hogy minden rendben – mosolyodtam el.
- Én is. Szia. – tette le a telefont.
- Szia. – kapcsoltam ki én is.
Szóval most már van ruhám. A hajamat csak úgy megszárítva leengedtem és egy kis minimális tusvonal, szemspirál és szájfény.
- Már indulsz is? – kérdezte anya meglepetten.
- Igen.
- Betty?
- Azt mondta meg vár a parknál. – Nagyon nem szeretek anyának hazudni.
- Jól van. Figyelj rá. Ha haza is jössz, ne lepődj meg, mert nem leszünk itthon.
- Miért, hova mentek? – lepődtem meg. Anyáék nem szoktak sehová sem menni nélkülem.
- Miklósék haza költöznek. Kérték, hogy menjünk és segítsünk. Úgyhogy holnap reggel 4-kor indulunk, hogy segítsünk a kisebb cuccokat a kocsiba rakni aztán meg berendezkedni.
- Jól van értem. Puszilom őket.
- Átadom. Van elég pénzed? – kérdezte komolyan.
- Még a tegnapit sem költöttem el.
- Jól van vigyázz magadra. – adott két puszit aztán mosogatott tovább.
Ki léptem az ajtón Dávid pedig már ott várt.
- Én nagyon izgulok – közölte velem.
- De nem kell. Biztos minden jól fog alakulni – nyugtattam le.
- Te tudsz valamit? – nézett rám gyanúsítva.
- Le álnál? – kiabáltam rá – Semmit nem tudok. Nem is szóltam neki. De ha tovább kiabálok, akkor Ő is meghallja. – Betty ott állt a park be járata előtt, pont, úgy ahogy megbeszéltük.
- Betty beszélhetnénk? – kérdezte tőle Dávid remegő hangon.
- Persze – lepődött meg. Én csak kacsintottam neki, majd el is mentem, hogy időben ki érjek a vonathoz. A vonat időben itt volt így gyorsan fel is szálltam rá.
- Sziasztok! – köszöntem és leültem Erzsi mellé.
- Viv, ha jön Józsi, akkor át engeded a helyed neki? – kérdezte félve Erzsi.
- Hogyne. Majd át ülök oda a fiúkhoz. – mondtam jó indulatból.
A vonatút alatt Adél végig azt mesélte, hogy Alex mennyire aranyos volt, amikor felhívta és elmagyarázott neki mindent.
- Ne haragudj rám léci – nézett Erzsire lelkiismeret furdalva.
- Semmi baj – nevette el magát a lány.
- öhh.. lányok – szólalt meg Emma – Itt kellett volna fel szállni a fiúknak.
- Mi? – néztük ki mind az ablakon.
- Szólt nekik valaki, hogy ezzel megyünk? – kérdeztem elgondolkodva.
- Én nem – mondta Emma.
- Én sem – szólalt meg Erzsi is.
- Alex annyit mondott majd találkozzunk – gondolt vissza Adél a délutánra.
- Nekem is ezt írta Dani – Erre a ki jelentésre három meredten figyelő szempárt kaptam. – Ne hogy valami többre gondoljatok. Csak kérdezte, hogy ki pihentem magam és….
- Nem kell nekünk magyarázkodni. – szólt közbe Emma. Jobb is volt.
- Te jó ég! – nézett a telefonjára Erzsi. – Tizenhatszor hívott Józsi.
- Engem is hívott Csabi. Meg Dani is. – nyomkodta a telefonját Emma.
- Húúú. Alex 10 SMS-t írt. Mindegyik végére oda írta, hogy szeretlek. De édes. – ábrándozott Adél.

-Vivi téged nem kerestek? – nézett rám Emma.
Amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy hány hívás meg SMS-ek jöttek én közben vadul kerestem a táskámban a készüléket. Minden zsebbe bele nyúltam. Minden kis lyukát át néztem, de sehol nem találtam.
- Otthon hagytam a telefonom.

3. rész – 2015. 08. 07. Péntek 22: 00

Az előző rész tartalmából:

- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is. 

 

Engem annyira nem érdekelt, hogy Alex és Erzsi anyukájáék együtt dolgoznak és mondták, hogy figyeljenek egymásra. Ez majdnem ugyan az, hogy anya azt mondja, figyeljek Bettyre. Amúgy Bettyt nem is tudom, merre van. Majd meg keresem. Adél lehordta mindennek Alexet, majd utat tört magának a tömegen keresztül és elment. Alex próbált utána menni de nem találta.
Ahogy bemondták, hogy kezdődik a koncert Erzsi fel pattant és olyan volt, mint akinek semmi baja nem lett volna. A koncert egyébként nagyon jó volt. Nem sok számot ismertem tőlük, de amit tudtam azt énekeltem, amit meg nem azt meg megpróbáltam énekelni. Ugráltunk, énekeltünk, kiabáltunk. Aztán pedig amikor a Kicsi gesztenye daluk volt be álltunk egy nagy körbe és úgy táncoltunk. Ezután egyre többen csatlakoztak hozzánk. Dani és Emma között táncoltam. A végén meg Danitól kaptam egy puszit az arcomra. A pia teszi csóró gyereknél. A szám végén még elő adtak két másik számot, majd elköszöntek és lementek. Persze a tömeg vissza akarta őket hívni de nem jöttek. Józsi és Alex próbáltak utat törni nekünk. Emma és Dani húzták maguk után Csabit, aki már most nagyon elázott. Erzsinek szerintem meg már semmi baja nem volt de próbáltam mellette maradni. Az volt a jó, hogy mi a kajás sátrak fel indultunk onnan pedig már ott van az állomás. Leültünk az állomás előtti padokra.
- Nah akkor most mi legyen? – kérdeztem ki fulladva. Attól függetlenül, hogy este van nagyon melegem volt. 
- Mennyi az idő? – kérdezte fáradtan Alex.
- Fél 12. – nézett az órájára Emma.
- A 11-es vonat már elment. – mondtam.
- Jó nem is akartunk még haza menni. – hozta fel Józsi, aki folyamatosan a fejét fogta.
- Meg kéne keresni Adélt. – állt fel Alex.
- Bettyt is jó lenne tudni, merre van. – hoztam fel elgondolkodva.
- Ott jön. – mutatott Dani a hátam mögé.
Hátra fordultam és Betty a pláza cica barátnőivel jött szembe velünk.
- Ő ide jöhet, de a kirakati babák nem. – szögezte le Józsi sörös üveggel a kezében.
- Azt honnan szerezted? – kérdeztem tőle fintorogva.
- Itt volt mellettem. Kérsz? – kérdezte felém nyújtva az üveget.
- Kösz inkább ki hagyom. – fintorodtam még jobban el.
Visszafordultam Bettyék felé, majd elindultam. Láttam a barátnőin, hogy nem tetszik nekik. Gondolom meg látták Danit meg Alex-et akik körül nincsen ott a barátnőjük mint Csabi és Józsi mellett Erzsi meg Emma. Úgy elkezdtek támadni, mint a sólymok a véres húsra. Taknyos 13 évesek.
- Sziasztok. – köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia Vivi. Nah milyen volt a koncert? – kérdezte sokat sejtően Betty. Nem tudom mire akart ki lyukadni. A barátnőitől valami szenvedő fóka hangot hallottam csak.
- Jó volt. Sokat táncoltunk meg énekeltünk. Nem láttad valamerre Adélt? – kérdeztem kicsit aggódva.
- Jah tényleg. – csapott a homlokára Betty. – Kérte, hogy szóljak, hogy haza ment a 11-es vonattal.
- Értem. Te most mész valamerre? – kérdeztem, mert látszott rajta, hogy nagyon nem akar velük lenni.
- A lányok lassan mennek haza, úgyhogy én egyedül maradok. Szóval, ha már így összetalálkoztunk, akkor veled maradok.

- Rendben.

- Nem akarsz be mutatni a barátaidnak Betty? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Fanni. Asszem ez a neve. Igazából tök egyforma mindegyik. 
Ahogy ki mondta abban a pillanatban Csabi elhányta magát. Minden ki jött belőle.
- Jújj apám ott van a délutáni tokány. – röhögte el magát Józsi.
- Fúúúúúj! – visították el magukat Betty barátnői majd el is mentek.
- Nem is lehetett volna jobb az időzítés. – mondtam Csabinak aki csak fel, mutatta a hüvelykujját és még egyszer ki jött belőle minden.
Csabi végre jól érezte magát, és miután bele erőltettünk egy hamburgert semmi baja nem volt már.
- Akkor most keressük meg Adélt. – lelkesedett Alex.
- Haza ment a 11-es vonattal. – szólt közbe Betty.

- Tényleg? – szomorodott el. – Akkor menjünk bulizni.
Erre a mondatra Csabi felpattant és szabályosan elkezdett futni.
- Hova rohansz öcsém? – kiabálta utána Józsi.
- Hagyjad, már érzi a pia szagát. – lökte meg hátulról Dani Józsit.
Ezután mind felálltunk és indultunk Csabi után. Éjfél körül lehet most. Kicsit gyalogoltunk és oda értünk valami kocsmához. Szerencsére Dávidot is megtaláltuk már valamennyire ki józanodva.
- Vivien! – borult a nyakamba közben pedig éreztem, hogy a bal kezemen folyik valami.
- Dávid! – kiabáltam rá. – Ez mi? – fogtam meg a nedves kezem.
- Jajj bocsi kiborult a söröm.
Dani adott zsepit azzal letöröltem a kezem. Aztán Bettyt berángattam magammal a wc-re és normálisan lemostam a folyadékot magamról.
- Nézd, itt van Dávid. – néztem komolyan szemébe.
- Tudom. – válaszolta félve.
- Ne hogy elszúrd. – kacsintottam rá. Betty pedig szélesen elvigyorodott.
- Fel kéne, hogy szedd Danit. – lépett ki az ajtón majd sietve el is ment.
Megkerestem a többieket. Kint ültek a sörpadoknál. Beültem a fal mellé.
- Alex és Dani hol vannak? – kérdeztem meglepődve.
- Mindjárt jönnek. – vigyorgott Erzsi.

Hát úgy is volt, mert amikor oda értek egy tálcán volt hét darab feles pohár. Dani és Alex oda ültek mellém.
- Kérek mindenkit, hogy álljon fel. – vette komolyra Józsi. – Nos ha már ilyen szép számban itt vagyunk, Adél Drága ki vételével. Akkor szeretném el mondani, hogy mennyire örülök, hogy végre együtt tudunk bulizni. Itt van mellettem a legszebb barátnő. – nézett maga mellé Erzsire. – A legjobb haverom. – nézett a másik oldalára Csabira. – és Ti. – Emma, én, Dani és Alex. – Imádlak titeket. Egészségetekre. – Majd le is húzta a pohár tartalmát. – áhhh! Fhúú de jól esett!
Közösen koccintottunk, majd én is lehúztam a pohár tartalmát.
- Fhúú ez mi volt? – kérdezte Emma.
- Fütyülős. Miért? Nem jó? – érdeklődött Alex.
- De, csak nekem erős.
Nekem is egy kicsit erős volt de szerintem nem lesz semmi bajom.
- Menjünk táncolni. – rángatta maga után Erzsi Józsit. – Ti nem jöttök? – nézett vissza ránk.
Emma vigyázott a még mindig piás Csabira. Alexnek nem volt kivel. Nekem meg nem is volt kedvem.
- Mi megyünk. – rángatott fel a székről Dani.
- Mi? Nem csináld már! – tiltakoztam.
- De jössz. – rángatott tovább.
- Oké! Várj már egy kicsit. – oda fordultam Emmához. – Bele tehetem a táskám a tiedbe. – Engem tánc közbe idegesítene, hogy mindig arra kell, hogy figyeljek neki meg jó nagy táskája, van és rá mertem bízni.
- Persze. – oda adtam neki aztán mentem is Dani után.
Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és egyenesen a táncolok közé vitt. Folyamatosan egymáshoz dörgölőztünk. Bele karoltam a nyakába Ő pedig a derekamat fogta. A nyakamat csókolgatta. Majd egyszer csak egymás szemébe néztünk. A halvány fényben láttam, hogy nyitja a száját. Aztán az enyémekre tapad. Igen, csókolóztunk. Nagyon sokáig így voltunk, mert csak faltuk egymást. Aztán szétváltunk és tovább táncoltunk. Pont átöleltem, amikor oldalra néztem és megláttam Bettyt. Ugyan abban a helyzetben voltak Dáviddal, mint én Danival. Betty csak kacsintott egyet és ebből tudtam, hogy nagyon tetszik neki, amit lát.
- Három óra. –kiabálta a fülembe a nagy zaj miatt Dani.
- El kéne indulni? – kérdeztem szomorúan.
- Igen. Jó lenne. – puszilta meg még egyszer a nyakam.
- Szólók Bettyéknek. – kiabáltam vissza fülébe.
Dani visszakulcsolta az ujjait az én ujjaimra, majd elindult Bettyék felé.
- Betty egy óra múlva indul a vonat. Érj ki addig jó. – kiabáltam rá szegénykémre.
- Jó. Hallod Dávid. Majd lassan megyünk. – kiabálta rá Dávidra. Dávid fel nézett és megijedt tőlem, hogy ott állok előtte. Danival elindultunk a kijárat fele. Oda mentünk a többiekhez. Mindenki kint volt.
- Szerintem lassan induljunk el. – nézett az órájára Alex. – Mindenki kibulizta magát meg minden haladjunk.
- Miért akartok ilyen korán lelépni? – jött Betty hangja a hátunk mögül.
- Mert ha itt mindenki elindul a vonathoz nagy fejetlenség lesz és lehet még le is késük. – részletezte Alex.
- Meg mire ki érünk Csabival és Józsival, lehet csak a következő vonattal, megyünk. – nézett a fiúkra Dani.
Nah jah ez volt a baj, hogy a két fiú teljesen elázott. Legalább mindkettőjükért ki jönnek az állomásra a szülők.
Lassan elindultunk. Csabit vitte, vagyis inkább vonszolta maga után Alex és Dani. Józsit pedig Dávid valahogy. Mi lányok végül is végig néztük az egészet, mert egyiket sem bírtuk volna el.
- Na jó. Ez már durván nehéz. Segítsél már Vivi. – Szenvedett Dávid aztán megvárta, amíg oda érek.
- Úgy tegyem fel, mint amikor Dávid kettőt vittük haza falunapkor.
- Igen.
Dávid leguggolt addig én megpróbáltam megfogni Józsit álló helyzetben. Utána Dávid hátára borítottam. Aztán az állomásig a hátán cipelte.
- Nem is olyan nehéz. – szólalt meg Dávid, amikor lerakták őket a fűbe aludni. Ő pedig leült melléjük. Dani oda jött hozzám és hátulról átkarolta a derekam. A két lány azt nézte mikor ébrednek fel a fiúk. Alex pedig próbálta hívni Adélt.
- Ki az a Dávid kettő? – kérdezte Betty
- Az engem is érdekelne. – szólalt meg Dani.
- Unokatesóm. – fintorodott el a legjobb barátom  – És az is Dávid.
- És hogy lett Dávid kettő a neve? – érdeklődött tovább Betty.
- Mert egyik nyáron átmentem hozzájuk. Anya küldött nekik süteményt. Tudod milyen jóban, vannak. – próbáltam szépíteni a dolgot Dani miatt. - Elkezdtem kiabálni, hogy Dávid, mert rossz volt a csengőjük. Erre ki jött Dávid kettő. Erre megszólalt, hogy „Csá én is Dávid vok” utána elmondta, hogy ki Ő meg minek van itt meg ilyenek és megmondtam, hogy jó akkor a neved Dávid Kettő lesz.
- És az óta így szólítja. – fejezte be Dávid a mondatot.
- Ja így már értem. – éretett egyet Betty.
- Héé itt a vonat. – kiabálta el magát Erzsi.
Rá néztem Dani órájára és 03 : 50 volt. Eltelt rajtunk az idő. Hamarabb jött, mint kéne.
- Nem jött kicsit hamarabb? – néztem Danira.
- Nem. Tolatni fog, majd, mert az egyik fele megy tovább de, a másik meg megy vissza.
- Jahhh. – valami baja volt Daninak. – Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
- Persze, csak fáradt vagyok. – mosolyodott el.
- Mindjárt otthon vagyunk. – mosolyodtam el, majd kaptam egy puszit a számra. Aztán megfordultam és a fejemet rá döntöttem a mellkasára. Nem sokáig álltunk, így mert szóltak, hogy fel lehet ülni a vonatra. Úgy hogy megfogtuk a két fiút és valahogy fel tuszkoltuk őket a vonatra. Szerencsére még volt ülőhely. Én beleültem Dani ölébe mellettünk, pedig Alex ült. Szembe Dávid befeküdt Betty pedig éppen befért mellé. Mellettünk lévő üléseken feküdt a két fiú. Emma és Erzsi pedig a lábukon ültek. Az első és második megállónál egyikünk se szállt le. A következőnél pedig már a fiúk. Dani adott egy nagy csókot aztán elsőnek ment le, hogy Csabi le tudjon jönni utána, pedig még Alex le tudja adni Józsit. Csabi apukája persze kint volt előttük. Nem mennek haza, hanem ott alszanak Csabinál. Hát szerintem Dani is meg Alex is keveset fog aludni. Ezután elköszöntünk Emmától és Erzsitől majd mi is leszálltunk. Hárman sétáltunk haza, amikor már világosodni is kezdett.
- Mama azt mondta, ki jön. Na mindegy majd haza sétálok. – hozta fel Betty.
- Nem kell úgy kézen fogva járkálni, hogy én ne lássam. – magam elé nézve mondtam nekik. – Betty ott jön mama. – viszont ekkor már szétrobbantak. Jobb, hogy mama ki jött, mert akkor nem nekem kell haza kísérnem. A sarkon elválltunk.
- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam.

2. rész – 2015. 08. 07 Péntek 21: 00

Az előző rész tartalmából:

- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.

A vonat beért az állomásra. Mindenki egyszerre akart elindulni lefelé, így mi a helyünkön maradtunk és vártunk. Persze Csabi és Józsi mindenkit fellökve próbáltak letódulni a vonatról.
- Ha már most ilyenek mi lesz velük később? – kérdezte körbefordulva Adél.
- Akkor kettővel több gyerekre kell vigyázni – szólalt meg Dani, aki húzta maga után Dávidot.
- Ő mindjárt fel ébred – mondtam, majd elő vettem egy vizes palackot a táskámból és a tartalmát rá borítottam Dávid fejére.
- Húúú – rázta meg a vizes haját. – Már itt vagyunk?! – döbbent le. – Akkor nyomás inni! – rohant le a vonatról.
Mire leértünk addigra Józsinak és Csabinak már a cigi égett a szájában. Dávid pont akkor akart rá gyújtani.
- Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Dávidtól.
- Amíg anyuék nem tudnak róla addig nincsen semmi – mondta komolyan. – Kérsz? – kérdezte.
- Nem! Inkább ki hagyom – válaszoltam.

Szerencsére senki nem hallotta mit beszéltünk, úgyhogy elindultunk a többiek után.
- Mindenkinek meg van a másik száma? – állt meg Dani az egyik padnál.
Bólogattunk.   Ha a mi csapatunk bulizni megy akkor Daninak mindig ez az első kérdése, mielőtt szétszakadunk.
- Van pénz a kártyátokon? – kérdezte a másik fontosat.
Megint csak bólogattunk.
- Rendben! Akkor mindenki figyelni fog Vivienre. – közölte a jelen lévőkkel. 
- Mi? Miért? - ijedtem meg.
- Mert ha Betty-vel vagy Dáviddal történik valami, akkor te kapsz értük. – mondta magabiztosan.
Ó de cuki, hogy gondol erre. Csak nem most kéne.
- Dávid ma nem lesz velünk. Itt vannak a rokonai, és találkozni akar velük. Csak akkor jön utánunk, ha elmentek.
- Akkor Ő letudva. Betty? – kérdezte Dani.
- Megkeressük, hogy honnan indul a kettes busz. Mire megtaláljuk addigra ide érnek a barátnői. Csak reggel jön majd vissza, mire megy a vonat. – vázoltam fel neki.
- Rendben! – bólintott.
Szerintem is. Ne akarjon ennyire gondoskodni rólam. De jóba lettünk hirtelen. Az egészet pedig úgy beszéltük meg, hogy Betty és Dávid is ott állt mellettünk. Szerintem Betty furán érezhette magát. Dávid meg örül, ha tud állni.
- Állj! – szólt közbe Adél. – Minek keresitek meg a kettes buszt, ha reggel jöttök haza a vonattal? – kérdezte kicsit furán nézve. – Ezt most nem értem.
- Igazából én sem – válaszoltam elgondolkodva. – Anyu kérte, hogy nézzük meg, hogy megy-e ha nem éreznénk jól magunkat, akkor haza tudjunk menni, és ne maradjunk itt olyan sokáig.
- Ja, így már értem – válaszolta.
- Na oké. Ki merre akar menni? – kérdezte várakozva Csabi.
Mindenki más irányba. Én és Betty indultunk volna keresni a buszt. Adél, Emma és Erzsi szét szerettek volna nézni a bazár soron. Csabi és Józsi valami kocsmába akartak menni. Dani meg Alex pedig a TNT koncertre, amin amúgy az egész csapat is ott akart lenni. Dávid közben meg el is tűnt.
- Szerintem, menjen mindenki, amerre akar, aztán találkozunk a színpad előtt. – javasolta Emma.
- Ha oda érünk, akkor hogy találjuk meg egymást? – kérdeztem.
- Nekem a kezembe lesz a telefonom. Hívjatok, és majd irányítok. – ajánlotta fel Dani.
Ebben mindannyian egyet értettünk, úgyhogy mindenki ment a saját dolgára. Mi Bettyvel elindultunk a nagyszínpad felé. Ott általában ki van írva a ki vetítőre, hogy indul-e busz.
- Mikor kezdődik a TNT koncert? – kérdezte izgatottan Betty.
- Tízkor – feleltem fáradtan.
Lehet, hogy délután aludtam a fűben de nagyon fáradt voltam.
- Most mennyi az idő?
- Negyed kilenc. Mert?
- Mert a lányok azt mondták, hogy fél 10 fele ér be a vonat. Addigra nekem vissza kell érnem – mondta kicsit szomorúan.
- Rendben van. Visszakísérjelek? – kérdeztem tőle.
- Nem kell. Szerintem nem fognak el rabolni – nevetett fel.
- Minden okés? – kérdeztem komoly hangon.
- Persze. Csak… - és itt megállt.
- Na mondjad. Nekem elmondhatod bármi is, van – néztem a szemébe.
- Nekem tetszik Dávid! – közölte velem.
Na BUMM. Az unoka tesómnak tetszik a legjobb barátom. Erre most mit kéne, hogy mondjak.
- És? – kérdeztem vigyorogva.
- Mi? Nem haragszol? – döbbent le.
- Miért kéne haragudnom? – lepődtem meg.
- Hát, mert ti olyan jóba vagytok. Mint két testvér. Nem akarok közétek állni. Pedig tudom, hogy Dávidnak nem volt barátnője, aki pedig tetszett neki arról gyökeresen ki kérte a véleményedet.
- Igen ez tényleg így van. De én is ki kérem az Ő véleményét bármiről és ezt te jól tudod. Viszont nem izgat, hogy neked tetszik. Sőt szerintem még illenél is hozzá. Csak józanodjon ki egy kicsit, mert nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked.
- Szerinted, lehetne valami ma este? – döbbent le.
- Nem tudom. – nevettem el magam. – Pedig amikor készültünk akkor még mennyire mondtad, hogy „Nehogy rád hajtson” meg ilyen „Először mentek bulizni együtt”- mutattam idéző jeleket a kezemmel.
- Jó, bocs nem gondoltam komolyan. Csak ugrattalak. – nevetett fel Ő is.
- Tudom – mondtam higgadtan. – Anyuéknak meg el ne mondd, hogy nem együtt voltunk ma este. Engem kereszt is meg anyu is szétszed, ha megtudják, hogy elengedtelek másokkal.
- Nyugi! – nyugtatott meg. – Apu tudja.
Hát ez igazán kellett. Ezzel most tényleg megnyugodtam. Nem akadtam ki érte. Legalább ha lebukunk valaki, tudja a családból és meg véd minket. A nagy színpadon az volt ki írva, hogy az óvoda elől indulnak a buszok. Az meg nincsen messze.
- 5 perc múlva be ér a vonat. – mondtam Bettynek miközben rá, néztem az órámra.
- Jól van akkor én vissza, sétálok. Olyan jó, hogy nincsen mesze. – válaszolta Betty.
Egyébként ez a jó az Augustusfest-ben. Minden szinte egy köpésre van egymástól. Ha meg nézzük, akkor nagy területen fekszik. Viszont minden be van zsúfolva mindenhova és így kisebb az egész. Elindultam a nagy színpad felé. A színpad előtt nagyon nagy volt a tömeg. Elő vettem a telefonom és fel hívtam Danit. Mondta, hogy úgy is a kezében lesz szóval gondoltam egy próbát meg ér. Első csörgésre fel vette.
- Szia! Merre vagytok? – szóltam a készülékbe.
- Itt vagyunk a színpad bal oldalán, egy lépcső tetején. Látsz minket? Integettek. – Felelte nagy izgalommal.
- Most nagyon messze vagyok a színpadtól de, kb., látom, merre kell menni. – mondtam a tömegre nézve.

- Oké majd figyellek. – válaszolta Dani majd lerakta.

Nagyon sokan voltak előttem, úgyhogy megkerültem az egészet. Elmentem egy kínai üzlet, egy kocsma, a sör padok és kajálda sátor mellett. Mire oda értem a többiekhez már lejártam a lábam. Megláttam a lépcsőt. Dani pedig meg látott engem.
- Pont időben jöttél. – mosolyodott el.
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem meglepődve, mert csak Ő volt ott.
- Itt van már mindenki. Betty merre van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- A barátnőivel. – válaszoltam semmit tevően.
- Jahh értem. Akkor gyere, oda megyünk. – mutatott be a tömeg közepébe.
- Oda? – néztem a hatalmas ember tömeg közepébe.
- Nem látod Erzsit? – kérdezte vigyorogva.
Abba az irányba néztem, amit Dani mondott és akkor láttam meg emó-barátnőmet, ahogy Józsi nyakában ül és kiabál valamit.
- Te jó ég! – temettem a tenyerembe az arcomat.
- Aha! Na gyere. – Dani elkapta kezemet majd elindult. Nem láttam semmi mást csak a hátát. Hirtelen pedig melegem lett. Biztos a tömeg miatt van.
- Végre már apuskám! – borult Csabi, Dani mellkasára. – Hol maradtattok ennyi ideig? Tán nélkülem ittatok?
- Nélküled inni sem lehet, mert megérzed a pia szagát öcsém. – szólt bele Józsi is.
- Azért nem olyan durván, na. – szállt le Daniról, majd átvándorolt Emmához, akit egyből meg is csókolt. Ekkor vettem észre, hogy Adél engem nézz. Vigyorogva elkezdte rángatni a szemöldökét, majd a szemével a kezemre mutatott. Rájöttem, hogy még mindig Dani kezét fogom. Basszus. Észre sem vettem. Ráadásul összekulcsolva, mint valami szerelmes pár.
”Hamarosan kezdődik a TNT koncert. Most már ne menjenek sehová.” – szólalt meg a rendezvény háziasszonya. „Amíg a háttérben szerelnek, és a hangtechnikát beállítják, addig ismertetném a holnapi programokat”

- Akkor, amíg itt magyarázz ez a liba addig el, megyünk sörért. – hozta fel lelkesedve Alex. – Dani ugye jössz? – nézett szúrósan Danira. Gondolom ez is olyan, mint nekem meg Adélnak az összenézésünk. Ők ketten elmentek. Kis idő elteltével szólalt meg Erzsi.
- Józsi! Szédülök. – jött a hang fentről. Csak most vettük észre, hogy Ő még mindig fent van. Emma és én gyorsan oda ugrottunk Józsi pedig lassan levette a nyakából. Erzsi leguggolt és a feje le fele nézett.
- Jól vagy? – kérdezte Adél aggódva.
- Megjöttünk! – kiabált vidáman Alex. – Mi történt? – képedt el.
- Szédül. – mondta aggódva Emma.
- Hééé ne csináld már kislány. – guggolt le mellé Alex. – Nem fogok azért haza menni, mert nem vagy jól. Igyál kólát. Dani add oda a kóláját.
Dani ki bontotta, majd Alex megitatta Erzsit. Közben mi is megkaptuk a saját kólánkat.
- Miért Heinekent hoztattok? – Csabi és Józsi egyszerre fordultak oda a két fiúhoz egy „ezt most komolyan gondoltad” arccal.
- Kussolj már. Ilyen van és kész. – szólt rájuk dühösen Alex. Közben folyamatosan Erzsi hátát simogatva.
- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is.
Ez annyira nem volt meglepő. Inkább Adél reakciója.
”Hölgyeim és uraim. A színpadon a TNT zenekar.” – kiabálta nő, majd körülöttünk mindenki sikítozni kezdett.

1.rész – 2015. 08. 07. (Péntek) 12: 00

Sziasztok! Meghoztam az első(!!) részt! Minden pénteken lesznek új részek. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Véleményt szívesen fogadok akár rossz, akár jó. Jó olvasást hozzá.  Puszi: Sz.Vanessza.xxx

 - Mikor indultok este? – kérdezte mama lihegve, mivel akkor jött be a kertből. Mi már Bettyvel bent voltunk a konyhában. 
- A 8 órás vonattal megyünk – válaszoltam izgatottan.
- Olyan későn? – döbbent le mama
- Miért? Szerinted, ha az ember fesztiválra megy, akkor reggel kell, hogy menjen koncertre? – válaszolta Betty flegmán miközben félig benne volt a hűtőben. – Mama! Mi a kaja? – kérdezte.
- Ott van a gáztűzhelyen. Terítsetek meg. Mindjárt jövök.
- De mama én haza akarok menni – mondtam.
Bettyéknél voltam 2 hétig. Mivel Ő az unoka tesóm az anyukája és apukája nekem a keresztszüleim. Minden nyáron ott vagyok náluk egy ideig, de alig várom, hogy haza jöjjek. Olyan paprikás hangulat van náluk mindig.
- Mire meg ebédelünk, jön Anita is – válaszolta kicsit mogorván.
Az Anita alatt anyukámat értette. Igen, a busz 11: 55-re ért be és most van 12: 05. Tudom.  Olyan mintha nem szeretnék nála lenni, de inkább Ő hiszi azt, hogy nem szeretek nála. Mindegy, nagyon nem tudtam mást tenni. Leültem az asztalhoz. Paradicsomlevest főzött. Azt még szeretem, de a rántott karfiolt már nem. Olyan fura íze van. Közben pedig meg jött anya is. Mama csak arról mesélt, hogy mi volt, amíg mi nem voltunk itthon. Tulajdonképpen semmi, de mama szeret a semmiről is mesélni.
- Mikor jössz estére? – kérdeztem Bettytől fáradtan.
- Háát… - gondolkozott. – Legyen, mondjuk hat óra. Az neked jó? – kérdezte izgatottan.
- Persze – válaszoltam.

Anya elment biciklivel én pedig a napszemüvegemet a szememre téve elindultam haza a bőröndömmel. Az a rossz a faluban, hogy olyannal is összefutsz, akire nem is vagy kíváncsi és mindenkinek köszöni, kell, mert ismernek. Viszont azt szeretem benne, hogy tiszta a levegő, nincsenek autó zajok és a madarakat is jobban hallani.
- Megjöttem! – kiáltottam izgatottan miközben beléptem az utcaajtókon.
Anyu és Apu is kint beszélgettek a pavilon alatt. Nagyjából elmondtam nekik, hogy milyen volt ez a két hét. Aputól kaptam két puszit, majd bementem a szobámba. Le volt húzva a redőny és az orromig sem láttam. Így mire elértem az ablakhoz átestem a székemen, beütöttem a kis lábujjam az ágy sarkába és valami hatalmas dolognak neki mentem. Pedig amikor elmentem tudtommal semmi nem volt azon a helyen. Mikor már láttam valamit megpillantottam egy nagy bőröndöt. Nagyobb, mint ami most van nekem.
- Anyu, nem akarok elköltözni – rohantam ki az ajtón felháborodva.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte le döbbenve.
- Mi az a tank a szobámba?
- Taaa - hh - nk! – jött ki apából a nevetés.
- Mamád vette neked, ha mész Barcelonába. – közölte velem anyu.
- Megmondtam, hogy nem kell rám költeni. Elég lett volna ez is, amit most hoztam haza.
- Meg látod, hogy úgy is fog kelleni – győzködött anyu.
Azzal ott hagytam őket és ki mentem a kutyámhoz. Ha más nem is de Ő borzasztóan hiányzott. Anyu és Apu nem engedi meg, hogy bent legyen a szobába, így muszáj a hátsó udvarban lennie. Leültem a zöld fűbe és hagytam, hogy az enyhe szél fújja a hajam. El is felejtettem Barcelonát. Még egy hónap van hátra. Cserediák program keretében megyek ki. Spanyol az első nyelvem és így küldenek. Abból az okból csak most megyek, mert a nyarat utazásokkal töltöttem. Románia, Balaton aztán vissza Románia, majd Berlin utána kereszték és most ebben a hónapban pedig itthon vagyok. Ezekben végig ott volt velem a legjobb barátom. A skótjuhász kutyám. Liza. Keresztékhez nem vihettem a panelba és most Barcába sem jöhet. Pedig ahogy a gondolkozásom közepette belefeküdt az ölembe és lassan elszundított nem is bírtam gondolni, hogy nem lesz velem. Ledőltem a zöld fűre és én is elszundítottam mellette. 6 óra volt, amikor Betty fel ébresztett.
- Olyan aranyosak voltatok – mondta álmodozva.
- Fogd be! – felültem és megsimogattam Liza hasát, aztán Betty felhúzott és mentünk készülődni.
Gyorsan letusoltam. Megmostam a hajam. Megszárítottam. Kivasaltam. Öltözés. Sminkelés. Bettyvel folyamatosan váltottuk egymást. Közben pedig más és más zenék szóltak a laptopomból.
- Dávidnak szólunk mielőtt el, megyünk - mondtam, miközben húztam egy csíkot a szememre szemceruzával.
- Rendben. Nem gondolod, hogy kicsit fura lesz? – kérdezte elmélkedve.
- De, – mondtam - annyi alapozó tényleg nem kéne az arcodra. Sötét lesz, nem lát senki.
- Jajj nem erre gondolok! – emelte fel az alapozót. – Hanem arra, hogy Dáviddal még nem voltatok együtt bulizni. Pedig mióta ismeritek már egymást. Nem gondolod, hogy majd rád hajt? – kérdezte elképedve.
- Nem – válaszoltam nyugodtan. – Dávid a legjobb barátom. Én pedig a legjobb barátnője vagyok. Ennyi! – zártam le. 
- Ja persze – fintorgott. – Amúgy cuki a shortod.
- Köszi. De te mikor akarsz öltözni? – kérdeztem az órámra nézve.
- Még van idő. – mondta nyugodtan.
- 5 perc múlva fél nyolc, és muszáj akkor elindulni, hogy ki érjünk a vonat elé. Úgyhogy van időd – dobtam egy puszit neki és elindultam fogat mosni.
Betty gyorsan kész lett, így pont el tudtunk indulni fél nyolckor. Előtte még anya és apa kioktattak mindkettőnket, hogy nincsen alkohol, sem cigi. Senkitől nem fogadunk el semmit. Senkivel nem beszélünk, akit nem ismerünk, és mindig maradjunk együtt. Ez így ki mondva jó gondolat.
- Dávid! – kiabáltam be az ablakán.
- Muszáj így kiabálni? – jött egy álmos hang az ablak mögül. – Mindjárt megyek.
Nyílt az ajtó és kivonszolta magát az én legjobb barátom.
- Hogy nézel már ki? – röhögtem el magam.
- Mért? – döbbent le. – Tán nem vagyok szexi? – kérdezte egy olyan „na most válaszolj” arccal.
- Olyan vagy, mint egy másnapos – közöltem vele szárazon.
- Mert az is vagyok.
- Mit csináltál? – ijedt meg Betty.
- Ittam! – röhögött Dávid
- Mesélj! Mi volt, amiből ki maradtam – kérleltem.
Közben elindultunk. Kiderült, hogy szegénykém azért másnapos, mert tegnap volt a nővére szülinapja. Egy héttel ezelőtt pedig az Ő szülinapja, rá két napra a Nővére barátjának a szülinapja utána pedig a barátja apukájának a szülinapja.
- Szóval sok volt a szülinap és erre inni kellett. És tudjátok, hogy milyen a nővérem barátja. Viszont ha nem lett volna elég a sok születésnap még Nővéremet el is, jegyezte a barátja. Szal most már jegyesek. Arra is inni kellett. Voltunk vagy ötvenen és volt 5 fajta torta. Nagyon király volt az egész buli – mesélte nagy izgalommal.
- Biztos jó lehetett – szólalt meg Betty.
- Ahhoz képest, hogy 15 éves vagy nem nézel ki annak. Egy 18 simán lehetnél – mondtam.
- Most, ez hogy jön ide? – kérdezte elgondolkodva.
- Csak rád néztem és valahogy eszembe jutott.
De ez így igaz. Már most kezd borostásodni. Magas, mint az apukája és sokat gyúr, ami miatt izmos. Így indultunk el. Én a virágos shortomba, fehér pólómba (aminek mély dekoltázsa van) és a sarúmba. Egy kis virágmintás válltáskát akasztottam magamra, amiben bőven elfért a pénz, telefon, kulcs és a biztonság kedvéért egy üveg víz is. Betty kék ruhát vett fel a combja közepéig ér a szoknyája és a fekete szandálja. Dávid pedig szerintem, amit látott a szekrényében. Farmer, sportcipő, és egy feszülős póló.  Közben ki értünk az állomásra. Csak egy vágány van és éppen álló várakozó, egy paddal. Még jegykiadás sincsen, majd fent kell megvenni. De legalább nem helyjegyesek ezek a vonatok. Megcsörrent a telefonom.
- Igen – szóltam bele, mert nem volt ismerős a számsor.
- Figyu, most indul a vonat tőlünk. Mingy ott vagyunk. Az utolsóba szálljatok – örvendezet Erzsi a vonal másik végén.
- Rendben várunk. – mondtam vissza.
”Vivient hívtad?” Hallottam a háttérzajt. „Mondd neki, hogy pusza. Ja és, hogy szeretlek. Mármint téged, Őt nem.”
- Józsi üzeni.., - kezdte volna.
- Hallottam. Haladjatok! - szóltam vissza és leraktam, majd leültem a padra Betty mellé. Dávid maradt állva a vágány mellett és bambult a távolba. 10 perc telhetett el, amikor Dávid megszólalt, hogy lát valamit de, nem tudja mi az.
- Autóra hasonlít a fénye, de magasabb annál – hunyorított. – Ez szerintem egy traktor! – kiáltott fel örömében. – ja még sem – szomorodott el. – Héé ott egy őzike!
Oda álltunk Bettyvel mellé.
- Dávid! – kezdte Betty én meg visszafojtottam a nevetést. – Szerintem ne igyál többet – mondta lesajnálóan. – Azt ott a vonat, ami ha nem jössz le, elcsap. Amit meg láttál – és itt megakadt. – Igazából nem tudom, mit láttál. Képzelődtél.
Felszálltunk a vonatra. Betty elsőnek Ő húzta Dávidot én meg toltam hátulról, hogy valahogy fel tuszkoljuk. Adél, Emma, Erzsi és Józsi közép tájt ültek. Ahogy oda értünk Dávid számomra érthetetlen pózban végig terült az egyik páros ülésen. Adtam puszit a lányoknak és megöleltem őket. Hosszú volt azért a nyár és hiányoztak.
- Na csáó van csajszi – kezdte Józsi nyávogó hangon.
- Ezt ne – szóltam rá és őt is megöleltem. Szerencsére Erzsi tudja, hogy úgysem kezdenék ki vele ezért nem is haragudott.
- Ő itt Betty, az unoka tesóm – mutattam be. – Ők itt Adél, Emma, Erzsi és Józsi. – mentem gyorsan végig mindenkin. 
- Sziasztok! – köszönt zavartan.
- A döglődő srác kicsoda? – nézett Józsi kicsit furcsán Dávidra.
- Ő Dávid. A legjobb barátom és szerintem elaludt – ezt onnan gondoltam, hogy horkolt.
- Mi baja? – nézett Adél kicsit furcsán.
- Másnapos – válaszoltuk egyszerre Bettyvel.
A többiek csak bólogattak. Szerintem nem akartak tudni inkább semmit. Aztán a következő megállóban felszálltak a fiúk.
- Na ki csinál a semmiből is bulit? – kiabálta el magát Csabi miközben berontott az ajtón egy borsodis üveggel a kezében. 
- Hát mi apuskám – pattant fel Józsi is a helyéről. - Azt hol szerezted? – ámult el.
- Igyad! – adta a kezébe.
Természetesen gyorsan lehúzták ketten az üveg tartalmát aztán már ment a hangoskodás ezerrel. Csabi után egyébként még Alex és Dani is felszálltak. Alex adott Adélnak egy nagy puszit utána Danival mentek a két fiú után, akik már le akartak szállni. Pedig még volt két megálló. Mi Bettyvel átültünk a lányokhoz. Igaz kicsit szűkösen de elfértünk. Dávidot pedig ott hagytuk hadd, aludjon. Megállt a vonat így Dani és Alex leültek Dáviddal szembe Csabi és Józsi állva maradtak, mert szerintük elállva az utat mások előtt vicces. A következő megállóban viszont rengetegen szálltak fel és semmi üres hely nem maradt, hogy vissza tudjanak ülni. Így érkeztünk meg az Augustusfest-re.